A 'Leonard-üstökös tündöklése hazánkból és a déli féltekéről

Gregory J. Leonard 2021. január 3-án fedezte fel a kométát, mely az előrejelzések szerint fényesedett, és ennek megfelelően egy jól megfigyelhető égitestként tűnt fel az északi félgömb lakóinak. Ekkor még azonban senki sem sejtette, hogy néhány héttel később, a déli félteke megfigyelőinek egy merőben más minőségű élményben lesz részük, amikor az üstökös megérkezik hozzájuk.

Kiss Péter: A C/2021 A1 (Leonard)-üstökös Magyarországról, a napközelség előtti nyugalmi állapotában 2021. december 4-én

A C/2021 A1 (Leonard)-üstököst az amerikai Mount Lemmon Obszervatórium kutatója fedezte fel még akkor, amikor a Szaturnusz és a Jupiter óriásbolygók pályájának távolságban járt. Már a korai pályaszámítások is megmutatták, hogy a jövevény az év vége leglátványosabb üstököse lehet, amit majd a hajnali égen lehet megfigyelni. Az üstökösökre jellemző kissé bizonytalan fényességbecslések egyöntetűen arra utaltak, hogy a C/2021 A1 (Leonard) a szabadszemes láthatóság határáig is fényesedhet. Emellett bizakodásra adott okot az angolul csak „forward scattering”-nek nevezett jelenség bekövetkezése, mely során a „hátulról” megvilágított üstökös fényessége jelentősen megnövekedhet a fényszórás miatt.

Ahogy a legtöbb ismert kométa, a ’Leonard-üstökös is az Oort-felhőből származik. Az Oort-felhő a Naprendszer legkülső tartományában, a Naptól körülbelül 2 000-200 000 Csillagászati Egység (1 CSE = 149,6 millió km) távolság-tartományban elhelyezkedő gömbszimmetrikus régió, ahol megszámlálhatatlan üstökösmag kering. Az innen érkező üstökösök Nap körüli keringési ideje több tízezer év is lehet. A C/2021 A1 (Leonard)-üstökös legutóbb 80 ezer évvel ezelőtt járhatott a Naprendszer belső területén.

Schmall Rafael: A C/2021 A1 (Leonard)-üstökös 2021. december 7-én

A C/2021 A1 (Leonard) a felfedezésének időszakában hazánkból nézve kedvező helyzetben volt, azonban 2021 novemberéig csak komolyabb távcsövekkel lehetett elérni. Sajnos az őszi és téli kárpát-medencei időjárás nem szokta a csillagászat szerelmeseit elkényeztetni és ez most sem történt másként: 2021. december első felében, a binokulárral megfigyelhető csóvás vándort kevesebb mint öt alkalommal vehettük szemügyre.

Majzik Lionel robottávcsöves felvétele a rendkívül ritka, közeli M3-Leonard együttállásról

Az időjárással nem volt szerencsénk 2021. december 3-án hajnalban sem, amikor az üstökös a Földről nézve látszólag „telibe találta” az M3 gömbhalmazt. A szoros együttállás megörökítését kizárólag külföldről lehetett kivitelezni. 

Kiss Péter: A ’Leonard- üstökös az M3 és az NGC 5466 gömbhalmazok között

Másnap viszont kitisztult az égbolt és számos érdeklődő kaphatta lencsevégre a kométát. A ’Leonard-üstökös kerek, a kétatomos szénmolekulák jelenléte miatt zöld színű kómája (az üstökös magját körülvevő diffúz anyagfelhőt nevezzük kómának) jól elkülöníthető volt az üstökös több mint 1 fok hosszan követhető vékony csóvájától. Aktivitása ezekben a napokban stagnált, stabilan tartotta az előrejelzéseket, sőt, talán alább is hagyott a csupán 6,5 magnitúdó körüli fényességével.

Szabó Péter: C/2021 A1 (Leonard)-üstökös felvétel csillagok nélkül feldolgozva

A kométa 2021. december 12-én járt legközelebb a Földhöz (35 millió kilométerre), de addigra már a sokkal kedvezőbb hajnali láthatósága is jelentősen romlott. Néhány napig az alkonyati égbolton, a Vénusz alatt volt felkereshető, de a horizont közelsége és a fényviszonyok kihívások elé állították az asztrofotósokat. Érdekesség, hogy az üstökös 2021. december 17-én nem csak látszólag merészkedett közel a Vénuszhoz, hanem valójában csillagászati szempontból is igen közel, mindössze 4,3 millió kilométerre haladt el a szomszédos bolygónk mellett – vagyis a csóva porszemcséi akár be is kerülhettek a Vénusz légkörébe. A keringési pályájának dőlésszöge miatt, ezt követően szinte lehetetlen volt megfigyelni hazánkból, de a déli országokból folyamatosan figyelemmel kísérték az útját.

Schmall Rafael: Az üstökös és az Arcturus együttállása a hajnali égbolton

December második felében folyamatosan távolodott tőlünk az égi vándor, azaz elhagyta a földközelpontját. Ilyenkor a relatív fényessége egy üstökösnek általában csökken. Ugyanakkor a 92 millió km távolságban, 2022. január 3-án bekövetkező napközelsége – pontosan a felfedezését követően egy évvel – még hátra volt, várható volt, hogy az üstökös abszolút fényessége nőni fog. Ennek az az oka, hogy a kométák aktivitása jellemzően felerősödik, ahogy a növekvő napsugárzás hatására egyre több illékony anyag hagyja el az üstökös magját. Az üstökösökre ugyanis jellemző, hogy nagyon laza szerkezetűek, porból, fagyott gázokból és vízjégből állnak, valójában hatalmas koszos hógolyóhoz hasonlatosak. A felszín napközelség időszaka alatt egy valóságos aknamezőre hasonlít, ahol bármikor bárhol feltörhet a felszín alól is valamilyen anyag. Ezek a kitörések a porszemcséket is magukkal rántják, s ezzel egyre látványosabb por- és ioncsóvát hagynak maguk mögött. A két csóvatípust nem nehéz megkülönböztetni. Az ioncsóva kék színben szokott pompázni és mindig a Nappal ellentétes irányba mutat. Ennek nagyon egyszerű oka van: a napszéllel kerülnek kölcsönhatásba ezek a gáz halmazállapotú részecskék. A porcsóva rendszerint sárgás árnyalatú és mivel az üstökös maga mögött hagyott por- és gázszemcséit tartalmazza, ezért az üstökös keringési pályáján maradva oszlik el.

Az üstökösök pontos fényességét és aktivitását előre jelezni szinte lehetetlen feladat. Az északi félgömbről számunkra mégis minden a papírforma alapján történt. Amikor az alkonyati égen elbúcsúztunk tőle, senki nem sejtette, hogy akkor kezdődik az igazi show. Ugyan 2021. december 15-én produkált egy kitörést az üstökös, de ami néhány nappal később, december 20-án következett be, az már sokak figyelmét felkeltette. A csóvás vándor több magnitúdónyi fényességnövekedést produkált, vagyis átlépte a szabad szemes láthatóság határát. A történtekre az asztrofotósok is azonnal reagáltak, s mivel ilyen gyorsan a déli féltekére expedíciót szervezni nem lehet, a létező leggyorsabban foglalták le az északi kollégák a távvezérelhető déli robottávcsövek távcsőidejét. A világon mindössze néhány eszköz volt megfelelő a ’Leonard-üstökös megörökítésére, ezért a szó szoros értelmében küzdelem zajlott a fotongyűjtésre alkalmas napi csupán 1 órányi robottávcsőidő birtoklásáért.

Majzik Lionel: Az üstökös feje, mag körüli régiónak látványos szerkezete

A kitörést újabb és újabb kitörések követték. A sok-sok kidobott anyag lehetővé tette, hogy a csóvában elképesztően látványos struktúrák formálódtak a napszél hatására és az év végére, a parányi 1 km-es üstökösmag már 10 millió km hosszú csóvával rendelkezett. Ez a Földről nézve is óriási volt. Daniele Gasparri fényképe alapján, az égen 60 fok hosszúságú csóva jelent meg, így a C/2021 A1 (Leonard) az utóbbi évtizedek egyik leghosszabb csóvájú üstökösévé avanzsált.

A csóvaszerkezettel kapcsolatban több érdekes jelenségnek is szemtanúi lehettünk. Az elképesztő méretű, kék színű ioncsóva megjelenése nem csak napról napra, hanem óráról órára is komoly változásokat mutatott. Rendkívüli jelenség volt, amikor 2021. december 25-én egy szokatlan csóvaleszakadás szemtanúi lehettünk. A Nap koronatevékenysége miatt, a bolygóközi térben terjedő napszélplazma olyan mágneses zavarokat keltett, ami szétszakította az üstökös ioncsóváját. Ez a nagy csomó később napokig észlelhető volt még az égi vándor nyomvonalán, egyesek el is nevezték Leonard-ködnek. 

Majzik Lionel: A csóvaleszakadás utáni „pillanatok”

A perihéliumához egyre közeledő vándor 2021. december 30-án is meglepett minket egy kisebb kitöréssel, de ezt követően viszonylag egyenletes ütemben halványodott. A csóva szerkezete 2022 első napjaiban jelentősen megváltozott: az elképesztő méretű ioncsóva összeszűkült, így elkülöníthetővé és dominánssá vált a porcsóva. 

Prodán Marin:  A C/2021 A1 (Leonard)-üstökös 2021. december 30-án

A meglepetések üstököse utoljára 2022. január 8-án tört ki. Ez a fokozott aktivitás két-három nap erejéig 5,5 magnitúdóig növelte a fényességét. A hónap derekához érve, viszont már a déli megfigyelők is sorra elbúcsúztak az addigra csak binokulárral és egyre kedvezőtlenebb körülmények között megfigyelhető megfáradt üstököstől.

Majzik Lionel: A C/2021 A1 (Leonard)-üstökös teljes pompájában 2021. december 27-én

„Ez az üstökös egyetlen emberhez sem tartozik, ez mindannyiunké, hogy megcsodáljuk a fényt, melyet a szemünkbe, a fényképezőgépünk érzékelőjébe és a szívünkbe vet.” – fogalmazott a felfedező Gregory Leonard. Bizony mindannyian szerencsések vagyunk, hogy a 2021-es esztendőben sem maradtunk ámulatba ejtő kométa nélkül. Igaz, tőlünk nézve nem volt a C/2020 F3 (NEOWISE)-üstököshöz hasonlítható pompás látványa, de egy igazán különleges égi vándorral ismerkedhettünk meg, aminek a kezét akkor sem engedtük el, amikor már lehetetlen volt hazánkból megörökíteni. A robottávcsöves képkészítés létjogosultsága sok esetben megkérdőjelezhető, de ha most nem lett volna ez a lehetőség az északi asztrofotósok kezében, akkor a ’Leonard-üstökös jóval szegényebb portfólióval lépne ki a Naprendszerből. A piszkos hógolyó jött, látott, győzött, s az év üstököse lett, még akkor is, ha csak távvezérléssel mutatta meg számunkra az igazi, tankönyvekbe illő lélegzetelállító arcát! A C/2021 A1 (Leonard)-üstökös az Oort-felhőből érkezett, de a pályaszámítások alapján, a mostani napközelségét követően valószínűleg el fogja hagyni a Naprendszert.

Majzik Lionel