Észlelőrét

Schmall Rafael 2025.03.07. 11:09:19

Igazából semmi über kompozíciója nincs a képnek. Ez az amolyan megáll az ember és fotóz egyet... vagy mégsem? Bolygosorolós program után akartam hazamenni, de annyira jó volt az ég, hogy nem bírtam megállni a fotózást, ráadásul tesztelni is kellett.

Mostanában divat, hogy az asztrotájképeket vagy invariáns ISO-val vagy a natív környékén fotózzák. A Canon 6D natív ISO-ja 2350, így vagy 1600-on, vagy 3200-on használja az ember így éjszaka.

Egy teljes körpanorámánál 35mm-en tökmindegy igazából, lehet az ISO 10000 is, hiszen akkora a felbontás, hogy mikor feltöltöm valahová, akkor az ember nem 50 ezer pixelben nézegeti, hanem 2048-ban és vagy kisebben a közösségi oldalakon. Így betömörítéskor eltűnik a zaj.

Amikor egy látómezőből próbálja megoldani az ember a felvételt, akkor ott már szükséges lehet átlagolásra a zajcsökkentés szempontjából, sőt dark, flat is szükségeltetik, bár utóbbinál az asztrofotós képfeldolgozó programoknál nagyon sok embernél elszabadul a background extraction, egyfajta ledarálja a légkört. Ezeket az egyébként nem szép felvételeket könnyen észrelehet venni a sápadt háttérről, légkör(fény) hiányáról.

A félpanorámáknál már van akkora felbontás, hogy egy panelből is elég, nem kell azt külön stackelni ( persze ez megint csak a jó égboltoknál működik elvileg ).

A gondolatmenetet továbbhajtva, nyilván az ilyen fotóknál az égbolt követve készül, míg az előtér fix ugye. Az objektívnek jónak kell lennie tág rekeszen is. Sajnos a Samyang objektívjeimnek mindegyiknek van defektje, így f1.4-en egyik se működik, de f2.2-őn már elfogadható a képminőség. Kell a fény, minél több és az sem rossz, ha a sötét előtér nem sötét. :D

Az égbolt követve van, de akkor ha panoráma, az ember vagy szenved a gömbfejjel, mint én évek óta, vagy a mechanikára ráépít valami olyat, ami a fényképezőgépet vízszintesen vagy horizontálisan tartja a horizonthoz képest és azt lehet forgatni. Nem is beszélve arról, ha panoráma, akkor lehet a hagyományos fotófejet ja, de aztán vért lehet hugyozni hogy összerakja a panorámaprogi, mivel a nodális pont nem jó helyen van.

Ezért a Star Adventurer fölé raktam egy nodális panorámafejet. Ezt nyilván lehet motorizálni egy komolyabb mechanika áráért, de nekem sajnos nem volt teljes keretem rá, így csak egy horizontálisan mozgó motorikus fejet raktam a panorámafej alá.

Jön a következő probléma. Az előtér nem mozog, de mivel vannak dolgok, amik közelebb vannak, ezért f2.2-es rekeszen végtelenen már a képen látható kavicsos járdás, kockás tér ( mi Herkulesnek hívjuk ) már életlen. Ezért az előtérnél focus-stack eljárást kell alkalmazni, hasonlóan, ahogy a makrofotósok nagyon látványos felvételeket készítenek különböző rovarok összetett szeméről. Itt az előtérnél kb. olyan részletek látszódnak, hogy a motoros fűkaszával rendszeresen leverik a festéket a faoszlopokról. :D

Ami még divat mostanában, hogy a H-alfa ködöket kiemelik. Hát láttam már ocsmányságokat, vörös, véres hányásokat Eridanus looppal... én csak középre fotóztam rá, ahol az Orion van a Kúp-köddel meg a Sirály köddel.

A csillagok kiemelésénél már a harmadik fajta ködösítő szűrőt szaggatom, talán ez eddig a legjobb és a háttér sem csúszik szét, ám itt oké, hogy szép, de a Tejútnál már nem biztos, hogy jól fog kinézni, ezért azt majd következő szezonban letesztelem.

Így született meg hát ez az amúgy semmi ördöngős fotó, mely minőségében azonban kiváló, így lehet alkalmazni a technikát... mondjuk a déli féltekén. :)

A felvétel elkészítése fél órát vett igénybe, balról jobbra pásztázva 100°-ot, de fent és lent 120°-ot kapott a rendszer, természetesen végig állóképben.


Köszi hát, hogy elolvassátok. :D Remélem kedvet kap valaki, hogy kimenjen igazán jó ég alá. Egy biztos... jó mély asztrotájképet ... csak jó ég alól lehet jól megfotózni. Hülye fényszennyezés...