Helyére került az 50 centis teste

A korábbi beszámolóban elmeséltük, hogy honnan származik, és mi a múltja a legendás 50 centis távcsőnek. Az alábbi bekezdésben röviden összegyűjtöttük, hogyan került Sülysápra.

A Piszkéstetői Obszervatórium 50 cm-es távcsöve 1966-tól 2017-ig üzemelt. Ekkor egy pályázat keretén belül részlegesen eredeti helyén modernizálták, ami azt jelenti, hogy korszerű Direct Drive rendszerű mechanikát kapott a régi Zeiss tengelykereszt helyett. Azonban egy további fejlesztés lehetővé tette egy még komolyabb műszer felépítését az MTA kutatóállomásán, emiatt az 50 centis feleslegessé vált, és mint használaton kívüli távcső, ócskavasként kallódott volna egy raktárban. Igen nagy szerencsénkre Kiss László, az MTA CSKI akkori főigazgatója egy véletlen találkozásnak köszönhetően felvetette Fodor Antalnak (SACSE) a kiselejtezett félméteres Cassegrain Sülysápra szállításának, és ezzel további üzembentartásának lehetőségét. A helyzet szépsége az volt, a SACSE és az asztrofotósok (Éder Iván, Francsics László) már 2016 óta tervezték egy nagyobb robotizált távcső felállítását Sülysápon. Külön érdekesség, hogy ennek az alapötlete több, mint fél évtizede (!) a 2015-ös bajai Magyar Csillagászati Egyesületek és Alapítványok Országos Találkozóján merült fel Francsics László és Hegedüs Tibor, a Bajai Csillagvizsgáló igazgatójának a közös vacsora melletti beszélgetésén. Ennek a régóta erősödő törekvésnek adott hatalmas hátszelet Kiss László piszkéstetői adománya, ugyanis tervek és pályázatírások helyett egy kézzel fogható valódi, magyar amatőr-asztrofotós léptékben mérve  hatalmas teljesítményű távcső körül kezdett forogni az asztrofotós képzelet.

Kiss László akkori főigazgató a piszkéstetői félméterest egy együttműködési szerződés keretében adta át 2017 nyarán, ezt követően szállították a távcsövet összes alkatrészével együtt Sülysápra, a Tápiómenti Bemutató Csillagvizsgálóba. Sülysápon több, mint 3 év építkezés és előkészület után, idén november 29-én került végső helyére.

A beemelésről készült képes beszámolónkat fogadjátok szeretettel!

A 2017. szeptember 5-én a Piszkéstetői 50 centiméteres legendás távcsövet darabokra szerelve platós teherautóra rakták az MTA CSKI munkatársai és a SACSE tagjai. Ezzel a műszer megszűnt piszkéstetői lenni, és megkezdte 3 éves csipkerózsika álmát, hogy utána 2020 októberében új ruhában, matt fekete, optikailag előnyös, korszerű szinterezett felületével  új életet kezdjen. Az alábbi képen a mogyoródi TenLine csarnokában várja kész felületkezelés után, hogy a célállomásra, Sülysápra szállítsuk.

A fekete távcsőhöz fekete törtoszlop is tartozik, amit nem sokkal a távcső felhelyezése előtt állított fel közösen MAFE és SACSE tagok kis csoportja. Ennek talpcsavarjait az ideiglenesről a végsőre cserélte le Bach Zoltán a beemelési műveletet reggelén 2020. november 29-én vasárnap.

Mivel  a mechanikát a meglévő csillagdaépületben helyezték el, az oszlop fixálása után az átszállítás művelete következett. Egy amatőrcsillagász felszerelés esetében ez nem probléma, ugyanis nem sokan rendelkeznek olyan tengelykereszttel, amit ne bírna el két kézzel saját tulajdonosa. Viszont itt nem ez volt a helyzet. Esetünkben sajnos 4 kéz is kevés lett volna, sőt hat vagy nyolc is. Az ASA DDM 160-as Direct Drive elvű mechanika súlya 200 kg. Az emelésre Bach Zoli zsiráfot, a szállításra Francsics Laci pedig egy 250 kg teherbírású vonórudas kézikocsit hozott.

Hevederes rögzítés ide, vagy oda, a feldőlés ellen inkább fogtuk 3-an a háromperces hepehupás úton. Balra Fodor Anti, Bach Zoli, Feltóti Peti és Kiss Peti támasztják a mechanikát, Francsics Laci húzza. Ez volt a teljes csapat.

Az új csillagdaépület lépcsőjére külön rámpát építettünk, hogy be tudjuk húzni. Nem üres olajoshordó volt a kocsin, kellett küzdeni!

Bach Zoli láncos csörlővel, hevederekkel készült az emelésre. A mechanika szemes csavarjai éppen olyan pozícióba billentik a függő elemet, hogy azt kényelmes legyen a törtoszlopra helyezni. Ennek ellenére azért erővel kellett tartani, hogy a helyére menjen. Nem látszik, de hárman feszülünk hátra, hogy ne koccolja le az oszlopot.

Precízek voltak a furatok az utángyártott törtoszlopon, gyorsan a helyére került az ASA.

A távcsőtest beemelése előtt biztosítani kellett a mechanikát, hogy az ne tudjon sem a távcső felé, sem az ellenkező irányba billenni a cső beemelésekor. Ehhez fel kellett tenni az ellensúlytengelyt, arra ellensúlyokat, úgy, hogy a nyomatékuk nagyobb legyen, mint a távcsőtesté, majd azt felakasztani a mennyezetre, hogy se lefelé, se felfelé ne billenhessen a rekta tengely. Kívülről valószínűleg úgy tűnhet, hogy az ellensúlytengely betekerése a mechanikába már gyerekjáték. Nos, nem egészen így volt. 50-60 kg-os acélcsövet képtelenség volt megfelelő szögben tartani kézben két embernek is ahhoz, hogy elkapassuk a menetet. Segédállvány (létra :-) ) használatával türelmes célzással, a szög pontos állításával sikerült a helyére tenni a tengelyt. Annak kikötése után kerültek fel az ellensúlyok, első körben egy 40 és egy 20 kilós.

A másik, a távcső oldalán, a még Piszkéstetőn készült közdarabot helyezte fel Bach Zoli, ami a ZEISS és az ASA között teremt kapcsolatot.

Ezzel elérkeztünk a várva várt pillanathoz: Kiss Peti bontja a félméteres ZEISS tubusának csomagolását, hogy végre beemelhessük 3 év után a végső helyére.

Bach Zoli rögzítette  a mennyezeti gerendán a 10T teherbírású láncos emelőt. A teherbírás túlzás a 100 kilós tubus beemeléséhez, de más eszközzel gondban lettünk volna.

Bach Zoli  beakasztotta az emelőhorgot a hevederbe és már mehet is az emelés.

Felülről emeltük, alulról biztosítottuk...

Miután a helyére igazítottuk, ami bár nem volt nehéz művelet, -  azért aprólékos jó ideig tartó igazítgatással sikerült csak - Feltóti Peti becsavarta a tubust rögzítő csavarokat. Ezzel a mozzanattal már a mechanika tartja a távcsövet, a hevederek csak a forgás ellen biztosítanak.

És fent van, Fodor Anti boldogan gyönyörködik.

Ezután megfelelő pozícióba billentettük a volt Cassegrain tubust főtökörtartó ideiglenes beemeléséhez. Komka Péter ikonikus fotóján jól látszódnak a méretek...

A főtükörtartó is volt vagy 30 kiló, és igazából a helyére sem ment be. A szinter vastagsága annyit adott hozzá bizonyos felületekhez, hogy nem fért be az elem a helyére. Ez azt jelenti, hogy utólag meg kell munkálni illeszkedő felületeket. Ez még hátra van.

Azóta viszont elkészült a padlóburkolat, világítás, készülnek a görgők és a segédtükörtartó, amit alább láthattok elképesztően futurisztikus körülmények között Marosi István műhelyében.

Végül egy gyönyörű látkép Komka Péter drónjáról, akinek ezúton is köszönjük remek fotóit, amin sokáig őrizzük ennek a számunkra jelentős eseménynek az emlékét.

Jobbra a régi épület, balra az 50 centis épülete, ami már nem üres...