Sikeres nemzetközi mérés a MAFE-SACSE félméteres közösségi asztrográffal Sülysápról

Május 4-én egy különleges égi jelenség mozgatta meg a nemzetközi csillagász világot: a Haumea elnevezésű törpebolygó elfedett egy távoli csillagot a Földről nézve. Az esemény megfigyelésére globális kampány indult, amelyhez a hazai csillagász és asztrofotós közösség is csatlakozott. A csillagfedés (más néven okkultáció) egy ugyanolyan jelenség, mint a napfogyatkozás: ahogyan a törpebolygó az égi mozgása során halad az égen, előfordulhat, hogy a Földről nézve egy csillag keresztezi az útját.

Azokban a másodpercekben, amikor a törpebolygó elhalad előtte, a Haumea árnyéka rávetül a Földünkre, így azok az obszervatóriumok, amelyek ezen árnyékváson belül helyezkednek el, azt láthatják, hogy a csillag fényessége csökken vagy akár teljesen el is tűnik, amikor a törpebolygó látszólag blokkolja annak fényét. Az okkultációk rögzítése kulcsfontosságú a naprendszerbeli égitestek kutatása szempontjából, mivel egy-egy ilyen fedés időtartamának kimérése egyenesen arányos a törpebolygó fizikai méreteivel. A mostani nemzetközi kampány célja is az volt, hogy az árnyéksávon belül minél többen észleljék a jelenséget, hiszen attól függően, hogy honnan nézzük, a Haumea más és más része fedi a csillagot, melyek különböző keresztmetszetei különböző fedési hosszakat eredményezhetnek. Az összesített mérések így aztán képesek kirajzolni az égitest alakját. Az okkultációs megfigyelések tehát komoly apertúrát, felkészültséget és precíz kivitelezést igényelnek. Magyarországról összesen három helyen, a szombathelyi Gotthard Asztrofizikai Obszervatóriumból, Sülysápról, valamint a HUN-REN Csillagászati Intézet Mátrában található, Piszkéstetői Obszervatóriumból készültek mérések.

A Sülysápi Amatőrcsillagász Egyesület (SACSE) obszervatóriumából, a MAFE-SACSE közösségi félméteres távcsővel és a Magyar Asztrofotósok Egyesületével (MAFE) együttműködésben Kalup Csilla csillagász (HUN-REN CSFK, SACSE) és Apáti Sándor amatőrcsillagász, asztrofotós (SACSE, MAFE) végezték el a mérést. 

A technikai hátteret a félméteres közösségi asztrográf és a nagyérzékenységű ZWO ASI 6200MM monokróm kamera biztosította, luminance szűrővel kiegészítve. Ez a professzionális összeállítás lehetővé tette, hogy a mérés során a lehető legtöbb fényt gyűjtsék össze a kritikus másodpercekben, garantálva a nemzetközi adatbázisok számára is egyedülálló, 350 milliszekundumos időfelbontású adatsort. Az időmérési pontosságot egy GPS alapú modul biztosította. A két egyesület összefogása és a közösségi távcső hatékonysága ismét bebizonyította, hogy a hazai amatőrcsillagászat világszínvonalú tudományos munkára képes.

A mérés alanya, a Haumea, a Naprendszer egyik legkülönösebb égitestje. Jelenleg több mint 7 milliárd kilométerre jár a Naptól – távolabb, mint a Neptunusz vagy akár a Pluto. Ez a törpebolygó rendkívül gyorsan forog, alig 4 óra alatt tesz meg egy teljes fordulatot a tengelye körül. Emiatt az alakja nem gömbölyű, hanem egy elnyúlt „tojásra” emlékeztet, felszínét pedig nagyrészt kristályos vízjég borítja. Jelenleg két holdja (Hiʻiaka és Namaka) és egy saját gyűrűrendszere is ismert – utóbbit csaknem 10 évvel ezelőtt, az előző okkultációs kampányban fedezték fel, melyben akkor döntő szerepe volt a piszkéstetői szubszekundumos méréseknek. A mostani sülysápi rögzítés adatai hozzájárulnak ahhoz, hogy a csillagászok pontosabb képet alkothassanak erről a fagyos, távoli égitestről, és a körülötte keringő rendszer egyedülálló világáról.