Hónap képe - 2020. február

Expedíció a déli féltekére

A 2018-as namíbiai asztrofotós expedíció alkalmával készült fotón a Tejút, azaz galaxisunk centruma látható, mely bár Magyarországról is megfigyelhető, azonban innen csak kifejezetten előnytelenül, egy rövid nyári időszakban, meglehetősen alacsonyan a déli horizont felett. Ezzel szemben a déli félteke felett a galaxis központja magasra, az égbolt csúcsáig emelkedik, emiatt nagyszerű témává válik egy asztrofotós számára, aki gyakorlatilag bármilyen fókuszú lencsével csodás felvételt készíthet róla.

Egy életre szóló élmény a Khomas-felföldön

A namíbiai expedíció helyszíne, a Khomas-felföld ideális klímával rendelkezik. 1700 méteres tengerszint feletti magassága, száraz, tiszta levegője párosul fényszennyezés teljes hiányával, így tökéletes lehetőséget nyújt a déli félteke mélyég objektumainak megörökítésére. Mivel ez az expedíció egy különleges lehetőség volt az életemben, ezért igyekeztem a teljes asztrofotós eszköztárammal az összes rendelkezésre álló időt kihasználni, az elkészült nyers fotókat pedig alaposan, jól átgondolva feldolgozni, akár évek elteltével is.

A felszerelés

Az expedíción kitelepített több rendszer egyikével készültek a nyers fotók. Ez a könnyebb, hordozható szett egy Canon EOS1100D-ből és egy Samyang 24mm f1.4-es objektívből, SkyWatcher Star Adventurer utazó mechanikából, mint óraműves állványból állt. Ez utóbbit egyik tengelyen Lacerta M-Gen autoguiderrel vezettem meg. A Samyang objektívet f4-re rekeszelve a centrum felé lett fordítva és a fényképezőgéppel a klasszikus öt perc, ISO800-as beállítással összesen 50 darab képkockát exponáltam. Ennél többre az égbolt kiváló minősége miatt nem is volt szükség.

A Tejút csodás részletei

A felvétel komponálása során a centrum mellett lévő Rho Ophiuchi és a narancsos színű Antares körüli ködkomplexum miatt kissé lejjebb volt érdemes helyezni a központi régiót, és így szép kompozíció jött létre a fény és a sötétség erős ellentétével. A felvételen a Tejút centrumának megannyi részlete tűnik fel, például a jellegzetes kontúrú sötét porfelhő komplexumok, rózsaszínes árnyalatú csillagkeletkezési területek, és a megszámlálhatatlanul sok apró csillag melyek együttese meleg sárga fényt kölcsönöz galaxisunk központi részének.