Asztrofotós megjelenenések Földgömb magazinban

A "Pillantás az égre" és a "Fel a fejjel" a rovatok gyűjteménye

A Földgömbbel való partnerségünk havonta lehetőséget biztosít magyar asztrofotósok számára, hogy képeik egy ismeretterjesztő cikk keretén belül nyomtatásban jelenjenek meg a Magyar Földrajzi Társaság nagy múltú és nívós lapjában, a Földgömbben. Havonta és kéthavonta, évente összesen 15 alkalommal megjelenő "Pillantás az égre" és "Fel a fejjel" rovatok távcsöves asztrofotók és asztrotájképek segítségével mesélik el a kozmosz izgalmas jelenségeit.


Évfolyamok:

Tarczi Patrik - Francsics László

2019 - december

Gigantikus csillagvihar - A Tarantula-köd a Nagy Magellán felhőben

Tarczi Patrik - Francsics László

Gigantikus csillagvihar - A Tarantula-köd a Nagy Magellán felhőben

Amióta ismeri az ember a világűr fogalmát, azóta kétféle megközelítést alakított ki annak megítéléséről. Az elterjedtebb nézetet sokan ismerjük. A legtöbben tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy mennyire alkalmatlanok „odakint” a körülmények az ember, és egyáltalán bármiféle földi élet számára. Ennek ellenére nem lehet azt egyértelműen kijelenteni, hogy az űr zord és barátságtalan és csak megöli azt, ami odakerül véletlenül.  A másik, korszerűbb megközelítés szerint az űr, pontosabban az univerzum szükségszerűen olyan, amilyen. Ahhoz, hogy mi a Földön létezni tudjunk ebben a törékeny világban, a többi összetevőre is szükség van, legyen az fagyos vagy forró, üres vagy iszonyú sűrű, vagy legyen bármilyen távol, vagy éppen közel.

Egy biztos, az hogy elképesztően extrém körülményeket találhatunk az univerzum bizonyos pontjain. Ezek közé tartozik a közeli univerzum legnagyobb és legintenzívebb csillagkeletkezési régiója is, legendás a Doradus 30, ismertebb nevén a Tarantula-köd...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/8 számában olvasható.



Vámosi Flórián - Francsics László

2019 - december

Űrsúrolás - Magaslégköri ballonnal a sztratoszférába

Vámosi Flórián - Francsics László

Űrsúrolás - Magaslégköri ballonnal a sztratoszférába

Van valami ősi, az emberiség kezdete óta meglévő késztetés a világ, és azon túl is a földi élettér feletti végtelen megismerésére. Noha kezdetekben ez mitológiai történetekbe öntött világképekben nyilvánult meg, a jelen korban elmondhatjuk, hogy jóval több lehetőségünk van a kozmosz valódi megközelítésére, mint akár csak száz évvel ezelőtt.

Ha bárki megkérdezi tőlem, hogy egyszeri polgári személyként hogyan kerülhet a legközelebb a Föld feletti fizikai világhoz, biztos, hogy azt javasolom, hogy az amatőrcsillagászat útját érdemes járnia. Azon belül is az asztrofotográfia az, ami talán a legmesszebb repíthet bennünket a határtalan univerzumban, de ez már csak árnyalatnyi különbség. Az űrhajósok nyilván egy lépéssel előrébb járnak az űr közvetlen megélése terén, de az az élmény csak néhány rendkívüli képességű kiválasztott személynek adatik meg. A kozmosz jelenségeinek közvetett, távérzékeléssel történő megfigyelése, azaz az éjszakai égbolt kémlelése ezzel szemben sokak számára elérhető. Az elmúlt 5-10 évben viszont megjelent néhány köztes út is...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/8 számában olvasható.

Zana Péter - Francsics László

2019 - október

A részleges holdfogyatkozás, avagy milyen alakú a Föld?

Zana Péter - Francsics László

A részleges holdfogyatkozás, avagy milyen alakú a Föld?

A nyár derekán, július 16-án este részleges holdfogyatkozást figyelhettünk meg. Bár a jelenség az ország nagyobbik részében felhőktől alig zavartan zajlott, nem övezte túl nagy figyelem. Annak fényében, hogy a teljes holdfogyatkozás sokkal látványosabb, mint a részleges, az elmaradt érdeklődés nem feltétlenül meglepő, ám némi magyarázat után remélhetőleg sokan gondolják majd úgy, hogy a legközelebbi részleges fogyatkozást semmiképp sem hagyhatják ki.

A holdfogyatkozásnak négy különböző típusa létezik, attól függően, hogy égi kísérőnk a Föld árnyékkúpját hol metszi 29,5 napos pálya menti mozgása során...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/7 számában olvasható.

Schmall Rafael - Francsics László

2019 - augusztus

Tejút a déli féltekéről - Zavartalan kilátás a Carina-Sagittarius-karra

Schmall Rafael - Francsics László

Tejút a déli féltekéről - Zavartalan kilátás a Carina-Sagittarius-karra

Galaxisotthonunk, a Tejút egy körülbelül 100.000 fényév átmérőjű küllős spirálgalaxis, amely nagyságrendileg 100-400 milliárd csillag otthona. Becslések szerint galaxisunkban a Napunkhoz hasonlatos csillagokon kívül legalább további 100 milliárd bolygó, 10 milliárd fehér törpe, 1 milliárd neutroncsillag és 100 millió fekete lyuk is található. Ez utóbbiak közül egy biztos, hogy a galaxis magjában helyezkedik el, és 4 millió Napéval egyenlő tömege hatással van a Tejút centrális részére és a spirálkarjainak elrendeződésére is.

A galaxisunknak négy fő spirálkarja is van, telis tele csillagokkal, csillaghalmazokkal, csillagködökkel, és sötét kozmikus porfelhőkkel. A karok rendre azokról a csillagképekről kapták neveiket, melyekben legmarkánsabban megfigyelhetőek a csillagaik: Perseus-kar, a Norma-kar, a Scutum-Centaurus-kar és Carina-Sagittarius-kar. A csillagászok számára igen nagy kihívást jelent eme spirálkarok valódi térbeli elrendezését feltérképezni, hiszen azok csillagai a galaktikus fősík környezetéből nézve, innen a Földről is látszólag egyetlen sávvá olvadnak össze...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/6 számában olvasható.

Francsics László

2019 - augusztus

Mi rejtőzik Trifid-köd belsejében? - Csillagok születésének nyomában

Francsics László

Mi rejtőzik Trifid-köd belsejében? - Csillagok születésének nyomában

Ha planetáriumban, netalántán bemutató-csillagvizsgálóban járunk, és a szakcsillagász kolléga a derült égen távoli csillagködöket mutat nekünk, laikus érdeklődőknek, akkor előfordulhat, hogy a távcsőben éppen alig észrevehetően felsejlő jelenség mellé a fülünkbe duruzsolja, hogy a feledhetetlen kódszámú (sokjegyű számot hallunk betűkkel kiegészítve) csillagködben új csillagok, naprendszerek születnek.

Nagyon kevesen vannak azok, akik tovább érdeklődnek, de ilyenkor elhangzik tőlük a kérdés, hogy „jó, de hol?”, majd, hogy „szeretném azt is látni”. Ekkor a szakelőadó válasza mindkét jogos felvetésre egyszerre érkezik: „sajnos csillagkeletkezés a szemünk elől, a ködösség anyagától eltakarva, infravörös nagytávcsövekkel a szakcsillagászok által megfigyelhető helyeken, a ködösség belsejében zajlik”.

És igaza van sajnos...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/6 számában olvasható.

Bagi László - Francsics László

2019 - június

Utazás a Tű-galaxishoz, és még tovább - Honnan Tudhatjuk, milyen messze van?

Bagi László - Francsics László

Utazás a Tű-galaxishoz, és még tovább - Honnan Tudhatjuk, milyen messze van?

Az NGC 4565 jelű galaxis a csillagos égbolt egyik szemet gyönyörködtető kozmikus jelensége. A szinte tökéletesen szimmetrikus, élével felénk forduló, a Tejúthoz igencsak hasonlatos spirális csillagvárost kisebb távcsőben vékony derengő, tűszerű sávként pillanthatjuk meg a tavaszi égbolton, innen kapta a becenevét is: Tű-galaxis. Ha pedig az asztrofotográfia eszközeivel eredünk az NGC 4565 nyomába, akkor bizony csodálatosan részletes felvétel készíthető az amúgy nagyságrendileg 30-50 millió fényévnyi távolságban lévő grandiózus objektumról.

Hazánkból asztrofotósok több alkalommal is megörökítették már eme égi látványosságot, azonban a nemrég nagy publicitást kapott felvételnek a szépsége mellett volt egy további különlegessége is: az asztrofotót annak elkészülte után egy értő szakcsillagász is górcső alá vette. Így derült fény a felvételen olyan távoli kozmikus jelenségekre, amelyek felett a laikus szemlélő, vagy az amatőrcsillagász-asztrofotós is elsiklottak volna...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/4 számában olvasható.

Soponyai György - Francsics László

2019 - május

Fővárosi fényjáték - Holdhaló az alvó város felett

Soponyai György - Francsics László

Fővárosi fényjáték - Holdhaló az alvó város felett

Kevés olyan természetes éjszakai égi jelenség létezik, amit fővárosunk fényszennyezésén keresztül is meg lehet pillantani. Mondjuk ki szomorúan: a legfényesebb naprendszerbéli objektumokon kívül szinte semmi sem látható szabad szemmel egy Budapest méretű nagyvárosból, leszámítva 1-2 tucat fényes csillagot. Éppen ezért, ha urbánus asztrofotózásra kerül a sor, szinte biztos, hogy eme előbb felsorolt égitestek fognak szerepelni a képen, lehetőség szerint valamilyen izgalmas formában. Íme, itt egy érdekes példa közülük: Halojelenség a Hold körül.

A halo ókori görög eredetű kifejezés, amely nem pontosan csillagászati jelenségre utal, annak ellenére, hogy nevét Heliosról, a görög napistenről kapta...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/3 számában olvasható.

Éder Iván - Francsics László

2019 - május

Égi Szabadság-szobor - Egy rejtőzködő csillagköd a déli féltekén

Éder Iván - Francsics László

Égi Szabadság-szobor - Egy rejtőzködő csillagköd a déli féltekén

Az asztrofotósok előszeretettel választják témául a látványos, különböző színekben gazdagon ragyogó csillagködöket, úgynevezett nebulákat, csillagászati szaknyelven az intersztelláris médium, vagyis a csillagközi anyag szépséges megjelenési formáit. A déli féltekéről megfigyelhető, az ókori mitológia hőseiről, az argonauták hajójáról megemlékező legendás Carina-csillagkép pedig bővelkedik az efféle látványos égi csodákban, többek között itt található az Eta Carinae csillag szabad szemmel is látható legendás csillagköde.

Mindennek ellenére ez a Carina csillagkép béli fotótéma, az NGC 3576 és NGC 3603 jelű köd és környezete nem tartozik a látványos nebulák sorába. Halvány, látszó kiterjedése nem számottevő, és jelentős része pedig a Tejút porfelhőinek takarásában van. Bezzeg a fotó mintha erről nem venne tudomást. Rendkívül gazdag és látványos kozmikus környezetet mutat meg nekünk, melyben szinte életre kel egy burjánzó égi világ...


A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/3 számában olvasható.

Bajmóczy György - Francsics László

2019 - április

A digitális szolárgráf - Az „adat-asztrofotózás” diadala

Bajmóczy György - Francsics László

A digitális szolárgráf  - Az „adat-asztrofotózás” diadala

Megörökíteni egy csillagászati jelenséget, időtálló fotópapíron rögzíteni annak változását, vagy mozdulatlan láthatatlanságát egy csodálatos élmény az asztrofotósok számára. Még annak ellenére is, hogy a fotópapír, vagy a mai digitális adathordozók élettartama elenyészően rövid a kozmikus jelenségekéhez képest. Az emulzió, azaz a fotokémiai eljárás volt az egyik legkézenfekvőbb, és igen tartós lehetőség a fotográfia kezében arra, hogy rögzítse a világ jelenségeit igen sikeresen és hitelesen a 20. században. A csillagászatnak pedig éppen ez utóbbira volt szüksége a kor tudományos felfedezéseinek sokaságához. Azonban éppen a csillagászat volt az egyik első úttörő fotográfia-alkalmazó tudományos műfaj, ami leváltotta a régi módszert és először fejlesztett tökélyre egy merőben más fotográfiai eljárást. A történelmi technológiai áttörés nem csak a „fénykép” elkészültének folyamatát változtatta meg, hanem az abból kinyerhető adatok kezelésének és feldolgozásának módját is, amivel egy egészen új kozmikus világot tárt fel az emberiség előtt.


A kanadai Willard S. Boyle, és amerikai kollégája George E. Smith 1969-ben fejlesztették ki az első digitális fényérzékelő lapkát, a CCD-t, vagyis „töltés csatolt eszközt”, amiért rengeteg díjat kaptak, többek között 2009-ben fizikai Nobel-díjat...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/2 számában olvasható.

Szémár Ferenc - Francsics László

2019 - január-február

Cirkumpoláris - Ami mindig látható

Szémár Ferenc - Francsics László

Cirkumpoláris - Ami mindig látható

Ha látogatást teszünk hazánk egyik legmagasabb pontján egy felhőmentes, tiszta éjszakán, akár izgalmas csillagászati megfigyelést is végezhetünk a Galya-tetői kilátó 995 méter magasan fekvő teraszáról. Ilyenkor a jó átlátszóságú hegyvidéki égen tekintetünket magasra emelve igen halvány és távoli égitesteket is észrevehetünk szabad szemmel, fényképezőgéppel pedig annál inkább. Azonban kevesen gondolnák, hogy érdekes csillagászati összefüggések nem csak odafent, hanem a horizont közelében is megfigyelhetőek.

A magas hegycsúcs és a körpanorámás kilátóterasz bizony nagyon alkalmas a látóhatár közelében való vizsgálódásra, sokkal inkább, mint a síkvidéki megfigyelőhelyek. Közel s távol nincsen semmilyen zavaró tényező, leszámítva délkeletre a Kékes-tetőt. Jó időben dél felé a Mecsek vonulatai, északra pedig akár a Magas-Tátra főgerince is kivehető a messzeségben. Jelen esetben pillantsunk északra, és ismerkedjünk meg az északi égbolt egyik látszólag magától értetődő jelenségével, majd izgalmas részleteivel...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/1 számában olvasható.

Ágoston Zsolt - Francsics László

2019 - január-február

Égi vándor szabad szemmel - A 46P/Wirtanen-üstökös

Ágoston Zsolt - Francsics László

Égi vándor szabad szemmel - A 46P/Wirtanen-üstökös

Az üstökösök mindig nagy érdeklődésre tartottak számot főleg a laikus közönség részéről, de csillagászok és amatőrcsillagászok között is akadnak olyanok, akik az életüket szentelik eme égitesttípusnak. Ha régi felvételeket, újsághíreket böngészünk, meg is értjük, hogy miért.

Azonkívül, hogy a becses felfedezőt az a megtiszteltetés éri, hogy nevével fémjelzik az égi vándort, némelyik üstökös óriási, feltűnően fényes, emiatt generációkon át emlegetett égi jelenségként vonul be a csillagászattörténetbe. Ha visszaemlékszünk fiatalkorunk nagy üstököseire, valószínűleg meg tudunk számolni legalább egyet, idősebb olvasók pedig akár többet is eme csóvás égitestekkel történt emlékezetes találkozások közül. Ilyen lehet számunkra a Hale-Bopp üstökös 1997-es közelsége, vagy egy évtizeddel korábban a legendás Halley-üstökös 1986-os visszatérése. Mindkét esemény felírta magát a „nagy üstökösök” emlékfalára, ahová körülbelül 30-40, az időszámítás előtti III. századtól feljegyzett, az emberiség történelmi emlékezetében is nyomot hagyó kométa került.

De mi a helyzet a XXI. századdal? Korunkban mintha alábbhagyott volna a nagy üstökösök érkezése...

A Teljes cikk a Földgömb magazin 2019/1 számában olvasható.