Észlelőrét

A C/2024 G3 (ATLAS)-üstökös a naplementében

A C/2024 G3 (ATLAS)-üstököst 2024 áprilisában fedezte fel T. Linder, a chilei ATLAS-projekt 0,5 méteres távcsövével. A számítások alapján rendkívül elnyúlt, retrográd pályán érkezik a Naprendszer külső tartományaiból, és 2025. január 13-án mindössze 0,09 CSE-re (körülbelül 13,5 millió km) haladt el a Nap mellett, vagyis szinte már a "napsúroló" üstökösök közé tartozik. Bár a kezdeti számítások szerint csekély esélye volt a túlélésre a rendkívüli hőterhelés miatt, a megfigyelések azt mutatták, hogy nemcsak átvészelte a perihéliumot, de másnapra tovább erősödött a fényessége, elérve a kb. -3,5 magnitúdót. A megfigyelését nehezítette, hogy az égitest csupán 5-6 fokra látszott a Naptól.

2025. január 11-én hajnalban még nem hittem volna, hogy saját eszközeimmel újra sikerül megörökítenem a kométát, ráadásul kétszer is. Az időjárás változása végül lehetővé tette, hogy a vártnál fényesebb üstököst ne csak hajnalban, hanem fényes nappal is megpróbáljam lencsevégre kapni – ilyen vállalkozásra addig nem volt példa az életemben. A sikeres nappali észlelés után néhány órával később a naplemente utáni rövid időablakot is kihasználtam. Bár a látóhatár feletti magassága továbbra is rendkívül alacsony volt, a körülmények most mégis kedvezőbbnek bizonyultak, és az üstökös is fényesebb volt, mint néhány nappal korábban hajnalban.

Magyarországról ez volt az utolsó esélyem lefotózni, mert a következő napokban a kedvezőtlen időjárás és a kométa egyre romló láthatósága miatt már reménytelen lesz az észlelése. Ezzel a felvétellel búcsúztam a C/2024 G3 (ATLAS)-üstököstől az északi féltekéről, mielőtt megkezdődne még látványosabb tündöklése a délebbi szélességekről.