Asztrofotós megjelenenések Földgömb magazinban

A "Pillantás az égre" és a "Fel a fejjel" a rovatok gyűjteménye

A Földgömbbel való partnerségünk havonta lehetőséget biztosít magyar asztrofotósok számára, hogy képeik egy ismeretterjesztő cikk keretén belül nyomtatásban jelenjenek meg a Magyar Földrajzi Társaság nagy múltú és nívós lapjában, a Földgömbben. Havonta és kéthavonta, évente összesen 15 alkalommal megjelenő "Pillantás az égre" és "Fel a fejjel" rovatok távcsöves asztrofotók és asztrotájképek segítségével mesélik el a kozmosz izgalmas jelenségeit.


Évfolyamok:

fotó: Majzik Lionel, cikk: Francsics László

2020 - május

Kozmikus forgalom - A Vénusz, a Fiastyúk és a Nemzetközi Űrállomás

fotó: Majzik Lionel, cikk: Francsics László

Kozmikus forgalom - A Vénusz, a Fiastyúk és a Nemzetközi Űrállomás

Kozmikus forgalom

A Vénusz, a Fiastyúk és a Nemzetközi Űrállomás

Egy meghökkentő pillanatot rögzítő páratlan asztrofotó készült a közelmúltban, mely egyszerre ábrázol ember alkotta űreszközt, bolygót a Naprendszerből, és távoli, úgynevezett mély-ég objektumot egyetlen időpillanatban, ugyanabban a látómezőben, és mégsem egy montázs!

Az asztrofotósok nagy örömére április első napjaiban az esti égen rendkívül fényesen ragyogó Vénusz bolygó, Földünk belső szomszédja elhaladni látszott a Fiastyúk csillaghalmaz előtt. A már az őskorban is megfigyelt jellegzetes csillagalakzat hét legfényesebb csillagát akár a városi égről is megpillanthatjuk, a Vénusz pedig ebben az időben a Nap és a Hold után 3. legfényesebb égitestként tündökölt a halmaz közvetlen közelében, melyek együttesen szépséges párost alkottak.

A szemfüles asztrofotós azonban nem elégedett meg ennyivel. A kitartó derült idő és az online adatbázisokon alapuló műholdak mozgását előrejelző korszerű alkalmazások lehetővé tették a számára, hogy kiválassza azt az időpillanatot, amikor a Nemzetközi Űrállomás is éppen arra jár.

A nagy együttállás, vagy inkább nagy kozmikus forgalmi dugó április 1-én este Tápióbicskéről nézve 21:02-kor követezett be, amikor a Vénusz és a Fiastyúk mellett megjelent a látómezőben a Nemzetközi Űrállomás, és hatalmas Föld körüli sebességének köszönhetően néhány másodperc múlva ki is vonult a képből fényes csíkot húzva a hosszú záridő alatt az érzékelőn. A Vénusz látszólag lassabb mozgásának köszönhetően egy hétig tartózkodott a Fiastyúk közelében, ez utóbbi pedig egy szinte teljesen mozdulatlan része az állócsillagok szférájának. A felvétel így egészen közeli és gyors, illetve egészen távoli és nagyon lassú égitesteket örökít meg. Látszólag...


A Teljes cikk a Földgömb magazin 2020/3 számában olvasható.

fotó: Schmall Rafael, cikk: Francsics László

2020 - április

Csillagok rács mögött - A szupergyors internet és a csillagászat konfliktusa

fotó: Schmall Rafael, cikk: Francsics László

Csillagok rács mögött - A szupergyors internet és a csillagászat konfliktusa

1954. október 4-én lőtték fel az emberiség első műholdját, az első eszközt, ami Föld körüli pályára állt. A szovjet Szputnyik-1 startjával egy új történelmi fejezet, az űrkorszak vette kezdetét. Az azóta eltelt majd hét évtized alatt 8000 műholdat bocsátott fel az ember, amiből 5000 darab azóta is Föld körüli pályán kering, annak ellenére, hogy csak 2000-et használnak. Ezek többnyire távközlési, navigációs, meteorológiai, tudományos célú és katonai műholdak. A többi működésképtelen űrszemétként sodródig a légkör felett.

Az idei év egy merőben új fordulatot hoz a közeli űr használatában, s talán a távközlés egyik legfontosabb történelmi lépésének lehetünk tanúi. Az érdeklődők egy részét ámulatba ejtette, másokat pedig sokkolt a SpaceX új űrprojektje a Starlink, melynek köszönhetően drámaian fog megugrani a földközeli műholdak száma. Az ugrás nem néhány száz műholdat jelent, hanem egy elképesztő számot, néhány éven belül 12 ezret. A cég hirdetményének vezérmotívuma az olcsó internet mindenki számára elérhetővé tétele még nem magyarázza meg, miért van szükség erre az irdatlan befektetésre, ahol minden egyes műhold 300.000 dollárba kerül. Vajon ennyire jótékonyak lennének?


A Teljes cikk a Földgömb magazin 2020/2 számában olvasható.

fotó: Tóth Bence, cikk: Francsics László

2020 - április

A Rozetta-köd szíve - Egy csillagköd titka

fotó: Tóth Bence, cikk: Francsics László

A Rozetta-köd szíve - Egy csillagköd titka

A Rozetta-köd az egyik legkedveltebb télvégi asztrofotós célpont. Hazánkból kényelmesen észlelhető ez a Tejút csillagtengerében, az Egyszarvú csillagképben megbújó égi tünemény, amit a jellegzetes, a galaktikus molekulafelhők szabálytalanságára fittyet hányó körkörössége miatt gyakran az univerzum rózsájának, vagy égre nyíló rózsaablaknak is szoktak idehaza nevezni az égboltot kedvelők. Ahhoz, hogy megpillantsuk távcsövön keresztül az 5,000 fényévre lévő ködösséget, bizony nagyon nagy gyakorlatra van szükség, ennek ellenére fotografikus eszközökkel könnyen a nyomába eredhetünk. Egy jól kidolgozott asztrofotó pedig csodálatos részleteket tárhat fel benne, amelyek mögött érdekes asztrofizikai folyamatok munkálkodnak.

Első pillantásra feltűnik a Rozetta-köd körkörös szerkezete, és az a belső sötét terület, melyben elhelyezkedő megközelítőleg 100 tagú csillaghalmaz legfényesebbjei eltérő színekben sziporkáznak a felvételen. A centrális halmaz körüli sötét területet látván jogosan gondolunk a vörösen derengő csillagközi hidrogén hiányára. De nem csak a hidrogén, hanem a többi eredeti alkotóelem sincs jelen a területen, ami valójában egy üreg a molekulafelhőben. A centrális halmaz fiatal nagytömegű csillagai által keltett áramlások és csillagszelek söpörték tisztára a Rozetta-köd centrális részét. Eddig tart a gyűrűs-csillagködök kialakulásának közismert magyarázata, azonban a Rozetta esetében felmerültek olyan kérdések is, melyekre a szuperszámítógépes modellek tudtak csak választ adni...


A Teljes cikk a Földgömb magazin 2020/2 számában olvasható.

fotó: Kohlmann Péter, cikk: Francsics László

2020 - január/február

A szimmetria titka - A Hélix-köd kozmikus pillantása

fotó: Kohlmann Péter, cikk: Francsics László

A szimmetria titka - A Hélix-köd kozmikus pillantása

Az égitestek világát az ember képzeletébe telis-tele aggatta idealisztikusan tökéletes geometriai alakzatokkal, mint kör, gömb, gyűrű, spirál. Elég csak a Naprendszer bolygóira gondolnunk, és máris szabályos pályákra, és mértani testek, gömbök és forgás-ellipszoidok, csodálatos gyűrűk sokaságára asszociálunk.

Azonban ez az ideálisnak látszó geometrikus világ, ha elhagyjuk a Naprendszert, gyökeresen megváltozik. A Tejút csillagcsoportjai, kozmikus molekulafelhői koránt sem mutatják meg tiszta geometriájukat, sőt éppen ellenkezőleg, első pillantásra egy erősen kaotikus világ bontakozik ki egy-egy mélyég-objektumot, például csillagködöt ábrázoló felvételen. Galaxisunkban, a Naprendszer környezetében a rendezetlenség és véletlenszerűség az úr. Ha pedig kivételesen feltűnő formai szabályszerűségre bukkan a csillagokat vizsgáló kutató, bizony erősen el kell gondolkoznia annak okán...


A Teljes cikk a Földgömb magazin 2020/1 számában olvasható.