Az októberi törökkoppányi Találkozó beszámolója

Október 13. és 15. között tartottuk hirtelen ötlettől vezérelve az októberi, őszi asztrofotós találkozót. Mind a 9 férőhelyet megtöltöttük a Koppány vendégházban, és az első, teljesen derült éjszakához több, mint 10-en csatlakoztak, így megtöltöttük az észlelőrétet is, és olyan tagtársainkkal találkoztunk, akikkel eddig élőben még soha.

A találkozó apropója az volt, hogy kipróbáljuk az új utat, ami valójában nem új. Eddig is tudtunk róla, hogy egynyomtávú, igen jó minőségű és állapotú aszfaltozott erdészeti út vezet fel az észlelőrét dombjának tetejéig. Azonban az utat az észlelőréttel 1,6 km igen rossz állapotú földút kötötte össze. Szeptemberben azonban az erdészet rendbe hozta a földutat. Az immáron jól járható földút (ami sokkal kényelmesebb, mint a faluból felvezető dűlőút), egy kényelmes, széles, sima, lapos, szintkülönbség nélküli kényelmes megközelíthetőséggé vált. Az aszfaltozott úton pedig nem akadály a szintkülönbség leküzdése, emellett igen esztétikus is az a parkerdő, amin áthalad. Tóth Bence szavaival szólva: egy megváltás az új útvonal.

A péntek este remekül sikerül, szállást 9-en foglaltuk el, a dombtetőn a társasághoz további 4 fő csatlakozott, így gyakorlatilag nyüzsgés alakult ki az észlelőréten. Eleinte a fátylas égen közepes volt a nyugodtság, 23:30-tól azonban az átlátszóság és a nyugodtság is feljavult.

Szombatot a derült és kellemes koraőszi időjárásnak köszönhetően biciklizéssel és túrázással töltöttük. Eljött az idő, hogy a könyéket kicsit jobban is felfedezhessük, és megélhessük azt, amit ez az ismeretlen, keveset látogatott, de eszményi táj tud nekünk nyújtani. Vadak, legfőképpen dámszarvas csapatok tucatszámra tűntek fel a biciklik előtt. Majd amikor gyalogtúrát tettünk egy helyi nevezetességig, a török-kori Török-kúthoz, szintén szarvascsapatok keresztezték utunkat, és tűntek fel- és el az erdő sűrűjében.

A második éjszaka 2-3 órányi derültet tudtunk kihasználni. Balási Álmos mobil applikáción égboltfényességet mért, az eredmény 21,59 SQM, azaz 6,85-ös határmagnitúdó, ami nagyon jó érték, beleszámítva, hogy a valódi mérések, sohasem hozzák azt a sötétségég értéket, mint a lighpollutionmap.

Vasárnapra eleredt az eső, a csapat hazaindult, sokan, sok jó emlékkel, ami azt is bizonyítja, hogy Balási Zitát, Álmos felségét oly inspirálón érte a hétvége sok természeti (égi és földi) szépsége, hogy két verssel is gazdagította a találkozót. Akinek van kedve, itt olvashatja őket:

Balási Zita: Az, aki

-

Ég végtelen vászna

fehérebb, mint ingváll.

Színeket rá lopva

örökké ki pingál?

-

Ki keni be kékkel,

arannyal, ezüsttel?

Ki mázolja vajon

bús szürkére - füsttel?

-

Derűs, nyugodt kékre

örökösen ki fest

bogárfeketével,

mire leszáll az est?

-

Vakító sárgára

ki színez ki Napot?

Ki sűrű ködökben

csavargó csillagot,

-

ki zöldre üstököst,

pirosra a Holdat?

Csodálva csodálják

az élők s a holtak.

-

Színváltósra felhőt

mely festő festeget?

Pemzlivel a kézben

ki az, ki feszt eget

-

színez víg vörösre,

lilára, narancsra

széles jókedvében,

csak belső parancsra?

-

Át ki festi folyton

a hajnalt, az estét?

S szivárványt? Színvarázs…

Minden csupa festék!

-

Fest - nem rest -,

fölöttünk vég nélkül valaki.

Vászna a végtelen,

ő maga: az, aki.

Balási Zita: Öröktől  

-

Szól a szarvasszerenád,

dúlnak agancsharcok.

Ügyet sem vetve reád

dúlt dámbika barcog.

-

Agg tölgy alatt újholdkor

menyasszonyát várja

szerelemmel, felajzva,

hogy a nászt elhálja.

-

Érdes torokhangon bőg.

Erdő visszhangozza

eltűnt időd illatát,

ízét visszahozva… 

-

Vártál te is, hogy megoszd -

titkon - velem ágyad,

októberi éjszakán

csillapítsunk vágyat.

-

Nézted tikkadt torokkal

zengő nagy ég alatt,

csillagcsaliton át szép,

hószín ünő szaladt

-

szívszakadva - szikrát szórt

patája -, hogy párja

legyen az éjben annak,

ki öröktől várja.

-

Elbóklászott a szemed

csillagok ködében.

Ott és akkor a jövő

szebbnek tűnt, mint éden.