Csillag-Képek 2022 – Interjú Francsics Lászlóval

 A Csillag-Képek 2022 Országos Asztrofotó Kiállítás a Természettudományi Múzeumban került megrendezésre a Magyar Asztrofotósok Egyesületének szervezésében, múlt év novemberében. A nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbították a tárlatot április 23-ig, és ennek apropóján, a kiállítás felelevenítéseként, olvassátok szeretettel a következő interjút, mely a megnyitó előtt készült a Magyar Csillagászati Egyesület Meteor című folyóiratának 2022. novemberi számába.

Csillag-Képek 2022 – Interjú Francsics Lászlóval

2022. november 12-én 17 órakor kerül megnyitásra a Csillag-Képek 2022 Országos Asztrofotó Kiállítás, melynek helyszíne ismét a Magyar Természettudományi Múzeum. A nemzetközi színvonalú kiállításon, több asztrofotós tagtársunk felvételével is találkozhatnak az érdeklődők. A Csillag-Képek idén az ötödik alkalommal mutatkozik be, így elérkezett az idő, hogy megszólaltassam a szervező Magyar Asztrofotósok Egyesületének elnökét Dr. Francsics Lászlót, akit nem csak az ideiről, hanem az elmúlt évek kiállításairól is kérdeztem. 

Majzik Lionel: Mi adta az inspirációt és egyáltalán hogyan merült fel az, hogy egy ilyen nagyszabású asztrofotós kiállításra szükség lehet? Milyen céllal vágtál bele az első Csillag-Képek megszervezésébe?

Dr. Francsics László: Úgy szokták mondani, hogy benne volt a levegőben, ugye? Semmiképpen sem én találtam ki a kiállítást. Sőt, egyértelmű, hogy a magyarországi közösségi asztrofotós kiállítások őse a távcső feltalálásának 400. évfordulóján 2009-ben megnyílt Űrlenyomat kiállítás volt. Azt a tárlatot az MCSE szervezte a Mai Manó Házban, ami ugye egy igen nívós fotós kiállítóhely Budapesten. A gond az volt, hogy ahhoz, hogy 2009-ben asztrofotós kiállítást lehessen szervezni, sok-sok év asztrofotóira volt szükség attól az éppen egytucat szerzőtől, aki akkor a hazai asztrofotózást művelte. A kiállítás nagyszerű volt, de a kevés fotó miatt évekig nem merült fel utána, hogy legyen egy újabb. A 2010-es évek közepe felé viszont már lehetett érezni, hogy egyre többen, és egyre jobb technikával, egyre nagyobb számú igen jó minőségű asztrofotót készítenek el. Nőtt a nyomás, hogy legyen új kiállítás, melyek a formáját elkezdtük keresgélni, de mindez akkor érett valósággá, amikor a Magyar Asztrofotósok Egyesülete megalapításával ki lett mondva, hogy elsődleges cél a Természettudományi Múzeummal együttműködve egy a Greenwichi Év asztrofotósához hasonló, ámde közösségi, lehetőleg mindenkit szerepeltető és díjazás nélküli kiállítást szervezni - minden évben.



M. L.: A Csillag-Képek idén már az ötödik alkalommal kerül megrendezésre. Gondoltad volna 2018-ban, amikor az első megszervezésére készültél, hogy egy ilyen sikeres projekt veszi kezdetét?

F. L.: Voltak félelmek a dolog sikerességét illetően, ugyanis az első Csillag-Képek kiállításhoz nyolc év asztrofotói álltak rendelkezésre, sőt egy igazán megható dolog volt, hogy az addigra már elhunyt Tótik József fotója is bemutatásra került posztumusz megemlékezésként. Értelemszerűen a 2019-es kiállításon már csak egy év termését lehetett használni. Ez óriási különbség, és tartottunk attól, hogy nem lesz mit kiállítani. De nem így lett, sőt!  A képek beküldési számát rendkívül alacsonyan kellett meghatározni ahhoz, hogy el tudjuk érni, hogy ne kevés ember sok fotóját, hanem sok asztrofotós kevés, de legjobb munkáit tudjuk kiállítani. A szerzőnként négy beküldhető kép ellenére több száz fotó érkezik minden évben, 60-80 szerzőtől, annak ellenére, hogy a pályázatok esetében a 4 szokatlanul alacsony szám.

M. L.: Mesélsz nekünk arról, hogy milyen utat járt be eddig a kiállítás? Gondolok itt arra, hogy milyen ötletek merültek fel az elmúlt években, melyeket később beépítettetek, illetve milyen akadályokkal kellett vagy kell még szembenézni a szervezőknek?

F. L.: Tervszerűen haladunk. Évről évre bevezetünk valami újat, gyakorlatilag minden évben van fejlesztés, olyan, amit már régen kitaláltunk, de egyszerre nincs erőforrás megvalósítani, csak lépésről lépésre. A sorrend egyszerű: volt egy kiállítás a Természettudományi Múzeumban.  Ehhez következő évben hozzátettük, hogy a munka dinamizálása érdekében legyen a képbeküldés online felületen adatbáziskezelő szoftverrel, integrált zsűrizési algoritmussal rendszerezve, és a képaláírások készüljenek az adatbázisból automatizáltan lehívható módon. Ebből kifelé nem sok látszik, de világszintű fejlesztés volt, egyedi szoftver modulokkal, amelyek temérdek újdonságra adtak lehetőséget. A következő évben egyből következett is több fejlesztés az előző évi nyomán: Ha tudunk indexképpel egyben szerkesztett automatizált képaláírást létrehozni, akkor tudunk egy egész könyvet is, sőt éppen a pandémia miatt a korlátozottan megtekinthető kiállítást hasonló automatikával online is kit tudjuk publikálni, és elérhetővé tudjuk tenni. A kiállított képekhez QR kódot tudunk rendeltünk, melyek a kép saját weboldalára mutatnak. Így született meg a Csillag-Képek könyv és Online tárlat. A következő, vagyis a tavalyi évben a könyv növekvő példányszáma miatt, először tettünk szert szponzori támogatásokra és a pandémia elmúltával sikerült a szerzőknek élőben is odaadni az ünnepélyes megnyitón a saját Csillag-Képek könyv példányukat.


M. L.: A "nagy" kiállítást követően jönnek a vándorkiállítások. Melyik vándorkiállítások voltak eddig a legkülönlegesebbek, legemlékezetesebb?

F. L.: Sokfelé járt a Csillag-Képek, Zalaegerszegtől (vagy Fertőszentmiklóstól - vajon melyik van nyugatabbra?) egészen Hajdúböszörményig. Számomra a legkedvesebb helyszín volt a várpalotai Nagy Gyula Galéria, a volt zsinagóga, melynek hatalmas, monumentális fehér csarnokában egészen elképesztően mutattak az óriási nyomatok. Viszont járt a csillagképek külföldön is, Erdélyben meglátogatta Kulin György városát, Nagyszalontát, 2020-ban viszont még messzebb jutott, Indiában, Új Delhiben a Magyar Kultúra Házában, pontosabban annak kertjében került kiállításra, ahol a Delhi Nehru Planetárium igazgatónője Nandivada Rathnasree is részt vett a megnyitón. Szomorú fejlemény volt, hogy az igazgatónő néhány hónappal később az Indiában tomboló delta variáns fertőzésébe belehalt. Megrázó.

M. L.: Az elmúlt négy kiállítás, illetve az idei is a Magyar Természettudományi Múzeumban került/kerül megrendezésre. Szintén ez az intézmény ad otthont az "Év Természetfotósa" pályázat évenkénti kiállításának is (sokszor egymást váltotta a két tárlat). Mit gondolsz, felkeltette a természetfotósok érdeklődését az asztrofotózás?

F. L.: Sajnos nem eléggé. Kevesen vannak azok a természetfotósok, aki elkezdtek érdeklődni az asztrofotózás iránt. Valószínűleg mást keresnek, más eszközökkel. Voltak és vannak próbálkozások fotós körökbe eljuttatni az asztrofotózást, de annyira más a technikája és más habitusú embert kíván, hogy nem alakult ki még széles átfedés a két csapat között, de reméljük ez azért majd oldódik idővel.

M. L.: Milyen visszajelzések érkeztek a laikusoktól? Évente hány személy tekinti meg a Csillag-Képeket?

F. L. Biztos vagyok benne, tekintve az asztrofotók szürreálisan magas minőségét, hogy ez a témakör nagyon nehezen érthető a laikus látogatóknak, bár szemkápráztatóak a fotók, nagyon nehéz felfogni, hogy mi látszik rajtuk. Éppen ezért nem tudjuk igazán, hogy az a 8.000-10.000 ember, aki látja a képeket, vajon mit szól hozzájuk. Azt azonban tapasztaljuk, hogy amikor tárlatvezetés van, nagy a hüledezés! Nagyszalontai visszajelzés például kifejezetten pozitív volt. "Igazából mi nem is sejtettük, hogy ilyen színvonalas képek érkeznek hozzánk, hatalmas látogatottsága volt!"


M. L.: A kiállításon több mint száz magyar asztrofotóval találkozhatunk. A jelentkezőknek összesen négy felvétellel lehetett pályázni. Milyen szempontok alapján dőlt el, hogy kinek és hány képét láthattuk a falakon? Melyek a legnépszerűbb témakörök? Milyen eséllyel indulnak a kezdő fotósok?

F. L.: 100 kép, és több mint 60 fotós. A képek kiválasztásánál két szempont ütközik keményen és mondhatjuk, hogy egyre keményebben: minél szélesebb kört bemutatni, de minél színvonalasabb képeket kiválasztani. Itt nyilván egyfajta Gauss-görbe szerint alakul a képek színvonala, kevés fotósnak van nagyon kiugróan jó fotója, sok asztrofotósnak van ma talán nem kiugróan, de igen jó fotója, és valamennyinek pedig kevésbé jó. Az első években mindenkinek szerepelhetett képe. Mostanra azonban a középmezőny, a "jó képek" egészen elképesztő minőség emelkedésnek indult, főleg a mélyég-fotózás terén. Olyannyira, hogy verseny alakul ki a bekerülését. Ez  a tendencia idén átterjedt az asztrotájkép kategóriára, talán legkevésbé a Naprendszer képeire, ott azért még mindig csak szűk kör tud igazán jó minőséget fotózni. ami 4 éve a kiugróan jó minőség volt, az mára már belépő szint. Emiatt nagyon rázós a zsűrizés, 3-4 alkalmon, estén át küzdenek a képekkel a zsűritagok, sok-sok vitával tarkítva.


M. L.: A "Csillag-Képek 2022" november 12-én szombaton kerül megnyitásra. Kérlek árulj el nekünk néhány kulisszatitkot az idei kiállításról! Hol lesznek vándorkiállítások?

F. L.: Talán az idei kuriózum az lesz, hogy minden nehézség ellenére lesz kiállítás. Várhatóan, és igen kivételes módon a múzeumok közül a természettudományit fenyegeti legkevésbé a téli bezárás, ami nekünk nagyon jó. Szintén újdonság, hogy a Csillag-Képek párhuzamosan lesz az Év Természetfotósával, cserébe a múlt évekkel ellentétben, hónapokig fent maradhat a falon, így több tízezren láthatják majd februárig, vagyis eddig nem tapasztalt nézettségi adatok várhatóak. A kiállítás formátuma is változik, egységesebb lesz, reméljük látványos is. A tervek szerint jövőre is eljutunk a két fő vándorkiállítási helyszínre: Zalaegerszegre és Várpalotára.

M. L.: Végül, de nem utolsósorban a jövőről... Látjuk, hogyan fejlődik és válik egyre népszerűbbé az asztrofotózás Magyarországon. Milyennek képzeled el a következő évek kiállításait?

F. L.: Ez az egyértelmű tendencia, az asztrofotós minőségének és számának emelkedése nyilván egyre komolyabb zsűrizést kíván meg az egyesülettől a jövőben. A jövő kiállítása azonban ettől független, mint állócsillag szeretne működni, bemutatva a legszebb képeket jókora merítésben. Felmerült, hogy idővel versennyé alakítsuk át a Csillag-Képeket díjazással, de ezt középtávon a MAFE elnöksége egyértelműen elvetette. Fotós versenyekből mára már Dunát lehet rekeszteni, közösségi válogatás kevesebb van, ez számunkra nagyobb érték. A kiállítást technikailag szeretnénk majd fejleszteni, és ehhez a múzeumon keresztül forrást lehívni, nyilvánvaló cél az, hogy minél több látogatót és asztrofotóst tudjunk megmozgatni egyre színvonalasabb körülmények között.

M. L.: Nagyon szépen köszönöm, hogy betekintést nyújtottál a kulisszák mögé. Bízom benne, hogy az idei kiállítás is nagyon jól fog sikerülni!