Észlelőrét

M57 Gyűrűs-köd és az IC 1296

2026. 04. 17-én, Trahüttenben készült felvételem az M57 jelű planetáris ködről, más néven a Gyűrűs-ködről.

Most először használtam az EdgeHD 11" távcsövem mély-égre, és persze egyből kiderült hogy az eredeti Celetronról 1:1-ben lemásolt "noname" reduktor nem jó semmire sem, úgyhogy maradt a natív 2800mm fókusztáv. Addigra persze lement a fél éjszaka, úgyhogy csak egy kevés időm maradt egy fényes célpontra. Az új mechanika legalább jól működött.

Talán a legismertebb és az egyik legtöbbet fényképezett planetáris köd, remélem azért sikerül valami újat mutatnom :)
Az M57 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. A halvány, középső csillag a kihúnyt csillag fehér törpévé alakult magja.

A ködösség egy fényes, elliptikus alakú vöröses, hidrogénben gazdag külső gyűrűből, és egy zöldeskék, nagyrészt oxigénből álló belső alakzatból áll. A köd közepén egy halvány csillag látható, ez a ködöt létrehozó csillag magjából kialakult fehér törpe. A ködöt egy nagyon halvány haló is körbeveszi.

A Gyűrűs-köd elnevezést azért kapta, mert vizuálisan megfigyelve a fényes külső gyűrű élesen elkülönül a halvány belső területtől, a külső gyűrű ezért kifejezetten szembetűnő.

A Lant csillagképben található planetáris ködöt Charles Messier fedezte fel 1779 januárjában, miközben üstökösöket keresett. Elsőként Gotthárd Jenő fényképezte le 1886-ban, a központi csillag először ezen a felvételen vált megfigyelhetővé. Látszólagos átmérője 2', valós átmérője 1,3 fényév. 2500 fényév távol van a Földtől. Kb. 20 000 évvel ezelőtt alakult ki.