Hónap képe - 2021. szeptember - Selyemgubó-köd
A Selyemgubó-köd egy szokatlan felvételen Feltóti Pétertől
Minden hónapban egy csodálatos és különleges asztrofotó a magyar asztrofotósok képei közül.
Jó messze, a Tejút csillagai között
4000 fényévre a Földünktől a Tejút sűrű csillagmezőiben, a Pi Cygni szabad szemmel is látható csillaga irányában helyezkedik el az a kis kiterjedésű csillaghalmaz, mely az IC 5146-os katalógusszámot kapta. A körülötte burokként látszódó 15 fényév átmérőjű ködösség apró gubóra hasonlít.
A Gubó
A Selyemgubó ködössége a többi csillagködhöz hasonlóan a vörös Hidrogén Balmer-alfa tartományában sugároz, de jellegzetessége a pereme mentén kialakuló reflexiós jelenség is, melyről a nevét kapta. A fényes csillagok kékes fényét a környező porfelhők verik vissza. Ezek a porfelhők az Edward Emerson Barnard által 168-as sorszámmal megjelölt porfelhő-komplexum részei, mely nyugat felé (bal) hosszú ösvényként folytatódik az égbolton.
Mitől is nehéz fotózni?
Feltóti Péter 20 cm átmérőjű távcsővel, csillagászati célú CCD kamerával örökítette meg, azonban nem a technika, vagy a a célpont halványsága, hanem valami más jelentette a nehézséget.
A Selyemgubó-köd viszonylag gyakran fotózott objektum, azonban mostanában ritkán szerepel a fotózott célpontok között. Ennek talán az egyik oka az, hogy a fényes, izgalmasabb részletekkel kecsegtető "gubó" viszonylag kicsi az elterjedtebb távcsövek látómezejében, a halvány porködök kidolgozásához pedig extrém sok időt kell fordítani a nyersek begyűjtésére. Noha nem tudtam, hogy idén ősszel rendkívüli mennyiségű derült időt kapunk, nekiláttam. Aztán kb 40 óra után kiderült, hogy nem az lesz a gond, hogy tudok-e eleget fotózni a területre (akár még decemberben is tudnék pár órát), hanem az, hogy ennyi idő után nem érdemes. Ugyanis annyira sűrű a csillagmező, hogy a megmutatni kívánt részleteket teljesen eltakarják, egymást érik a közepesen fényes csillagok, halójuk pedig teljesen kontraszttalanná teszik a képet. Volt egy elképzelésem, hogy milyen látványt szeretnék elérni, ugyanis egészen sokféle formájú és színű por réteg dereng a csillagok között, de ezt nem tudtam olyan látványosan feldolgozni, ahogy terveztem. Minden esetre talán sikerült mélyebbre menni, kicsit máshogy megmutatni ezt a területet, mint korábban.
A vörös háttér
De hogy mitől is izgalmas igazán számunkra ez a fotó? A vörös háttér az, amit a legtöbbször nem láthatunk ezen az égterületen. A fotó ugyanis tartalmaz egy olyan felvételsorozatot is, ami a hidrogén alfa tartmányban készült, és a vörös ionizált hidrogénfelhőket mutatja be a Tejút ezen területén, aminek a fő vonulata érdekességképpen éppen a Selyemgubó mögött halad át.
Feltóti Péter
