Hónap képe - 2026. augusztus - Áttörés

2026.08.01.

Tóth Gergely - Hónap képe - 2026. augusztus - Áttörés

Az év legjelentősebb csillagászati eseménye

Kétségkívül az augusztus 12-i napfogyatkozás volt az év legjelentősebb csillagászati eseménye, amely milliók tekintetét és távcsöveit szegezte az égbolt felé.

Európa több mint 25 év után élhetett át újra ilyen léptékű égi jelenséget. Míg az európai kontinens nyugati peremén, különösen Spanyolország északi részén teljes napfogyatkozást láthattak a nézők – ahol a Hold percekre teljesen eltakarta a Napot –, addig Magyarország területéről egy látványos részleges napfogyatkozás bontakozott ki az esti órákban.

Sötétség naplemente előtt: A spanyolországi teljesség sávja

Spanyolországban az eseményt óriási készülődés előzte meg. Az ország északi felén végighúzódó teljességi sávban (a path of totality-ban) a nappali világosságot hirtelen hátborzongató, kora esti szürkület váltotta fel.

A szerencsés megfigyelők szabad szemmel is megcsodálhatták a Nap körül felragyogó, misztikus napkoronát. A jelenség különlegességét fokozta, hogy a teljes takarás a késő esti órákban, nem sokkal a naplemente előtt következett be, így a horizont közelében lévő, „óriásira nőtt” vöröses napkorong tűnt el a Hold mögött.

Magyarországról többen is elutaztak Spanyolországba, hogy fotografikusan megörökítsék a teljes napfogyatkozás látványát.

„A Spanyolországba utazott magyar fotósok munkái közül Tóth Gergely Áttörés című alkotása emelkedik ki leginkább, ami a kép rendkívüli drámaiságának köszönhető. A fotón egyszerre figyelhetők meg a tudatos komponálás és a bátor kockázatvállalás elemei. A szerző pontosan a hegycsúcs vonalába tervezte a napfogyatkozást, bevállalva azt a komoly kockázatot, hogy az átvonuló felhőzet miatt a jelenség megfigyelése akár teljesen sikertelenné is válhat. Végül pont ennek a rizikónak a felvállalása hozta meg a zseniális eredményt: a felhősávból éppen előbukkanó napkorong olyan plusz vizuális erőt és dinamikát ad a fotónak, amit tiszta égbolt mellett nem lehetett volna megörökíteni.

A szerző egyedi látásmódját dicséri, hogy nem a teljes takarás (a totalitás) sötét pillanatát választotta, hanem a felhők mögül feltörő, szinte robbanásszerű fényeket. Ezek a fényhatások egy kellemes, monokróm szépia színvilággal vonták be a Kantábriai-hegység monumentális táját.”

A fotó születésének körülményei a szerző elmesélése alapján rendkívül izgalmasan alakultak. Gergely elmondása szerint...

Miután 2024-ben lefotóztam a teljes napfogyatkozást Mexikóban, már akkor elkezdtem tervezni a következő, spanyolországi eseményt. Egészen a fogyatkozás napjáig azonban nem tudtam, pontosan honnan és milyen kompozícióban szeretném megörökíteni. A Villaherrerosban található szállásunk környékére tökéletes időjárást jósoltak, de hiába kerestem, nem találtam olyan előteret, ami igazán megihletett volna. Ezért végül észak felé, a Kantábriai-hegység irányába indultunk, annak ellenére, hogy ott felhős időt jeleztek. Tudtam, hogy egy igazi bakancslistás képért néha kockáztatni is kell.

A fogyatkozás napján több helyszínt és lehetséges kompozíciót is bejártunk, míg végül rátaláltunk erre a pontra. Innen egy hegycsúcsot tökéletesen a fogyatkozó Nap elé tudtam komponálni. A helyszínre azonban nem lehetett autóval feljutni, így az összes felszerelésünkkel gyalog vágtunk neki a domboldalnak. Nem volt kérdés, hogy megéri a fáradságot, ha sikerül elkészítenem azt a képet, amit elképzeltem.

Az első kontaktus után még mindig felhők úsztak az égen, és egyre feszültebben figyeltem, mi történik. Bíztam benne, hogy a felhők nem takarják majd el a totalitást. Tíz perccel a második kontaktus előtt aztán a Nap teljesen eltűnt a felhők mögött. Ahogy vártam, hogy újra előbukkanjon, szinte minden egyes szívverésemet éreztem.

Szerencsére éppen időben, a totalitás kezdetének pillanatában a Nap áttört a felhők alatt.