Hónap képe - 2020. szeptember - WR 134

Wolf-Rayet 134 egy különleges csillag, ami egy rendkívül ritka jelenséget, egy Wolf-Rayet ködöt hozott létre maga-körül a Hattyú csillagképben, nem messze híres rokonától a NGC6888-tól, az úgynevezett Sarló-ködtől. A ritkán fotózott objektum rendkívül nehezen megörökíthető. A hónap képének választott felvétel pedig nem csak hazánkban, hanem az egész világon unikálisnak mondható, hiszen olyan részletességgel ábrázolja a csodálatos gyűrű alakú jelenséget, ahogy előtte még senki. De beszéljen róla inkább a kép készítője, Csordás Péter:

A WR 134 körüli ködöt nem olyan rég fedeztem fel nagylátómezejű Hattyú-csillagképet ábrázoló képeket böngészve. Rákeresve a neten rögtön láttam, hogy a kevés találat között alig van igazán mély kép, pedig a téma nagyon izgalmas. A Wolf-Rayet csillagok ledobott külső héja érdekes köd-formákat hozhat létre, ahogy a különböző időben ledobott anyagcsomók egymásnak és a környező ködöknek ütköznek. Példa rá az égen alig pár foknyira lévő híres szomszédja, a Sarló-köd.

Azt tűztem ki célul, hogy a referenciákon épp csak érzékelhető, Dél felé kinyúló, halvány formát próbáljam meg minél jobban előhozni. A köd OIII szűrővel tárja fel magát igazán, ezért abból próbáltam eleget lőni, jó minőségben, szigorúan sötét Holdmentes égről. Feldolgozáskor magam is meglepődtem, hogy a teljes struktúra egyértelműen egy kört formáz, vagy 3d-ben elképzelve még inkább egy gömbhéjat, és a halványabb részek is határozott, szálas formát mutatnak. A kép végül egy Ha-OIII-RGB kompozit lett, a keskenysáv kihangsúlyozása mellett, próbáltam minél többet megmenteni a szemünk számára értelmezhető RGB színvilágából, a csillagok színében, némi sötét ködökkel, hogy minél természetesebb legyen a kép hatása.

Érdekes technikai tapasztalat volt továbbá, hogy a fotózást ASI1600MM kamerával kezdtem el, de mivel CMOS kamerával még sohasem készítettem keskenysávú képeket, csináltam egy összehasonlító képet a jól bevált AtikOne6 CCD-mmel is. Sajnos azt kellett leszűrnöm, hogy ezek az egyre népszerűbb, olcsóbb, és RGB-ben valóban kiváló CMOS kamerák keskenysávon nem adják ugyanazt a minőséget, mint egy CCD. Hosszabb expón már túl soknak tűnt a hotpixelek és az amp glow miatti zaj, ill. a megemelt gainnel sem adott olyan SNR-t mint a másik kamerám. Természetesen nem lenne lehetetlen vele dolgozni, elég sok expó és jó kalibráció mellett biztos eredményes lett volna az is, de ha már felraktam, inkább folytattam az Atikkal, és végül a több órányi felvételt az ASI-val nem is használtam fel.

Így készült tehát az a fotó, ami nem csak a hónapképe zsűrit, de a nemzetközi asztrofotós világot is lenyűgözte. A fotó nap képe lett a legnagyobb internetes asztrofotómegosztó portálon, az Astrobin-en.