Észlelőrét

Tűz és jég a Hattyúban - Sh2-115 és Abell 71 (SHO)

Egy kevésbé fotózott, mégis nagyon hálás terület a Hattyú csillagképből, alig 2–2,5°-kal északnyugatra a Denebtől. A mező nagy részét az Sh2-115 tölti ki — egy kiterjedt, halvány HII-régió mintegy 7500 fényévre tőlünk, a külső Tejút egyik óriás molekulafelhőjének peremén. A ködöt a benne ülő fiatal nyílthalmaz, a Berkeley 90 forró, mindössze ~100 millió éves csillagai gerjesztik és ionizálják. A ködöt egy markáns, északnyugat–délkeleti sötét sáv osztja ketté, ami szépen kirajzolódik a felvételen is.
A jobb alsó sarokban látható kis, kerek, lilás-fehér buborék a régió talán legérdekesebb objektuma: az Sh2-116, közismertebb nevén Abell 71. A besorolása a mai napig vitatott. Sharpless 1959-ben HII-régióként katalogizálta — kis mérete, alacsony fényessége és szinte teljesen hiányzó [OIII]-emissziója miatt nem ismerte fel planetáris ködként. Abell viszont 1966-ban planetáris ködként vette fel a listájába (innen a PK 085+04.1 jelölés is). Egy 1991-es tanulmány megint csak egyszerű HII-foltnak minősítette, és sokáig ez az álláspont terjedt el. A legújabb szakirodalom azonban (2025-ös MNRAS morfokinematikai vizsgálat) ismét planetáris ködként kezeli, amelynek alakját erősen torzította a csillagközi anyaggal való kölcsönhatás — vagyis a „csak egy kis HII-folt” magyarázat valószínűleg túlhaladott.

A képfeldolgozási folyamat során igyekeztem figyelembe venni a legutóbbi SHO felvétel hónap képe zsűrizési észrevételeket.