Hónap képe - 2020. július - C/2020 F3 (NEOWISE)

Az üstökös fotózása csúcsra járatva

Július elejétől tartja lázban az asztrofotósokat a C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös érkezése. Ez elmúlt egy hónapban számtalan típusú és megszámlálhatatlan számú felvétel készült erről a már két évtizede várt, de csak alig fél éve felfedezett égi vándorról. A Magyar Asztrofotósok Hónap-Képe 13 tagú zsűrije olyan felvételt szeretett volna választani, amin elemi erővel, teljes kozmikus pompájában, a legfinomabb részleteivel láthatjuk ezt a ritka égi jelenséget. Kiss Péter felvétele épp ilyen. Nyoma sincs a földi légkör zavaró hatásainak, a városok fényszennyezésének, egyáltalán az ember jelenlétének, mintha csak az űrből készült volna a kép. A fotó elkészítése annak látszólagos egyszerűsége ellenére nagyon komoly kihívás volt, erről szól a szerző beszámolója is:

Az év legjelentősebb csillagászati látványossága

A C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös viszonylag későn keltette fel az érdeklődésemet. Nem voltam tisztában a jelentőségével (régen volt szabad szemmel látható üstökös az északi féltekén), és az alacsony égi pozíciója miatt már már legyintettem rá, mondván úgyse lehet normálisan lefotózni, kár is vele foglalkozni. Aztán ahogy javult a láthatósága hihetetlen mértékben felkapottá vált, mindenki aki csak tehette lefotózta, nem számított, hogy milyen felszereléssel, elkezdtek özönleni a képek az internetes felületekre.

Sikertelen próbálkozások

Ekkor elhatároztam, hogy én is lefotózom, ki is néztem egy ígéretes helyszínt: a hollókői várat, gondoltam milyen jó kis kompozíció lesz az üstökössel. Az este kudarcba fulladt. Olyan rosszak voltak a légköri viszonyok, hogy szabad szemmel egyáltalán nem lehetett látni, fényképezőgéppel pedig a vártnál sokkal gyengébb képet kaptam, nem volt más hátra mint csomagolni és hazamenni. Ezen a ponton elengedtem, hogy valaha sikerül lefotóznom. És, hogy milyen kiszámíthatatlan az élet! Július 20-án hétfőn páran lementünk fotózni Belecskára ( a Magyar Asztrofotósok Egyesületének sötét egű észlelőhelye). Nem igazán volt biztató az előrejelzés, mikor megérkeztem még fátylas volt az ég, de amint végeztem a felszerelésem összeállításával kitisztult az idő és megláttam az üstököst és a csóváját szabad szemmel, olyan tiszta és sötét égen, hogy azonnal megváltoztattam az esti programot, mert vétek lett volna kihagyni a lehetőséget.

A profi mélyég-fotós technika bevetésen

Amikor valamilyen objektumot fotózunk az éjszakai égen, általában sosem egy képet készítünk, hanem sokat, akár több százat is, majd a képsorozatot speciális módon összegezzük, hogy minél látványosabb végeredményt kapjunk. Itt is ezt csináltam, feltettem a 135 mm-es Samyang objektívet az állványra ami követte az égbolt látszólagos elmozdulását majd a kompozíció és a fókusz beállítása után már indítottam is az expókat a Canon fényképezőgépemmel. Ez egy fényerős obi, figyelembe véve az üstökös sajátmozgását 30 másodperces expozíciót választottam iso 1600-on. Jelen esetben a készíthető képek számát az üstökös égi magassága határozta meg, ugyanis kb. egy óra alatt olyan sokat ment le (az égbolt elfordulása miatt), hogy már a fák lombjával került egy magasságba. Nem volt ez olyan sok idő, de azért sikerült összegyűjtenem 84 db jó minőségű nyersképet.

A túl gyorsan haladó égitest kihívásai

A nagy kihívást a képsorozat feldolgozása adta. A mély ég objektumokkal szemben az üstökös gyorsan mozog a csillagokhoz képest, minden felvételen látszik, hogy egy picit tovább ment a saját pályáján. Ez az elmozdulás szabad szemmel is megfigyelhető két egymásutáni éjszakán. A képek összegzését ez a mozgás megnehezíti, mert nem a szokásos módon, a csillagok lesznek a referencia pontok, hanem az üstökös, amely minden képen máshol van. A problémára persze van megoldás, de a megszokott megközelítés nem adott ízléses végeredményt, ezért azt módosítani kellett nem kevés kísérletezés és belefektetett idő árán. Végül sikerült tetszetős, tiszta végeredményt előállítani a Belecskán készült nyersanyagból.