Észlelőrét

Az AR4079 napfolt a napperem közelében

A napfoltok a perem közelében fotózva érdekes perspektívát tárnak elénk. Ezt elöször 1769-ben a skót csillagász Alexander Wilson észlelte és dokumentálta a Macfarlane Obszervatóriumban dolgozva. Észlelései során észrevette, hogy nap forgása során a napfoltok alakja észrevehetően ellaposodik, ahogy a pereméhez közelednek a nap forgása során. Ezeket a megfigyeléseket 1774-ben tették közzé és segítségével kimutatták, hogy a napfoltok a Nap felszínén található jellemzők, szemben a kisebb bolygókkal vagy a felette lévő objektumokkal. Továbbá megfigyelte azt is, amit ma Wilson-effektusnak nevezünk: a penumbra és az umbra a perspektívaeffektusok által elvárt módon változik. Ez a felvétel egy ilyen pespektívát mutat a 2025 talán egyik legnagyobb napfoltjáról, az AR4079-ről.