Észlelőrét

A C/2024 G3 (ATLAS)-üstökös a nappali égbolton

A C/2024 G3 (ATLAS)-üstököst 2024 áprilisában fedezte fel T. Linder, a chilei ATLAS-projekt 0,5 méteres távcsövével. A pályaszámításokból hamar kiderült, hogy egy rendkívül elnyúlt, retrográd pályán érkezik a Naprendszer külső tartományaiból, és 2025. január 13-án mindössze 0,09 CSE-re (nagyjából 13,5 millió km-re) közelíti meg a Napot – ezért a „napsúroló” üstökösök közé tartozik.

Bár a kezdeti számítások szerint csekély esélye volt a túlélésre a rendkívüli hőterhelés miatt, a megfigyelések azt mutatták, hogy nemcsak átvészelte a perihéliumot, de másnapra tovább erősödött a fényessége, elérve a kb. -3,5 magnitúdót. A megfigyelését akadályozta, hogy az égitest csupán 5-6 fokra látszott a Naptól.

2025. január 11-én hajnalban még nem sejtettem, hogy sikerülhet újra saját eszközeimmel megörökítenem a kométát. Az időjárás azonban kedvezőbbre fordult és az üstökös rendkívüli fényessége arra ösztönzött, hogy először életemben megpróbálkozzam egy nappali üstökösvadászattal.

Már a perihélium napján próbálkoztam a fotózással, sikertelenül. Másnap, január 14-én, kihasználva a további fényesedést, a kora délutáni órákban, egy kisebb felhőátvonulást követően újra próbát tettem. Miután gondosan kitakartam a napkorongot, több mint száz felvételt készítettem arról a régióról, ahol a kométát sejtettem.

A képek átvizsgálása során 27 felvételen sikerült azonosítanom az üstököst. A kiválasztott képkockákat átlagolva, majd az átvonuló felhőzetet is bekomponálva tudtam visszaadni a természetes hatású égboltot úgy, hogy közben látszódjon is valami az üstökösből a végleges felvételen.

A számos nehezítő körülmény ellenére a kitartás meghozta gyümölcsét: elkészült életem első nappali üstökösfelvétele.