Asztrofotós megjelenenések Földgömb magazinban

A "Pillantás az égre" és a "Fel a fejjel" a rovatok gyűjteménye

A Földgömbbel való partnerségünk havonta lehetőséget biztosít magyar asztrofotósok számára, hogy képeik egy ismeretterjesztő cikk keretén belül nyomtatásban jelenjenek meg a Magyar Földrajzi Társaság nagy múltú és nívós lapjában, a Földgömbben. Havonta és kéthavonta, évente összesen 15 alkalommal megjelenő "Pillantás az égre" és "Fel a fejjel" rovatok távcsöves asztrofotók és asztrotájképek segítségével mesélik el a kozmosz izgalmas jelenségeit.


Évfolyamok:

fotó: Kereszty Zsolt cikk: Dr. Francsics László

2021_augusztus

A Szaturnusz három árnyalata. Színek a kozmoszban.

fotó: Kereszty Zsolt cikk: Dr. Francsics László

A Szaturnusz három árnyalata. Színek a kozmoszban.

A Szaturnusz három árnyalata - Színek a kozmoszban

Az ég kék, a fű zöld. Vagy nem. Vagy nem csak. 

Szemünk a legtöbbet használt érzékszervünk. Bár sokszor hallani, hogy az állatvilágban az emberénél mennyivel kifinomultabb érzékszervek is léteznek, azért az emberi szemnek kevés kihívója akad. Az emlősök egyik legjobb látása a mienk, de nem azért mert szemünk bármely paramétere a legjobb az állatvilágban, hanem mert egyszerre több funkciója is nagyon hatékony: három (kevesek négy) színcsatornában érzékelnek több millió színt, igen jól látunk térben, egészen nagy, 1 ívperces felbontásban érzékeljük a távoli tárgyakat, sőt, az éjszakai látásunk is kielégítő. Nem csoda, hogy hiszünk a szemünknek, és a világot javarészt a látásunkon keresztül értjük meg. Színlátásunk a földi tárgyak minőségének pontos megállapítását teszi lehetővé, és bár a színérzet egy szubjektív érzet, zseniálisan segít bennünket bizonyos fizikai tulajdonságokat távérzékeléssel megbecsülni, és biztonságosan eligazítani bennünket a földi létben.

Az emberi látás azonban korántsem tökéletes, korlátját érdemben először talán a csillagászat tudománya kezdte feszegetni. Nem is véletlen, hogy a színek megértése és az asztronómia történetileg összefonódott, elég csak Isaac Newtonra gondolni, aki először az emberiség történetében prizmával bontotta összetevőire a fehér (Nap) fényt, és csak egy hajszállal csúszott le a korszakos felfedezésről, az infravörös, vagyis a szemünk számára már nem érzékelhető elektromágneses spektrum megismeréséről. Ez utóbbi ugyanis egy csillagász, Sir William Herschel érdeme. Herschel 1800-as felfedezése óta tudjuk, hogy szemünk bizony nem mindent lát, érzékelésének tartománya igencsak szűkös. Ezen a felismerésen elindulva akár azt a rejtélyt is megfejthetjük, hogy miért is van akkora különbség a csillagászati fotográfiák, és a távcsőben megpillantható látvány között, sőt azt is, hogy ugyanazon égitesteket ábrázoló felvételek között miért van néha hatalmas eltérés.


                                    A teljes cikket a Földgömb magazin augusztusi számában olvashatjátok!

fotó: Dr. Mayer Martin JánosImre Péter cikk: Francsics László

2021_július

Az Öt Torony és a Tejút. Mi minden kell egy asztrotájképhez

fotó: Dr. Mayer Martin JánosImre Péter cikk: Francsics László

Az Öt Torony és a Tejút

Mi minden kell egy asztrotájképhez

 Az asztrotájképek együtt ábrázolják az eget és a Földet. Az égbolt bemutatása némileg korlátozott ezzel a technikával, hiszen legfőképpen csak a Tejutat és a csillagokat láthatjuk, ezzel szemben a földi táj éjszakai ábrázolásának csak a kreativitásunk szabhat határt – gondolnánk. Valójában az asztrotájképek meghatározó elemét, - a jó előteret - kiválasztani és együtt fotózni az éggel hatalmas kihívás. Sokkal nagyobb, mint csupán az eget megörökíteni.

 A mai korszerű eszközökkel az égbolt megörökítéséhez szükséges expozíciós idő hossza annyira lerövidült, hogy ez alatt az idő alatt az ég látszólagos elfordulása kisebb, mint amennyit észre lehet venni a kész képen. Ennek az apró, de figyelemreméltó ténynek köszönhetően az elmúlt évtizedben megszületett a Tejútfotózás műfaja. Az égboltot megörökíteni már nem elérhetetlen kihívás, így kerül napjainkban egyre inkább a figyelem középpontjába ezeken a képeken az előtér, a földi táj. Bár hazánkban remek asztrotájképfotósok működnek, sőt ragyogó tejutas sötétégboltban sincsen hiány, ennek ellenére Magyarország nem a legideálisabb helyszín az asztrotájképezés szerelmeseinek. Ha szeretnénk, hogy éjszakai tájképünk előtere attraktív és geológiailag izgalmas legyen, útra kell kelnünk.

A teljes cikket a Földgömb magazin júliusi számában olvashatjátok!

fotó: Dr. Kerepesy Krisztián cikk: Francsics László

2021_július

Beindult a Nap. Felfutóban a 25. Napciklus

fotó: Dr. Kerepesy Krisztián cikk: Francsics László

Beindult a Nap

Felfutóban a 25. Napciklus

2019 decemberében központi csillagunk a 25. napciklusba lépett egy szokatlanul hosszú és csendes időszak után. A ciklus kezdetét a naptevékenység aktiválódása jelezte, amit egy 4-5 éves lassú erősödés követ majd. Ekkor éri el a naptevékenység a maximumát, majd egy valamivel lassabb lecsendesedés után a jelenlegi ciklus várhatóan 2030-ban átadja helyét a következőnek.

Minden, ami Napunkon - annak sima, normális felszínétől eltérő jelenségként - megjelenik, azt naptevékenységnek nevezzük. Ilyenek a jól ismert napfoltok, fáklyamezők, protuberanciák, flerek és koronakidobódások is. Mindezek együtt a Nap mágneses tevékenységéhez kapcsolódnak, ami pedig ciklikusan változik, mondhatni lüktet, és így válik egésszé csillagunk élet-ritmusa ciklusokkal, foltokkal és az imént felsorolt izgalmas jelenséggel tarkítva.

 

fotó: Nagy Szabolcs cikk: Francsics László

2021_június

Lencsevégen a Nemzetközi Űrállomás. Célbalövés mesterfokon

fotó: Nagy Szabolcs cikk: Francsics László

Lencsevégen a Nemzetközi Űrállomás. Célbalövés mesterfokon

Lencsevégen a Nemzetközi Űrállomás. 

Célbalövés mesterfokon

1957. október 4-én új fejezet kezdődött az emberiség történelmében, sőt a Naprendszerében is. Bár sokak számára nem ismert a dátum, az azóta történtek mégis rendkívüli módon meghatározzák életünket. Ekkor lépett ugyanis az emberiség az űrkorszakba, azaz az űrrendszerek által támogatott civilizációs létállapotba. Ezzel egyidőben a Naprendszerben egy teljesen új, addig ismeretlen égitest típus jelent meg: a mesterséges.

Ezek az emberi űreszközök számtalan nagyszerű lehetőséget adnak ma a kezünkbe, többek között a telekommunikáció, a tájékozódás és a tudományos ismeretek gyűjtése terén. Az asztrofotósok számára pedig egy új kihívást is jelentenek. A modern képrögzítő és digitális eszközök lehetővé tették ugyanis, hogy ne csak a természetes, jellemzően nagykiterjedésű távoli égitesteket, hanem a közeli, apró mesterségeseket is megfigyelhessék, sőt lencsevégre is kaphassák őket elszánt használóik.

fotó: Imre Péter cikk: Francsics László

2021_április

Millió virág, milliárd csillag. Repcevirágzás a Tejút-centrum alatt

fotó: Imre Péter cikk: Francsics László

Millió virág, milliárd csillag. Repcevirágzás a Tejút-centrum alatt

Millió virág, milliárd csillag

Repcevirágzás a Tejút-centrum alatt

Talán az elmúlt néhány évben alakult ki az a szokás, - egyértelműen a polgári kamerák és ennek következtében az asztrotájkép fényképezés fejlődésének köszönhetően,- hogy hazánk egyik legszebb agrár-csillagászati együttállását, a repcevirágzás és a Tejút centrum együttes megjelenését lencsevégre kapják szemfüles fotósaink.

Ennek a sajátos együttállásnak az az érdekessége, hogy nincsen neki determinánsa, tehát teljesen véletlen, hogy április végén, május elején kisárguló repceföldek fölé éppen akkor ér a tejútcentrum teljes pompájában ezen a földrajzi szélességen. Hasonlít ez az ókori Egyiptomban alkalmazott megfigyeléshez, a Szíriusz heliákus keléséhez, ami teljesen véletlenül esett egybe a szavannai esős évszak eljövetelével (Egyiptomtól délre), de ez éppen kapóra jött az ókori földműves népnek, hogy tudják mikor árad a Nílus. A Szíriusz pedig a kutyacsillag (Alfa Canis Majoris), innen ered a „kutya eljövetele”, vagyis a kánikula kifejezésünk a forró időszak érkezésére.


fotó: Bach Zoltán, cikk: Francsics László

2021_április

Napraforgóból van-e a Napraforgó-galaxis? Az NGC 3521.

fotó: Bach Zoltán, cikk: Francsics László

Napraforgóból van-e a Napraforgó-galaxis? Az NGC 3521.

Napraforgóból van-e a Napraforgó-galaxis? Az NGC 3521. 

A címben feltett kérdésre gondolkodás nélkül rávágjuk, hogy nem, miközben e nyilvánvaló beugratást bizony sokszor nem kerüljük el, vagy nem akarjuk elkerülni az életben.

De először beszéljünk a galaxisokról egy picit. Megszámlálhatatlan van belőlük, és értelemszerűen mint komplex rendszerek, egytől egyik különböznek. Mondhatni mindegyik galaxis egyedi és megismételhetetlen, sőt, mivel időben változnak is, így egyedül is képesek új meg új formációkat ölteni. Ennek ellenére a makacs csillagászok igyekeznek eme alapvető kozmikus építőköveket, a millió és milliárd csillagokat tömörítő galaktikus csillagvárosokat véges számú kategóriába sorolni, hogy osztályozásukkal tudjanak tulajdonságaikra és működésükre követeztetni. Megkülönböztettek spirális, gyűrűs, elliptikus, lencseszerű, szabálytalan galaxisokat és ezeknek több altípusát. Például a spirálgalaxisok esetében előfordulnak küllős, küllő nélküli, „grand dizájn” spirálok, és „pelyhes” galaxisok is. Ez utóbbiak a spirálgalaxisok egyharmadát teszik ki. Ennek a típusnak az egyik legékesebb példája a Napraforgó-galaxis, ugyanis azt a tavaszi égen nagyobbacska távcsőben szemlélve spirális elrendezésű fénylő foltokból, „pelyhekből” álló textúra borítja, ami nagyon emlékeztette a későbbi korok csillagászait a népszerű haszonnövény magjainak elrendezésére. Okkal, vagy nem okkal? Ez itt a kérdés!





fotó: Feltóti Péter, cikk: Francsics László

2021_március

Csillagmilliók a Tejútban. - Hány csillag is van az égen?

fotó: Feltóti Péter, cikk: Francsics László

Csillagmilliók a Tejútban. - Hány csillag is van az égen?

Csillagmilliók a Tejútban. - Hány csillag is van az égen?

Amikor rápillantunk erre a Tejút centrumát ábrázoló lenyűgöző fotóra, megdöbbent minket a milliónyi csillagból álló világító óceán látványa. Ilyenkor hamar felmerülhet bennünk a kérdés, hogy valójában hány csillag is van az égen? Ugyanezt a kérdést tette fel a király az okos pásztorfiúnak a népmesében is. Válaszul a fiú telis-tele pöttyögetett tintával egy fehér lapot, amire azt mondta, hogy pont ennyi a csillag is, csak össze kell számolni. A naiv történetre a fotó láttán már mi is azonnal rávágjuk, hogy azon a bizonyos papíron biztos nincs elég pötty, elvégre nem alaptalan az a kifejezésünk a nagy sokaságra, hogy “csillagászati a száma”. Tudni kell, hogy a csillagok számosságára a pontos választ nem tudja az emberiség. Amire biztosan tudjuk a választ, az az, hogy hány csillag látszik szabad szemmel a Földről. Nagyjából azt mondhatjuk, hogy a teljes égbolton 9000 csillagot számlálhatunk össze a saját szemünkkel. Természetesen egyszerre egyidőben ennek legfeljebb csak a felét, és bár ezeket a csillagokat darabra ismerjük, az ég és a megfigyelő szemének minőségétől függően mindig más számot kapnánk a számláláskor. Ez sem kis szám amúgy, ha az okos fiú a mesében a papírra percenként száz pöttyöt rajzol villámsebesen, akkor is eltartana neki művelet kellemetlen másfél óráig a király színe előtt.

fotó:Bajmóczy György, cikk: Francsics László

2021_február

Áldás-e vagy átok? Hogyan bontja szét a légkör a Sirius fényét?

fotó:Bajmóczy György, cikk: Francsics László

Áldás-e vagy átok? Hogyan bontja szét a légkör a Sirius fényét?

Áldás-e vagy átok?

Hogyan bontja szét a légkör a Sirius fényét?

Elképzelni is nehéz, hogy mekkora érték a Föld légköre, főleg abban a korszakban, amikor roppant szembetűnő annak sérülékenysége is. Nyilvánvaló előnyei tagadhatatlanok, nélkülözhetetlen szerepet játszott a szárazföldi élet, s így az emberiség kialakulásában is. Leszámítva néhány szélsőséges természeti katasztrófát, a földi atmoszféra az egyik legnagyobb kincs a bolygón. Van egy tudomány, ami viszont mégis hadilábon áll bolygónk gázburkával, és sok esetben jobban örülne annak, ha az nem is létezne. Ők egyértelműen a csillagászok, akik roppant precíz műszereikkel pásztáznák az eget, ha azt a légkör is lehetővé tenné. De valójában kevésbé teszi, mint ahogy azt gondolnánk.

Vegyük sorra, hányféleképpen űz gúnyt az éltető atmoszféra a csillagászokkal. Első tévhitünk az, hogy a földi légkör átlátszó, hiszen látjuk nappal a Napot, este pedig a csillagokat. A látszattal ellentétben azonban légkör a teljes elektromágneses spektrum legnagyobb részét elnyeli. Nem ér le az űrből a Földfelszínre a nagy hullámhosszúságú rádiófrekvencia, a mikrohullámú spektrum egy része, szinte a teljes infravörös tartomány, és semmi a látható tartományénál rövidebb hullámhosszon, sem UV, sem röntgen, sem gamma-sugárzás. Ez utóbbiak távoltartása az élet számára elengedhetetlen, a csillagászok pechére, ugyanis nekik lenne mit nézni ezekben a tartományokban is.

fotó: Schmall Rafael, cikk: Francsics László

2021_január/február

A betlehemi csillag titka - A Jupiter és a Szaturnusz történelmi együttállása

fotó: Schmall Rafael, cikk: Francsics László

A betlehemi csillag titka - A Jupiter és a Szaturnusz történelmi együttállása

A betlehemi csillag titka

A Jupiter és a Szaturnusz történelmi együttállása

„… a Nap megy délre, és gördül északra” írja a Talmud, a „biblia utáni” zsidó irodalom, s gondolnánk, mennyi-mennyi csillagászat rejtőzik még az ókor eme különlegesen túlélő kultúrájában - de ez koránt sincs így. A fenti verstöredék valójában nem a Nap pontos mozgását írja le szépirodalmi formában, hanem egy teljesen téves koncepciót vázol a nappalok és éjszakák magyarázatára.

Bár sokan úgy sejtik, hogy az ókori zsidó kultúra szorosan kötődött a csillagos éghez, ez azonban csak egy szubjektív nézőpontból lehet igaz, ugyanis az ókori nagy kultúrákhoz (babiloniak, görögök és rómaiak) képest a zsidók szinte elenyésző csillagászati ismeretekkel rendelkeztek. Az ókori zsidó vallási kultúrában a világ megértésének alapjául ugyanis szigorúan az egzegézis, azaz a szentírás magyarázata szolgált, nem pedig a természettudományok. Ez igen nagy kontrasztban állt például az ókori görögökkel, akik példátlan precizitással építették fel tudományos világképüket, viszont elég szabadon formálták mitológiájukat.

Ez két dolgot magyaráz meg. Egyrészt azt, hogy a zsidó kultúra köszönhetően a vallásos zártságának miért tudott ennyire sikeresen fennmaradni egészen a jelenkorig, másrészt, hogy miért olyan bonyolult a bibliai csillagászati jelenségeket megérteni, és kinyomozni azok valódi mivoltát. Így van ez a betlehemi csillag mítoszával is. Merthogy a mai napig nem tudjuk biztosan, hogy mit látott a három napkeleti bölcs a leendő „király” születésekor az égen. Sőt, azt sem, hogy mikor.

fotó: Majzik Lionel, cikk: Francsics László

2021_január/február

Kométák titokzatos élete - Az ATLAS-üstökös az Orionban

fotó: Majzik Lionel, cikk: Francsics László

Kométák titokzatos élete - Az ATLAS-üstökös az Orionban

Kométák titokzatos élete

Az ATLAS-üstökös az Orionban

Talán a legszebb csillagászati jelenségek a Nap és a Holdfogyatkozások, bolygóegyüttállások és fedések, melyek emléke mélyen beivódik a megfigyelőbe, sőt előfordul, hogy egy ilyen jelenség a történelem részese lesz. Ezeknek a csillagászati eseményeknek, nevezetesen okkultációknak (amikor fedik egymást az égitestek) és együttállásoknak (amikor csak látszólag közelítik meg egymást) az a kiváltó oka, hogy a Föld, a Hold és a bolygók egyetlen - az űrben elhelyezkedő - sík mentén, az úgynevezett ekliptikán járják körkörös útjukat a Nap körül. Közel azonos pályahajlásuk miatt ezek az égitestek törvényszerűen előbb utóbb egymás látszólagos közelségébe, vagy akár fedésbe is kerülnek egymással a Földről nézve.

Ezzel szemben létezik egy másik, igen híres és szintén sokszor történelmi jelentőségű csillagászati eseményeket produkáló égitest család a Naprendszerben, ami azonban az előzőektől igen eltérő módon káprázatnak el minket. Nem is csoda: az üstökösök egészen másképpen viselkednek, mint a Földhöz hasonlatos égitestek a Naprendszerben...