Törökkoppányi munkálatok első felvonása

A csapat

Nyolcan asztrofotósok, illetve még további két mérnök ismerős gyűltek össze szombaton, hogy a tavasz kezdetén, a lombfakadás előtti utolsó pillanatban úrrá legyenek a már körülbelül másfél évtizede burjánzó növényzeten, melynek nem kellett volna már túl sok idő, hogy végleg elemésszen minden emberi emléket. Elsődleges célunk az volt tehát, hogy minden olyan túlburjánzott növényzetet, melyre a későbbiekben nincsen szükség, még a rügyfakadás előtt vágjunk ki, így kevesebb munkával és gyorsan tudjuk használhatóvá tenni a területet. A másik célunk ezzel párhuzamosan az volt, hogy a hasznosításra szánt épületrész tartószerkezetének állapotát két mérnökkollégával közösen vizsgáljuk meg, hogy eldönthessük, hogy az biztonságosan, arányos ráfordítással megtartható-e. Ez utóbbi egy kulcskérdés a pályázat szempontjából.

Nézzük az első kihívást, a kertet! 8 fős alapcsapat gyűlt össze, (Gyenes Imre és felesége, Kiss Péter, Feltóti Péter, Szubotin Zorán, Tóth József, Nagy Richárd és Francsics László) akik a legkülönbözőbb eszközökkel, például elektromos és benzines láncfűrésszel, benzines fűkaszákkal, ágvágókkal, ásókkal, csákányokkal szerelkeztek fel. Itt külön megemlíteném, hogy Kajfis Tamás volt az, aki a rendelkezésünkre bocsátott jónéhányat az imént felsorolt eszközök közül.

A munkák, amiken átrágtuk magunkat

Hála komoly felszereléseinknek (ugye ez a nappali munkában sem hátrány, nem csak a távcsöves fotózáskor) a telek utca felőli, sűrűn benőtt szakaszának jelentős részén sikerült az áthatolhatatlan bozótost megszüntetni, a néhány épkézláb gyümölcsfát kiszabadítani. Emellett az épület mögött 1 méteres sávban azaz a telek hátsó oldalán, illetve a tetőkre felkúszó növényzetet is sikeresen megszüntettük. Kitisztítottuk továbbá az épület előtti utcarészt és az előkertet is, így már némileg kulturáltabb az egyesületi telek megjelenése.

Hatalmas feladatot hagytunk azonban a következő közösségi esemény számára. Ágaprító híján több tucat köbméter zöldhulladék várja, hogy történjen vele valami. Ezek jelenleg kupacokba helyezve éktelenkednek a telek minden szegletében. Erre várunk legközelebb megoldást, és hozzá dolgos kezeket is.

Az épület állagának vizsgálata

Mindeközben két mérnök kolléga, ismerősök (Francsics Ferenc és neje, Francsicsné Sáfár Éva), akik gyakorlatilag szívességből segítenek, megvizsgálták a megtartásra szánt épületrészek szerkezeteinek állékonyságát. No, nem csak ránézésre, hanem olyan aprólékossággal, amennyire csak lehet. A kerti munkákkal párhuzamosan a csapat kis önkormányzati segítséggel, 3 alapfeltáró aknát ásott ki előre egyeztetett helyeken a megtartandó kritikus épületrészek alatt, ahol aztán az alap felmérése és a talaj vizsgálata történt meg, amit majd néhány további teherbírási számítás egészít majd ki. Jó hír az, hogy a szemrevételezés első eredménye szerint az alapozás kielégítő, a jövőben azonban a víztől sokkal jobban kell óvni az alaptesteket. További mozgások esetén az egyik falsarok alatti talajszilárdítás szükséges lehet. Ennek eldöntésében fog minket segíteni néhány gipszpecsét, melyek jelezni fogják a számunkra, hogy a repedések mozognak-e még, vagy már megálltak. Aki Törökkoppányban jár, azt arra kérjük, hogy időről időre fotózza le ezeket!

A felmenő szerkezetek egyszerűek, de jó állapotúak, minden utólagos gányolás ellenére használhatóak. Megfejtettük a födém és fedélszék erőjátékát, melyen néhány víz által kikezdett ponton kívül különösebb erősítésre nincsen szükség.  Azonban nehéz héjalást nem tehetünk a pala helyére, hanem valami mást kell majd kitalálni.

Az istálló, a talált tárgy

A nap végén született egy szívmelengető felfedezés is. A bozót és a dús liánszerű növényzet megszüntetésével napvilágra került az istálló bejárati homlokzata. Ez nem várt módon az épületegyüttes építészetileg legértékesebb része, egy 19. századi stílusú, valószínűleg a 20-as, vagy 30-as években épült, tehát kb. 100 éves épületrész, ami a téglából rakott falaival lehet, hogy alkalmas arra, hogy hasznosítsuk, és így valami értékeset is megőrizzünk a területen.