Hónap képe - 2021. április - M63 galaxis

A flokkulens galaxis

Az űr feketéje előtt egy fénylő csillagvárost, 400 milliárd csillagot számláló galaxis láthatunk Kiss Péter remek felvételén. Az Messier 63 jelű galaxis beceneve "Napraforgó", ugyanis, ha közelebbről megnézzük, éppen olyan spirális mintázat látszik rajta, mint egy érett napraforgóvirág tányérján. Valójában arról van szó, hogy az ilyen, úgynevezett "flokkulens" galaxisokban nincsenek markáns spirálkarok, csak spirális fodrozódás a galaxis korongján. A spirálgalaxisok körülbelül egyharmadát alkotja ez a típus.

Milyen mély a nyúl ürege?

A felvételen az M63 galaxis előtt (a fotón mellette leginkább) előtércsillagok láthatóak, melyek a mi galaxisunkban, a Tejútban helyezkednek el. Ők nagyon közel vannak hozzánk, néhány tucat, száz, vagy ezer fényévnyire. Azonban a csillagok között, valójában azok és az M63 mögött nagyon sok apró ovális, narancsos foltocska figyelhető meg. Maga az Napraforgó-galaxis körülbelül 30 millió fényévnyire van tőlünk, tehát 15-ször messzebb, mint a jól ismert Androméda-köd. Azok a narancsos foltok pedig szintén galaxisok, csak elképesztően távol vannak tőlünk. Megdöbbentő, de ha jól megnézzük, több van belőlük, mint csillagokból a képen. Néhányat be is jelöltünk a képen karikával alább:

A részleten jobbra látható a Napraforgó, a balra lévő kék paca egy még relatíve "közeli" spirál 58 millió fényévnyi távolságra. A kettő közötti, a narancsos foltokból álló kupac közepén lévő PGC2189963 jelű galaxis viszont már elképesztő, 2,7 milliárd fényévről látszik ide. És szemmel láthatóan nem ez a legtávolabbi galaxis a képen...

De milyen technikával is?

Mi kell ahhoz, hogy egy (hobby)asztrofotós ilyen mélységbe lásson? Legfőképpen kitartásra és rendkívül precíz képfeldolgozásra, tiszta, sötét égboltra. A felszerelés ugyanis egy 20 cm tükörátmérőjű, azaz közepes Newton-távcsőre szerelt bolti középkategóriás fényképezőgép volt (pici átalakítással). A beletett munka viszont hatalmas, éveken át készült a felvétel, aminek az összexpozíciós ideje 20 óra. És nem mellesleg a képfeldolgozás is okozott izgalmakat:

Egy kép amire két tavasz és egy év feldolgozás kellett. Na jó, igazából nem egy évig dolgoztam fel, csak sose sikerült úgy megcsinálni, hogy elégedett legyek. Ez volt az első olyan képem, ahol a galaxis magja jóval fényesebb mint a háttér és nem tudtam szépen megoldani, hogy mindkettő jól nézzen ki. Na de mire jók a barátok? A holtponton Feltóti Peti lendített át, aki elmondta, hogyan szokta megoldani ezt a problémát és végül némi játszadozással sikerült kikísérletezni a saját módszeremet. Ezúton is köszi! A Messier 63 számomra az egyik legtetszetősebb galaxis, bár ezzel a felállással nem könyököl ki a látómezőből, de legalább van mit nézni a háttérben.