Hónap képe - 2020. augusztus - NGC7380 Varázsló-köd (SHO)

A Cepheus csillagképben található Varázsló-köd igazi klasszikus keskenysávú technikával megörökíthető égi fotótéma. A tőlünk mintegy 7200 fényévre található NGC7380 számú nyílthalmaz csillagai által gerjesztett gázfelhők, valamint a csillagközi por a fényképeken egy képzeletbeli ősi varázsló alakját ölti magára.

A fentebb említett keskenysávú szűrős asztrofotós technika éppen ezeknek a kozmikus, gerjesztett állapotú, ragyogó, vagyis inkább derengő gázfelhőknek tudja a fényét rendkívül hatékonyan rögzíteni, mégpedig úgy, hogy nagyon szűk tartományban áteresztő szűrők a zavaró fényektől mentesítik a kozmikus fénysugarakat, így a fényképezőgép azokat sokkal kontrasztosabban érzékeli. Már csak hab a tortán, hogy hogy a szemünk számára nehezen érzékelhető fénysugarakat a fotós jóval nagyobb szabadsággal tudja megjeleníteni a végső képen, mármint ami a színeket és a kontrasztot illeti, ettől ilyen fantasztikus megjelenésűek ezek a fotók. (a szerk.)

Mivel egész nyáron a Hold nélküli, sötét egű derültek egy másik (speciális szűrők nélküli) fotótémám számára vannak fenntartva, ezzel párhuzamosan kerestem olyan égi célpontokat amelyeket jól meg lehet mutatni keskenysávos technikával. A Varázsló-köd már régen felkeltette figyelmemet és júliusban már elég magasra is került az égbolton ahhoz hogy érdemes legyen nekiállni. A felvétel négy rövid júliusi éjszakán át készült, Hold mellett. Kihasználva, hogy a keskenysávú szűrők a fényszennyezés szinte teljes egészét kiszűrik, a nyersek elkészítéséhez nem kellett a jól bevált, messzi sötét egű észlelőhelyek valamelyikére elutaznom, hanem kényelmesen, a kert végéből tudtam fotózni Törökszentmiklósról (SQM 20.6). A Ha szűrővel astrodark előtt és után még további plusz fél óráig tudtam még gyűjteni a nyerseket - így használva ki maximálisan az amúgy igencsak rövid éjszakákat.

A feldolgozást számos dolog nehezítette. Az SII réteg rettentően halvány, zajszűrés szempontjából nagy odafigyelést igényelt hogy a részletek megmaradjanak, de ne hozzon be kezelhetetlen mértékű zajt a színrétegekbe. Az OIII rétegnek már jobb a jel-zaj aránya, azonban ott a Hold fénye által létrehozott gradienst kellett körültekintően eltávolítani. A zaj kordában tartása, majd a megfelelő színek beállítása mellett a legnehezebb mégis talán a csillagok esztétikus kezelése volt. Mivel a terület a Tejút sávjában helyezkedik el, még a keskenysávú szűrőkkel készült rétegeken is rendkívül sűrű a csillagmező. A feldolgozás során azt az egyensúlyt kellett megtalálni, ahol a főtéma már kellően kiemelkedik a csillagok közül, ugyanakkor mégis megmarad a háttér csillagmezejének változatossága méretben, színben, fényességben.