Hónap képe - 2021. július - Az Antares és környezete

Az Antares körüli ködök

Az Antares egy vörös szuperóriás csillag, amit, ha a Naprendszerbe helyeznénk, még a Mars pályáját elnyelné, egyszóval hatalmas a kiterjedése is, nem csak a fénye. Természetesen a Földről nagy távolsága miatt csak az utóbbit tudjuk megfigyelni nyár éjszakákon, a déli horizont közeli eget szemlélve. Érdekessége, hogy szabad szemmel láthatatlan, de asztrofotókon elképesztően látványos reflexiós köd orgia veszi körbe, ami az Antares fényében sárgán tündököl. (Maga az Antares a sárga ködösségben megbújva látható a felvételen)

A déli félteke látványossága

Rendkívüli szépsége ellenére csak nagyon kevés kép készül erről a páratlan régióról, ami a híres Orion-köd, vagy éppen az Androméda-galaxis látványával vetekszik. Ennek pedig egyszerű oka van. Az Antares a déli féltekén található, és bár szabad szemmel magát a csillagot megpillanthatjuk, lefotózni az izgalmas környezetét már nem tudjuk itthonról. Eleddig minden eredményes felvétel hazánktól délre készült, a legszebb magyar fotók a déli félteke ege alatt, többnyire namíbiai mélyég expedíciók során.

Kiss Péter fotója

Ebben a tekintetben rendkívüli kuriózumnak számít Kiss Péter hónap asztrofotója. Ugyanis ez az első olyan kép, ami szinte teljes pompájában mutatja meg a régiót, és az országhatáron belül készült. Ez elképesztő és váratlan teljesítmény, eleddig ilyen eredményre senki sem számított. Aztán az idei nyár meghozta az áttörést, amiről a szerző számol be:

Az Antares régió, Kék Lófej-köd, és számtalan látványos objektum melyek nevét se tudom, mind ott van a 135 mm-es fókusztávolságú lencse látómezőjében, csak egy a bökkenő, hogy Magyarországról ezt a területet szinte lehetetlen megörökíteni. Én szeretem feszegetni a határokat, és ennek a képnek a készítésekor arra voltam kíváncsi, hogy milyen alacsonyan lehet fotózni a Magyar Asztrofotósok Egyesülete leendő, rendkívül sötét-egű, fényszennyezésmentes észlelőhelyéről, a törökkoppányi fenti észlelőrétről. Az Antares körülbelül 16°-kal a horizont felett delel, ami rendkívül alacsonynak számít. Ebben a magasságban gyakorlatilag hazánkban mindenütt települések fényei zavarnak be.Olyan alacsonyan kellett kezdeni a fotózást, hogy a kompozícióba csak épphogy nem takartak be a faágak. Az első képek láttán felmerült bennem a kérdés, hogy miért vesztegetem az időmet. Aztán ahogy egyre magasabbra kúszott a célpont, egyre tisztábbak lettek a nyersképek, fél óra után már derengtek a kék reflexiós ködök, köszönhetően az abban időszakban beköszöntött rendkívül tiszta, és egyszerre fényszennyezésmentes egyesületi égnek.

A képfeldolgozás a szerző szemével

A képfeldolgozás persze küzdelmes volt, a fényszennyezés okozta gradiens mellé bejött egy kalibrációs hiba is, de azért viszonylag könnyen ment a korrekció. (A Pixinsight DBE fejlesztőjének lassan fizetni kéne egy sört :). ) Szóval ezt tudja az ég Törökkoppányon? A válasz: tudja, ha tiszta a légkör. Ha jól emlékszem hidegfront után voltunk (amikor az első sorozatot készítettem), nagyon jó volt az átlátszóság. Az első sorozat adta a feldolgozás gerincét. A második éjszaka se volt rossz (pár nappal később), de a harmadik sorozat nagyon gyatra lett. Persze nem meglepő módon ilyen alacsonyan csak akkor érdemes fotózni, ha jó az átlátszóság, szóval a szerencse faktor nem elhanyagolható. A jobb alsó sarokban a ködösség olyan, mintha egy kéz egy vörös rubinból készült gömböt tartana, nekem nagyon tetszik!