Észlelőrét

Spitzkoppe csúcsai

A spitzkoppei kalandunk nem volt épp zökkenőmentes. Amikor megérkeztünk, derült ki, hogy a szállásunk a parkon kívül van, és a kapukat este 10-kor bezárják. Éjszakára csak akkor maradhat bent az ember, ha parkon belüli kempingjegyet vesz. Mivel mi már előre befizettünk két éjszakát egy külső kempingre, az első estére csak egy rövid fotózást terveztünk zárásig. A második éjszakára viszont külön váltottunk jegyet, hogy végig bent lehessünk és fotózhassunk.
Elsőként a híres Spitzkoppe sziklaívet szerettük volna megörökíteni – itt ért minket a következő kellemetlen meglepetés. Este nyolc körül egy egész busznyi (!) turista/fotós érkezett, és a fejlámpájukkal mindent szétvilágítottak, használhatatlanná téve a hosszú expozíciókat.
A harmadik – és talán legidegesítőbb – probléma a második éjszaka jött, amikor ezt a képet készítettem. A Benro Polaris követőfejem egyszerűen nem volt hajlandó csatlakozni a telefonomhoz, bármit is próbáltam. Évek óta használom, még sosem volt vele gond, úgyhogy teljesen értetlenül álltam a dolog előtt. Végül nem maradt más lehetőségem, mint követés nélkül elkészíteni a megálmodott panorámát.
Minden nehézség ellenére örülök, hogy végül ez a kép megszülethetett. Remélem, egyszer még visszatérhetek ide – mert ez a táj tényleg elképesztő.
Ui.: A kép jobb oldalán látható fényes pont nem a Hold – valójában a Vénusz (az állatövi fényben), amely meglepően erős volt a hajnal előtti utolsó órában.