Szintugrás a magyar asztrofotózásban

Lassan egy év tapasztalata alapján kijelenthetjük, hogy korszakváltás történt a magyar asztrofotózásban. Erre a következtetésre az alapján jutottunk, hogy 2025 nyarán a namíbiai Isabis farmon elindultak a magyar asztrofotósok távcsövei remote üzemmódban, vagyis az afrikai távcsövek üzemeltetése távolról történik.

De hogyan is jutottak el eddig az asztrofotósok, milyen feladatokat is kellett ehhez megoldaniuk?

Maga a remote üzemmódban történő asztrofotózás nem újdonság már az asztrofotós körökben, mert eddig is volt arra lehetőség, hogy akár távcsőidőt béreljük távoli teleszkópokon, vagy a felszerelésünket kivigyük olyan csillagdába, ami üzletszerűen, kifejezetten távvezérléses fotózásra lett kialakítva.

Akkor miben is más a 2025 nyarán elindult namíbiai remote csillagda? Miért is mondhatjuk, hogy szintugrás történt?

Ahhoz, hogy teljes képet kapjuk, elsőnek vissza kell mennünk pár évet az időben, hogy miért is Namíbia, és milyen kihívásokkal kerületek szembe a magyar asztrofotósok.

Namíbia egy közkedvelt asztrofotós célpont, köszönhetően a fényszennyezettség mentes és jellemzően derült éjszakai égboltjának. Másrészt az ország elhelyezkedése az Egyenlítőtől délre van, így olyan objektumok is felkerülhetnek az észlelési tervre, amelyek itthonról egyáltalán nem vagy nagyon rossz körülmények között fotózhatok.

Ezeket a tényeket felismerve a magyar asztrofotósok több, mint 15 éve utaznak Namíbiába asztrofotózás céljából. Egy ilyen utazás saját tapasztalatom alapján is felejthetetlen emlékeket vés az ember memóriájába, és egy ilyen út hazafelé utazása során már az jár a fejében, hogy „Ugyan mikor is fogok visszajutni ide?”.

A magyar asztrofotósok már a korai időkben keresték annak a lehetőségét, hogy csoportosan és költséghatékonyan, szervezett körülmények között utazzanak ki Namíbiába. 

Így történt, hogy a namíbiai Isabison élő farmer családdal (Adele és Joachim Cranz) – akik alapvetően nem turizmussal foglalkoztak –, fokozatosan kiépült egy jó kapcsolat és a farm elkezdett asztroturizmussal is foglalkozni.

Egy ilyen utazás komoly előkészületet és szervezést igényel, amelyben Tóth Gábor úttörő szerepet játszott. Gábor több expedíciót is megszervezett, melyek keretében egy éven belül több turnusban, 3-4 fős csapatok utaztak Namíbiába. Egy ilyen utazás alkalmával az egyik legkomolyabb kihívás, hogy hogyan is vigyük ki a felszerelésünket, ami alapvetően nem utazás komfort csomag, és komoly rizikóval jár, mert az utazás során a felszerelés megsérülhet, és ezzel már a korai szakaszban meghiúsulhat a fotózás.

Az első turnusok esetében a körülmények még nem voltak ideálisak a fotózáshoz, nem voltak telepített távcsőoszlopok, szélvédők, helyben elérhető ellensúlyok (repülőn történő szállítása tömege miatt nem gazdaságos), így komoly lemondásokkal és helyben történő ideiglenes megoldásokkal kellett alkalmazkodni a fotósoknak.

Adele és Joachim felismerve az asztroturizmusban rejlő lehetőségeket, fokozatos fejlesztésbe kezdett, amelynek első fázisában - figyelembe véve a kapott instrukciókat - kialakításra került egy több szélfogóval, áramforrással és távcsőoszloppal rendelkező terület, valamint a fotós közösség számára komfortos szállás és közösségi tér.

Ilyen körülmények között történő fotózás igazi élmény szintre tudja emelni az utazást.

De milyen jó is lenne szinte minden újholdas derültben itt fotózni? 

A 2025-ös namíbiai csoportos expedíció valamiben mégis más volt, mint az azt megelőző években.

A farm tulajdonosa további fejlesztéseket eszközölt, így a farm területén két csillagda is épült, amelyek közül az egyikbe a magyar asztrofotósok költöztek be. Ez a remote lehetőség mégis más, mint a nemzetközileg megszokott trend, mivel minden automatizálási és informatikai kihívást a fotósoknak kellett megoldani. Ezek a rendszerek nem készen a polcról levehető eszközök, így ezeket a fotósoknak kellett kifejlesztenie. Egy olyan rendszert, ami többszörös védelmet add a meghibásodásokkal szemben, mivel helyben elérhető segítség nincs.

Ezt a fejlesztési kihívást Tarczi Patrik és Tóth Bence vállalta fel, akik mérnöki tudásuknak köszönhetően egy olyan integrált rendszert fejlesztettek ki, ami magába foglalja a távcsövek távoli és automatikus vezérlését, a tetőszerkezet automatikus biztonsági zárását (időjárási helyzetnek megfelelően), illetve az időjárási adatok figyelését. A rendszer Namíbiában történő használatát igen kiterjedt tesztidőszak előzte meg.

2025 nyarán az első pilot távcső beüzemelését Tóth Gábor végezte, de ekkor még az integrált vezérlés nem volt beépítve a csillagdába.

A beüzemelt rendszer:

• Távcső: Sky-Watcher Quattro 250/1000
• Mechanika: Sky-Watcher Wave 150i
• Kamera: ZWO ASI 1600 MM Pro

2025 augusztusában egy nagyobb csapat, Feltóti Péter, Kecskés Bertalan, Papp Bence, Tarczi Patrik, Tóth Bence és Tóth József indultak el Namíbiába és ekkor vette kezdetét a csillagda teljeskörű automatizálásának kiépítése. Ezt a munkát Tarczi Patrik és Tóth Bence végezte el, amikor is kiépítették a csillagda elektromos hálózatát, üzembe helyezték a saját fejlesztésű távcső vezérlőket, felszerelésre került az időjárás állomás és a tetővezérlő automatika.

A beüzemelt rendszerek:

• Távcső: 200/800 Newton (egyedi építésű)
• Mechanika: Sky-Watcher EQ6-R Pro
• Kamera: ZWO ASI 2600 MM Pro
• Távcső: 170/700 Newton @808mm (egyedi építésű)
• Mechanika: Sky-Watcher EQ6 Pro
• Kamera: ToupTek 2600 MM

A későbbiek során újabb távcső csatlakozott a csillagdához. Boros Bálint, Tóth Gábor segítségével beüzemelte a negyedik távcsövet is a csillagdában.

A beüzemelt rendszer:

• Távcső: 100/550 SkyWatcher ESPRIT Triplet-APO
• Mechanika: Paramount MX
• Kamera: ZWO ASI 2600 MC Pro

A történetnek még nincs vége, ugyanis 2026-ban is folytatódnak a fejlesztések, aminek köszönhetően 2026 év végére összesen már 8 távcső fog üzemelni a csillagdában.

És mi is tudná jobban szemléltetni a rendszerek működési stabilitását mint az ott készült képek...