Földgömb

A Földgömbbel való partnerségünk havonta lehetőséget biztosít magyar asztrofotósok számára, hogy képeik egy ismeretterjesztő cikk keretén belül nyomtatásban jelenjenek meg a Magyar Földrajzi Társaság nagy múltú és nívós lapjában, a Földgömbben. Havonta és kéthavonta, évente összesen 15 alkalommal megjelenő "Pillantás az égre" és "Fel a fejjel" rovatok távcsöves asztrofotók és asztrotájképek segítségével mesélik el a kozmosz izgalmas jelenségeit.

Évfolyamok:

Zana Péter - Francsics László

2019 - október

A részleges holdfogyatkozás, avagy milyen alakú a Föld?

Zana Péter - Francsics László

A részleges holdfogyatkozás, avagy milyen alakú a Föld?

A nyár derekán, július 16-án este részleges holdfogyatkozást figyelhettünk meg. Bár a jelenség az ország nagyobbik részében felhőktől alig zavartan zajlott, nem övezte túl nagy figyelem. Annak fényében, hogy a teljes holdfogyatkozás sokkal látványosabb, mint a részleges, az elmaradt érdeklődés nem feltétlenül meglepő, ám némi magyarázat után remélhetőleg sokan gondolják majd úgy, hogy a legközelebbi részleges fogyatkozást semmiképp sem hagyhatják ki.

A holdfogyatkozásnak négy különböző típusa létezik, attól függően, hogy égi kísérőnk a Föld árnyékkúpját hol metszi 29,5 napos pálya menti mozgása során...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/7 számában olvasható.

Schmall Rafael - Francsics László

2019 - augusztus

Tejút a déli féltekéről - Zavartalan kilátás a Carina-Sagittarius-karra

Schmall Rafael - Francsics László

Tejút a déli féltekéről - Zavartalan kilátás a Carina-Sagittarius-karra

Galaxisotthonunk, a Tejút egy körülbelül 100.000 fényév átmérőjű küllős spirálgalaxis, amely nagyságrendileg 100-400 milliárd csillag otthona. Becslések szerint galaxisunkban a Napunkhoz hasonlatos csillagokon kívül legalább további 100 milliárd bolygó, 10 milliárd fehér törpe, 1 milliárd neutroncsillag és 100 millió fekete lyuk is található. Ez utóbbiak közül egy biztos, hogy a galaxis magjában helyezkedik el, és 4 millió Napéval egyenlő tömege hatással van a Tejút centrális részére és a spirálkarjainak elrendeződésére is.

A galaxisunknak négy fő spirálkarja is van, telis tele csillagokkal, csillaghalmazokkal, csillagködökkel, és sötét kozmikus porfelhőkkel. A karok rendre azokról a csillagképekről kapták neveiket, melyekben legmarkánsabban megfigyelhetőek a csillagaik: Perseus-kar, a Norma-kar, a Scutum-Centaurus-kar és Carina-Sagittarius-kar. A csillagászok számára igen nagy kihívást jelent eme spirálkarok valódi térbeli elrendezését feltérképezni, hiszen azok csillagai a galaktikus fősík környezetéből nézve, innen a Földről is látszólag egyetlen sávvá olvadnak össze...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/6 számában olvasható.

Francsics László

2019 - augusztus

Mi rejtőzik Trifid-köd belsejében? - Csillagok születésének nyomában

Francsics László

Mi rejtőzik Trifid-köd belsejében? - Csillagok születésének nyomában

Ha planetáriumban, netalántán bemutató-csillagvizsgálóban járunk, és a szakcsillagász kolléga a derült égen távoli csillagködöket mutat nekünk, laikus érdeklődőknek, akkor előfordulhat, hogy a távcsőben éppen alig észrevehetően felsejlő jelenség mellé a fülünkbe duruzsolja, hogy a feledhetetlen kódszámú (sokjegyű számot hallunk betűkkel kiegészítve) csillagködben új csillagok, naprendszerek születnek.

Nagyon kevesen vannak azok, akik tovább érdeklődnek, de ilyenkor elhangzik tőlük a kérdés, hogy „jó, de hol?”, majd, hogy „szeretném azt is látni”. Ekkor a szakelőadó válasza mindkét jogos felvetésre egyszerre érkezik: „sajnos csillagkeletkezés a szemünk elől, a ködösség anyagától eltakarva, infravörös nagytávcsövekkel a szakcsillagászok által megfigyelhető helyeken, a ködösség belsejében zajlik”.

És igaza van sajnos...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/6 számában olvasható.

Bagi László - Francsics László

2019 - június

Utazás a Tű-galaxishoz, és még tovább - Honnan Tudhatjuk, milyen messze van?

Bagi László - Francsics László

Utazás a Tű-galaxishoz, és még tovább - Honnan Tudhatjuk, milyen messze van?

Az NGC 4565 jelű galaxis a csillagos égbolt egyik szemet gyönyörködtető kozmikus jelensége. A szinte tökéletesen szimmetrikus, élével felénk forduló, a Tejúthoz igencsak hasonlatos spirális csillagvárost kisebb távcsőben vékony derengő, tűszerű sávként pillanthatjuk meg a tavaszi égbolton, innen kapta a becenevét is: Tű-galaxis. Ha pedig az asztrofotográfia eszközeivel eredünk az NGC 4565 nyomába, akkor bizony csodálatosan részletes felvétel készíthető az amúgy nagyságrendileg 30-50 millió fényévnyi távolságban lévő grandiózus objektumról.

Hazánkból asztrofotósok több alkalommal is megörökítették már eme égi látványosságot, azonban a nemrég nagy publicitást kapott felvételnek a szépsége mellett volt egy további különlegessége is: az asztrofotót annak elkészülte után egy értő szakcsillagász is górcső alá vette. Így derült fény a felvételen olyan távoli kozmikus jelenségekre, amelyek felett a laikus szemlélő, vagy az amatőrcsillagász-asztrofotós is elsiklottak volna...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/4 számában olvasható.

Soponyai György - Francsics László

2019 - május

Fővárosi fényjáték - Holdhaló az alvó város felett

Soponyai György - Francsics László

Fővárosi fényjáték - Holdhaló az alvó város felett

Kevés olyan természetes éjszakai égi jelenség létezik, amit fővárosunk fényszennyezésén keresztül is meg lehet pillantani. Mondjuk ki szomorúan: a legfényesebb naprendszerbéli objektumokon kívül szinte semmi sem látható szabad szemmel egy Budapest méretű nagyvárosból, leszámítva 1-2 tucat fényes csillagot. Éppen ezért, ha urbánus asztrofotózásra kerül a sor, szinte biztos, hogy eme előbb felsorolt égitestek fognak szerepelni a képen, lehetőség szerint valamilyen izgalmas formában. Íme, itt egy érdekes példa közülük: Halojelenség a Hold körül.

A halo ókori görög eredetű kifejezés, amely nem pontosan csillagászati jelenségre utal, annak ellenére, hogy nevét Heliosról, a görög napistenről kapta...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/3 számában olvasható.

Éder Iván - Francsics László

2019 - május

Égi Szabadság-szobor - Egy rejtőzködő csillagköd a déli féltekén

Éder Iván - Francsics László

Égi Szabadság-szobor - Egy rejtőzködő csillagköd a déli féltekén

Az asztrofotósok előszeretettel választják témául a látványos, különböző színekben gazdagon ragyogó csillagködöket, úgynevezett nebulákat, csillagászati szaknyelven az intersztelláris médium, vagyis a csillagközi anyag szépséges megjelenési formáit. A déli féltekéről megfigyelhető, az ókori mitológia hőseiről, az argonauták hajójáról megemlékező legendás Carina-csillagkép pedig bővelkedik az efféle látványos égi csodákban, többek között itt található az Eta Carinae csillag szabad szemmel is látható legendás csillagköde.

Mindennek ellenére ez a Carina csillagkép béli fotótéma, az NGC 3576 és NGC 3603 jelű köd és környezete nem tartozik a látványos nebulák sorába. Halvány, látszó kiterjedése nem számottevő, és jelentős része pedig a Tejút porfelhőinek takarásában van. Bezzeg a fotó mintha erről nem venne tudomást. Rendkívül gazdag és látványos kozmikus környezetet mutat meg nekünk, melyben szinte életre kel egy burjánzó égi világ...


A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/3 számában olvasható.

Bajmóczy György - Francsics László

2019 - április

A digitális szolárgráf - Az „adat-asztrofotózás” diadala

Bajmóczy György - Francsics László

A digitális szolárgráf  - Az „adat-asztrofotózás” diadala

Megörökíteni egy csillagászati jelenséget, időtálló fotópapíron rögzíteni annak változását, vagy mozdulatlan láthatatlanságát egy csodálatos élmény az asztrofotósok számára. Még annak ellenére is, hogy a fotópapír, vagy a mai digitális adathordozók élettartama elenyészően rövid a kozmikus jelenségekéhez képest. Az emulzió, azaz a fotokémiai eljárás volt az egyik legkézenfekvőbb, és igen tartós lehetőség a fotográfia kezében arra, hogy rögzítse a világ jelenségeit igen sikeresen és hitelesen a 20. században. A csillagászatnak pedig éppen ez utóbbira volt szüksége a kor tudományos felfedezéseinek sokaságához. Azonban éppen a csillagászat volt az egyik első úttörő fotográfia-alkalmazó tudományos műfaj, ami leváltotta a régi módszert és először fejlesztett tökélyre egy merőben más fotográfiai eljárást. A történelmi technológiai áttörés nem csak a „fénykép” elkészültének folyamatát változtatta meg, hanem az abból kinyerhető adatok kezelésének és feldolgozásának módját is, amivel egy egészen új kozmikus világot tárt fel az emberiség előtt.


A kanadai Willard S. Boyle, és amerikai kollégája George E. Smith 1969-ben fejlesztették ki az első digitális fényérzékelő lapkát, a CCD-t, vagyis „töltés csatolt eszközt”, amiért rengeteg díjat kaptak, többek között 2009-ben fizikai Nobel-díjat...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/2 számában olvasható.

Szémár Ferenc - Francsics László

2019 - január-február

Cirkumpoláris - Ami mindig látható

Szémár Ferenc - Francsics László

Cirkumpoláris - Ami mindig látható

Ha látogatást teszünk hazánk egyik legmagasabb pontján egy felhőmentes, tiszta éjszakán, akár izgalmas csillagászati megfigyelést is végezhetünk a Galya-tetői kilátó 995 méter magasan fekvő teraszáról. Ilyenkor a jó átlátszóságú hegyvidéki égen tekintetünket magasra emelve igen halvány és távoli égitesteket is észrevehetünk szabad szemmel, fényképezőgéppel pedig annál inkább. Azonban kevesen gondolnák, hogy érdekes csillagászati összefüggések nem csak odafent, hanem a horizont közelében is megfigyelhetőek.

A magas hegycsúcs és a körpanorámás kilátóterasz bizony nagyon alkalmas a látóhatár közelében való vizsgálódásra, sokkal inkább, mint a síkvidéki megfigyelőhelyek. Közel s távol nincsen semmilyen zavaró tényező, leszámítva délkeletre a Kékes-tetőt. Jó időben dél felé a Mecsek vonulatai, északra pedig akár a Magas-Tátra főgerince is kivehető a messzeségben. Jelen esetben pillantsunk északra, és ismerkedjünk meg az északi égbolt egyik látszólag magától értetődő jelenségével, majd izgalmas részleteivel...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/1 számában olvasható.

Ágoston Zsolt - Francsics László

2019 - január-február

Égi vándor szabad szemmel - A 46P/Wirtanen-üstökös

Ágoston Zsolt - Francsics László

Égi vándor szabad szemmel - A 46P/Wirtanen-üstökös

Az üstökösök mindig nagy érdeklődésre tartottak számot főleg a laikus közönség részéről, de csillagászok és amatőrcsillagászok között is akadnak olyanok, akik az életüket szentelik eme égitesttípusnak. Ha régi felvételeket, újsághíreket böngészünk, meg is értjük, hogy miért.

Azonkívül, hogy a becses felfedezőt az a megtiszteltetés éri, hogy nevével fémjelzik az égi vándort, némelyik üstökös óriási, feltűnően fényes, emiatt generációkon át emlegetett égi jelenségként vonul be a csillagászattörténetbe. Ha visszaemlékszünk fiatalkorunk nagy üstököseire, valószínűleg meg tudunk számolni legalább egyet, idősebb olvasók pedig akár többet is eme csóvás égitestekkel történt emlékezetes találkozások közül. Ilyen lehet számunkra a Hale-Bopp üstökös 1997-es közelsége, vagy egy évtizeddel korábban a legendás Halley-üstökös 1986-os visszatérése. Mindkét esemény felírta magát a „nagy üstökösök” emlékfalára, ahová körülbelül 30-40, az időszámítás előtti III. századtól feljegyzett, az emberiség történelmi emlékezetében is nyomot hagyó kométa került.

De mi a helyzet a XXI. századdal? Korunkban mintha alábbhagyott volna a nagy üstökösök érkezése...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/1 számában olvasható.