Hónap képe - 2021. október - LDN 1355 - A Segítő kéz-köd

Alapvető nehézségek

Több dolog nehéz az asztrofotózásban. Az egyik például, hogy egy szinte fotózatlan objektumot találjunk. A másik pedig a Tejút sötét ködösségeinek megörökítése. Schmall Rafaelnek mind a kettő sikerült ezen az egy felvételen. A hónap asztrofotója az eddig Magyarországról meg nem örökített LDN 1355 jelű, "Segítő kéz" becenevű sötét csillagködöt ábrázolja mesteri módon.

A sötétben

Ezek a sötét ködösségek a Tejút sávjának csillagsűrűiben bújnak meg. Gyakran kapcsolódnak kistömegű csillagok keletkezési helyeihez, de egyszerű hideg molekulafelhőként is sodródhatnak a Tejút karjaiban. A látható tartományban nincsen saját fényük, és leginkább arról felismerhetőek, hogy eltakarják a távolabbi csillagokat. Ha pedig hosszan exponál az asztrofotós, akár a közeli csillagok fényében való barnás derengésüket is meg lehet figyelni.

A Cassiopeiában

A segítő kéz-köd a Cassiopeia-csillagkép irányában látszódik. A porfelhő alakzat a közeli csillagok fényében dereng, néhol kékes fényben, néhol sárgásan, de legfőképpen barnás árnyalatát látjuk. Mesélje el most a szerző nekünk, hogy hogyan jutott el a megörökítéséig:

Astrobinen, az ehyik nagy nemzetközi közösségi oldalon leltem rá erre az objektumra, de még koratavasszal. The Helping Hand nebula elég bűvösen hangzott angolul és meg is tetszett az alakja is ám mire nekiálltam volna, addigra kifutottam az időből, amikor megfelelő helyen lett volna az objektum. A következő fotózási ablak eljöveteléhez őszig kellett várnom.

Ez volt az első olyan ködösség, ahol a rendszert teljesen automatizálni tudtam. Mind a célraállást, mind a fókuszálást, vezetést és exponálást a számítógép végezte. Nagyon megtetszett a főtémában a sötét-ködösség alakja, valamint az, ahogyan a fényes csillaggal együtt véget is ér egy kéz alakzattal.

Most ősszel ideális volt rá az időszak, valamint az időjárás is. Számtalanszor volt olyan, hogy fél 12 környékén átállítottam az automatikus rendszert erre az objektumra, majd lefeküdtem aludni azzal a tudattal, hogy a távcső majd leparkolja saját magát és akkor elég felkelnem reggel mielőtt az első napsugarak besütnek.

Akárhány témát fotóztam eddig, mindig sikerült rácsodálkoznom arra, hogy mennyire változatos és különleges a világegyetem amiben élünk, és hogy ezt képes egy ilyen rendszer megjeleníteni, holott még akkor indult el a fény egy-egy objektumtól, amikor az emberiség még csak gondolat se volt.