Észlelőrét

Pajzs mögött

Ez a terület a Pajzs (Scutum) csillagképben található.
A nyári Tejúthoz mindig szívesen térek vissza, többek között az ilyen égterületek miatt. Ezekben a "galaktikus ablakokban" az előtérben lévő csillagközi por ritkább, ezért a megszokottnál mélyebbre láthatunk a Tejútrendszerbe. A galaktikus sík nagy részét por tölti ki, amely elnyeli és szétszórja a mögötte lévő csillagok fényét. Ahol ez a por különösen sűrű, ott sötét ködökként jelenik meg. Egy galaktikus ablakban viszont a "függöny" éppen annyira szétnyílik, hogy a Galaxis egyre távolabbi rétegei is láthatóvá váljanak.
Ez a látómező a Scutum Csillagfelhő területén található. Az egész képet aranyló csillagok sűrű szőnyege tölti ki, de érdekességei inkább a rajta megjelenő sötét ködök, köztük az LDN 530 és az LDN 547. Ezek a felhők alkotják a kép "pajzsát": olyan sűrű előtéri porfelhőket, amelyek teljesen elrejtik a mögöttük lévő csillagokat, és szabálytalan fekete sziluettekként rajzolódnak ki a Tejút előtt.
A képen a Beta Scuti, a Pajzs csillagkép második legfényesebb csillaga, valamint az NGC 6704 nyílthalmaz is látható.
Ha a Tejút legsűrűbb részei felé haladnánk, a por már teljesen eltakarná a háttércsillagokat. Itt azonban még egyszerre láthatunk mélyen a Galaxis belsejébe, és láthatjuk azt az anyagot is, amely végül megakadályozza, hogy még messzebbre lássunk.
Egyszerre egy pajzs… és egy nyílás a Tejúton.