Hónap képe - 2020. május - Messier 101

Az M101, a Szélkerék-galaxis

Messier katalógusában a 101-es sorszámot viselő ködösséget Pierre Méchain fedezte fel 1781-ben. Az M101, másképpen NGC 5457 vagy Szélkerék-galaxis (angolul Pinwheel Galaxy) egy csillagmetropolisz, ami a kozmosz spirális csillagvárosainak legnagyobbjai közé tartozik. A hatalmas spirálgalaxis lapjával fordul felénk, így feltárul szerkezetének lenyűgöző tisztasága és finom részletei. Az M101 egyike azoknak a galaxisoknak, melyeket a Hubble űrtávcső a Hubble-állandó pontosítása céljából vizsgált meg. Az űrtávcső 2006-ban készült felvétele a valaha készült egyik legnagyobb felbontású spirálgalaxist ábrázoló kép. (forrás: www.ptes.hu)

Amiért az asztrofotósok szeretik megörökíteni

A képen látható Messier 101-es galaxis fotózásának több kihívása is van. Viszonylag fényes központi régióiban érdemes a szebbnél szebb részletekre, porsávokra, csillagkeletkezési régiókra vadászni, melyhez jó légköri nyugodtságra és tiszta, átlátszó levegőre van szükség. Külső spirálkarai közül számos egészen halvány, melyek kontrasztos megörökítéséhez több 10 órányi részexpozíció szükséges. A galaxisok fotózására általában igaz, hogy H alfa tartományban készített felvétel hozzádolgozásával az csillagkeletkezési zónákat, a spirálkarokban elhelyezkedő vörös-rózsaszín ködöket is látványosan meg lehet örökíteni. Mindhárom irányból megközelítve is lehet igazán tartalmas és szép fotót készíteni, azonban az igazi kihívás az, ha ezeket egyszerre igyekszik az ember megvalósítani fotóján.

A mindent tudó kép bonyolult kivitelezése

Ezt a célt tűztem ki magam elé én is, ezért a felvételt egy kimondottan galaxisok fotózására alkalmas monochrome ASI183 MM Pro kamerával készítettem. Igyekeztem a lehető legjobb nyugodtságú éjszakákat kihasználni, és azokból is a lehető legtöbbet, kellően messze a lakott területek fényszennyezésétől, persze az időjárás előrejelzéseit is számításba véve. Nagy szerencsénk volt az idei tavasszal, ritka hosszúra nyúló anticiklonok jellemezte kora tavaszunk volt, mely biztosította a kellő számú derült órát Magyarországon.

Ennek eredményeként a szerzőnek sikerült nagyjából 30 órányi anyagot gyűjteni. A kitelepülés fáradalmait némiképp enyhítette, hogy Péter a 6 nanométeres áteresztésű H alfa szűrő segítségével a csillagkeletkezési régiók kiemelésére szánt fotókat házának kertjéből, kimondottan fényszennyezett főváros közeli agglomerációs égről is el tudta készíteni. A feldolgozás során végül 5 különböző szűrővel készült fekete-fehér fotó lett összedolgozva a képen látható eredmény elérése céljából.