Észlelőrét
A Magyar Asztrofotósok Egyesületének galériája
NGC281
A hónap képe döntős: 2021. április
Tudom, hogy mi az általános vélekedés a csillagtalanított fotókkal kapcsolatban, sőt ezekkel részben tudok is azonosulni, mégis valamiért mindig volt bennem egy kényelmetlen érzés az ilyen fotók láttán, részben azért, mert nekem is az a véleményem, hogy a csillagok ott vannak az égen, részei a fotónak, mégis olykor találkoztam olyan fotókkal, amik - ha őszinte vagyok - tetszettek csillagtalanítva. Tehát sosem tudtam őszintén elutasítani a csillagtalanítást. Ez valószínűleg azért van, mert bár a csillagok részei a kompozíciónak, ha odafigyelünk rájuk, akkor tudjuk széppé és az élményhez hozzáadni képes elemekként kezelni őket, de sokszor igazából csak a baj van velük, gyakran amellett, hogy eltakarják a lényeget, nehezítik a ködök dinamikájának és részleteinek megjelenítését, még hozzá sem igazán adnak a fotóhoz, pláne keskenysávú fotó esetén. Így tehát bizonyos értelmezésben akár zajnak is tekinthető tényező a csillag. És ami zaj, azt szabadjon eltávolítani. A feladat innentől már csak az, hogy ezt a "zajszűrést" helyesen, a valós információt a lehető legpontosabban megbecsülve és esztétikusan végezzük el. Számomra ez volt az igazi kihívás ennél a fotónál, a jutalom pedig az, hogy a Pacman-ködöt a vártnál sokkal részletesebben és látványosabban ábrázolhatom. A kompozíció közepén szereplő fényes csillagot meghagytam, hisz ez a csillag (illetve legalább kettő) áll a struktúrák középpontjában, a ködösség por oszlopai mind ebbe az irányba mutatnak, innen áramlik ki az a csillagszél, ami fújja a fészket és erodálja a csillagközi anyagot.
Készítette
Feltóti Péter
Optika
200/800 SkyWatcher Newton carbon asztrográf
Kamera
ZWO ASI183 MM Pro
Mechanika
Skywatcher NEQ6 pro GoTo
Helyszín
Otthon
Dátum
2020-11-21
Expozíciós adatok
11 óra Ha, 4 óra OIII
Szűrők
Astronomik 6 nm H alpha és OIII
Értékelések
Letisztultságával és feszes, mondhatni bátor kompozíciójával, hatalmas dinamikájával emelkedik ki ez a kép a megszokott asztrofotók közól. És nem mellesleg a csillagmező el lett róla távolítva, ami erősíti a különös megjelenését. Kinek tetszik, kinek nem, mindenki döntse el maga.
Francsics László
Péter képének értékelése számomra kihívást jelent, és nem azért mert a kép nem színvonalas, technikailag ez a kép ugyanolyan igényes mint Péter sok más asztrofotója, abszolút megállja a helyét. A nehézséget az okozza, hogy kimozdít a komfort zónámból, így a jól bevált módszerek, melyek segítségével egy képet elemezni szoktam nem működnek. Az egyik ilyen támpont csillagmező, amely általában épp olyan fontos, mint a fotózott objektum, jelen esetben totálisan hiányzik a képről. A csillagok hiánya furcsán hat, cserébe kárpótol a ködösség elképesztő részletessége és dinamikája. Valaki egyszer azt mondta, hogy a fotózás a "kompromisszumok művészete", ha valamit jobban meg akarunk mutatni, akkor más dolgokat fel kell adnunk. Ez a kép gyönyörűen szemlélteti ezt a gondolatot. Úgy hiszem, hogy szükség van a folyamatos kísérletezésre, a határok feszegetésére, mert ez visz előre. Gratulálok a merész elgondoláshoz és az igényes kivitelezéshez!
Kiss Péter
Hozzászólások
Köszi Laci, örülök, hogy tetszik.
Elgondolkoztató, hogy mitől is erős ez a kép igazán. Mert hogy az. Szerintem nem attól, hogy nincsenek rajta csillagok, bár kétségtelenül ez nagyban növeli a vizuális hatást. Hanem inkább attól, hogy merted nagyon kontrasztosra húzni. Hadd ragyogjon belül, és legyen fekete kívül. Ettől borzasztó dinamikus lett. Arconvág, miközben mégsincs túlhúzva. Szóval jól eltaláltad.
Kompozíció kap egy lájkot: bátor és feszes az álló köd a fekvő formátumban.
Örülök Bence, hogy találtál olyan elemeket a képben, amik tetszenek, és annak is, hogy felvetettél pár érdekes kérdést.
Először is, hogy miért készült el ez a kép így. Leginkább azért, mert ahogy a leírásban is írtam, alapvetően voltak fenntartásaim a csillagtalanított képekkel, mégis néhány azért nekem is tetszett. Ezért mindenképpen szerettem volna készíteni egy ilyen fotót, ki akartam próbálni, ismerni a technikát. Egyrészt azért, hogy én meg tudom-e úgy csinálni hogy ne rendelkezzen azokkal az artifaktokkal, feldolgozási hibákkal, amiktől sok fotó nem tetszik, másrészt, hogy meg tudom-e olyanra csinálni, mint azok, amik tetszenek. Illetve fontos tapasztalat volt az is (hisz azért korábban is próbálgattam már), hogy mikre kell különös figyelmet fordítani már a feldolgozás legelején, vagy akár a nyersképek gyűjtésénél, hogy eredményesen tudjam alkalmazni a jónak vélt technikát. Tehát első sorban egy kísérlet volt, egy számomra idegen technika kipróbálása. Tehát azért az egészen biztos, hogy nem fogok átnyergelni erre a vonalra, persze az sincs kizárva, hogy még készüljön csillagtalan fotó. De a cél - még egyszer mondom - egy stílusgyakorlat volt. Hisz még igazán kritizálni sem illik úgy valamit, hogy nem ismeri meg az ember a lehető legjobban a területet. Nincs még nekem sem teljesen szilárd véleményem, meggyőzhető vagyok egyelőre bármiről, de az biztos, hogy érdemes kísérletezni és beszélgetni a dologról.
Hogy miért maradt meg középen a csillag(ok)? Én éppen, hogy azt gondolom, úgy érzetem, hogy vizuálisan is és mondanivaló tekintetében is kiüresedik a kép, ha középen nincs ott az a többes rendszer. Szerintem az adja a fotó abszolút kontextusát. Asztrofizikailag is és kompozíció tekintetében is értelmet és fókuszt ad a képnek. De ez teljes mértékben egyéni értékelés kérdése. Viszont onnantól kezdve, hogy csillagtalanított fotóról beszélünk, az egész sokkal szubjektívebb lesz, már mi asztrofotósok sem tudjuk feltétlenül abszolút értelemben értékelni és értelmezni. Így a képhez feltétlenül tartoznia kell (ahogy Peti is írja lentebb) egy alkotói narratívának. Nekem ez a narratívám. Ez a fotó nem abszolút értékű fotó, hanem egy jelenséget igyekszik ábrázolni, mégpedig azt, hogy a csillagkeletkezés folyamatát követően a megszülető csillagok hogyan erodálják a gázfelhőt. Valószínűleg akkor lenne ez igazán helyes és pontos (és lehet, hogy emiatt ezt meg is fogom csinálni), ha azonosítanám a képen az összes nyílt halmazhoz tartozó csillagot, és azokat mind meghagynám. De a folyamat lényegét szerintem így is jól szemléleti a fotó.
A vágással rengeteget vesződtem. Hetekig ízlelgettem különböző változatokat, és végül emellett döntöttem. Kicsit szűkebben nem működött, sokkal szűkebben meg már zavaró volt a H-alfánál jóval gyengébb OIII réteggel bevitt bizonytalanság.
Szia Peti! Kóstolgatom ezt a képet már pár napja mióta feltetted :) Nagyon kíváncsi voltam már rá, hiszen régóta és sokszor szóbakerült már hogy tartogatsz egy ilyen képet. Volt ugyan egy kis ízelítő már belőle, a Ha anyagból ami nagyon bíztató volt. Nekem bejön a színvilág, azzal pedig nehéz lenne vitatkozni, hogy sok olyan apró részlet, finomság került itt elő amiket nem "szoktunk" látni a Pacman fotókon. A színek és a kép dinamikája nagyon szép térbeli hatást ad a képhez, igazi nagytávcsöves hangulata van. A csillagmező kérdése sokaknál érzékeny téma szerintem... én is inkább azon az oldalon vagyok hogy "szabad" ilyet csinálni, megvan ennek a maga helye. Azt is el kell ismernem hogy gyönyörűen megoldottat a csillagtalanítást. Csak ha szándékosan "facsarom" a képet akkor jönnek elő a csillagok helyei, alapból semmi nem látszik belőlük. Az is bravúros hogy milyen szépen jönnek az árnyalatok két színrétegből. Viszont nekem picit fura az hogy a központi csillagot/csillagokat meghagytad. Ha azt is kiveszed szerintem az nem venne el a képből, viszont így hogy egyedül az maradt meg nekem nagyon kilóg a képből... Persze ez is egyéni ízlés tudom :) Picit szűkebb vágásban nem próbáltad esetleg? Összességében nagy grat a képhez, újat mutattál nekünk! :)
Szia Peti, köszönöm a kommentedet.
Egyet értek azzal, hogy mindig szükséges egy világos magyarázat bármilyen asztrofotóhoz, még egy konzervatívan feldolgozotthoz is, hisz egy laikus szemlélő számára még az is gyakran teljesen értelmezhetetlen önmagában.
Csillagos verziót most nem tudok mutatni, mert eleve úgy álltam neki ehhez a színes feldolgozáshoz, hogy csillagtalan lesz, így elég korai fázisban elengedtem azt, hogy szépen kezelt csillagmező legyen.
Én nagyon szeretem a csillagoktól hemzsegő képeket (nézni, és nem feldolgozni). Ennek ellenére el kell, hogy ismerjem, hogy gyönyörű így az NGC 281.
Ami nekem furcsa gondolat az az, hogy mint "szabad" csinálni a nyersanyaggal. Én úgy gondolom, hogy bármit szabad vele csinálni, amíg lehet tudni, hogy mi történt a képpel (és bónuszként hogy miért). Nyilván egész másként fogok egy olyan illusztrációra tekinteni, amihez pl. hozzá lett rajzolva egy részlet, mint egy nagyon konzervatívan feldolgozott fotóra. De ez két szélsőség.
Több tudományos mérésnél is élnek azzal, hogy eltávolítanak csillagokat, vagy akár a galaxis magját. Itt is biztos sokkal jobban látszik a köd szerkezete, mintha rajtamaradt volna a kismillió csillag. Azért megnézném szívesen csillagos változatban is, ha csináltál olyat is.
A középső csillag a BU 1 többes rendszer. Nagyon látványos vizuálisan: spirál mintába rendeződnek a komponensek. Érdemes ránézni, ha még nem tettétek.