Évzáró asztrofotózás a Zselicben

A program és az időjárás

A program 2019. december 29-ére tűztük. Hétfőre szabadság lett kiadva, míg vasárnap este szikrázóan derült éget jelzett a meteorológia, így megterveztünk közösen egy "nagy finálé fotózást" az év végére. A terv lényege az volt, hogy a teljes sötétedés elejétől a végéig fotózunk, ami majdnem 12 óra hosszú volt ( este 6-tól, reggel 6-ig).

Nagy szerencsénkre az előrejelzések beváltak és a felhőzet este fél nyolc tájban a holdnyugta idejére elvonult. Az ország felett erős futóáramlás volt, mely szétszaggatta a felhőzetet, cserébe oda kellett figyelni a légköri nyugtalanságra, ezért a nagytávcsöves, hűtött cmos kamerás fotózás helyett inkább kisebb fókuszú rendszereket használtuk nagyobb érzékelőkkel.

Csodálatosan sötét ég

Az ég minőségére nem volt panasz. Átlátszóság: 8 - 8,5 / Nyugodtság: a jetstream miatt csak 2-es volt, azonban ez később javult. Pára szinte semmi, horizonton is alig voltak fénykupolák a száraz levegő miatt. Magasban a légkörfény még hömpölygött, később az is megszűnt. Végül az év szinte egyik legjobb ege volt némi kompromisszummal. Az SQM műszer - ami az égbolt sötétségét hivatott megmérni - bámulatos, 21,50 magnitúdó/négyzetívmásodpercet mutatott.

Az évzárósok

Az "évzárósok": Kovács Róbert ( Canon 200/2.8 +  EQ6 ) / Vámosi Flórián ( Esprit 80 + AZEQ6 ) / Ágoston Zsolt ( Evostar 72/432 + HEQ5 ) és Schmall Rafael ( Evostar 72/432 - 200/800 Newton + EQ5 - EQ6 ) voltak.

Az éjszaka nyugalmát csak a néhai autósok zavarták volna, de nagyon ebből semmit sem érzékeltünk, hisz az árammal ellátott távcsőoszlopok egy rejtett és elzárt zugban vannak a Zselici Csillagda előtti réten, ahová se erős szél, se fény , se idegen nem juthat be. Célpont volt az Orion köd és környéke, a Kalifornia-köd, és a Kutner-csomója, valamint szezonális váltáskor a kései Rozetta, az M101 és az M64 galaxisok is. Az Orion csillagkép a sötét alapú (ez ritka jelenség Magyarországon) felhőkből hirtelen bukkant elő. Látványa szinte mindenkit elbűvölt. Nyugaton a Tejút sávja odébbvándorolt, a Göncölszekér pedig egyre inkább emelkedni kezdett.

Télből tavasz

Végignéztük, ahogy az Orion felkel és le is nyugszik, míg égbolton az őszből hirtelen tél lett, majd tavasz. Az Állatövi fény délnyugaton már jól látszódott naplementekor és végig követhető volt az ekliptika vonalán. Hajnalban pedig a Mérleg csillagképből emelkedett ki ismét a bolygóközi por fénye. Az Állatövi Ellenfényt azonban nehezen észleltük, hiszen a háttérben ott volt a Tejút.

A felhőzet elvonultával megnőtt a kisugárzás, ezért a hőmérséklet -8°C-ig zuhant és mindenre vastagon dér ült. Harmatsapkás rendszerek még felfele nézve is "túlélték" a deresedést, de az objektívek esetében kellett a fűtés.

Hajnalban a kelő Mars és a kelő Nagy Nyári Háromszög jelezte, hogy vége lassan a csillagászati szürkületnek, így a világosodással együtt lezártuk a deres rendszereket, majd összepakoltunk és mindenki hazament pihenni. Átadtuk a terepet a nappali távcsöves bemutatóknak.