Észlelőrét

Gabriela Mistral-köd, az NGC 3324 és az NGC 3293 nyílthalmazokkal

2025.05.24-27 között Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem az Hajógerinc (Carina) csillagképben található, IC 2599 katalógusszámú "Gabriela Mistral-ködről". A felvételen látható még a ködösség által körülvett NGC 3324 nyílthalmaz és a kép jobb felső sarkában megfigyelhető NGC 3293 nyílthalmaz is. Itthonról nem figyelhető meg, jóval délebbre kell utazni érte. A felvétel készítéséhez keskenysávú szűrőkészletet használtam, a képeket a Hubble-paletta szerint dolgoztam fel.

A felvétel bal alsó sarkában a Carina-köd külső területe látszik, redős-ráncos ívként. Középen látható maga az IC 2599 emissziós köd, középen oxigénben gazdag, kékes-ciános színű terület, amit a hidrogénben gazdag külső burok vesz körül. A belső régió egy jobbra néző, magas homlokú fejformára hasonlít. Hasonlóságot mutat Gabriela Mistral Nobel-díjas költő arcával, innen kapta nevét. A köd magába foglalja az NGC 3324 nyílthalmazt, aminek anyagából születtek csillagai. Az oxigénben és hidrogénben gazdag területek határvonaláról készített képet a James Webb űrtávcső, "Cosmic Cliffs" címen, ami az egyik legismertebb felvétele lett.

A kép jobb felső sarkában megfigyelhető az NGC 3293 nyílthalmaz: A halmaznak több mint száz tagja van, többségben fiatal kék csillagok és néhány vörösesebb is. Trapéz alakja van, nagyobb tagjai a halmaz közepében vannak, a kisebbek kívül. Csillagai közötti távolság nagyjából egyenletes. Ezt a halmazt is körbeveszi egy emissziós köd, aminek szálas szerkezete van, közepén az oxigén dominál kékes színnel.

Az NGC 3324-et James Dunlop fedezte fel 1826-ban, távolsága a Földtől 9100 fényév, átmérője 15 fényév. Az NGC 3293 halmazt Nicolas-Louis de Lacaille fedezte fel 1751-ben, távolsága tőlünk 8400 fényév, sugara 13 fényév.