Észlelőrét

A C/2024 E1 (Wierzchos)-üstökös a galaxisok között

A C/2024 E1 (Wierzchos)-üstököst 2024. március 3-án fedezte fel Kacper Wierzchoś a Mount Lemmon Survey egyik rutinvizsgálata során. Az Oort-felhőből érkező, hiperbolikus pályán mozgó égitest különlegességét már korán jelezték a James Webb űrteleszkóp mérései: kiderült, hogy aktivitását szokatlan módon a szén-dioxid hajtja, miközben szén-monoxidot egyáltalán nem bocsátott ki. Bár a korai becslések még azt jósolták, hogy az üstökös akár szabad szemmel is láthatóvá válhat, végül szerényebb, 6,5–8,5 magnitúdós fényességet produkált, ami elsősorban a binokulárral és távcsővel felszerelt megfigyelők számára tette élvezetessé a látványt.

Napközelpontját 2026. január 20-án érte el, ekkor mintegy 85 millió kilométerre közelítette meg a Napot. Február közepén az égitest rendkívül látványos formát öltött, hiszen egy 3 fok hosszú ioncsóva mellett három, legyezőszerűen szétterülő porcsóvát is megfigyeltek rajta. A kométa február 14-én két galaxis között haladt el látszólag. A kb. 7 millió fényévre található NGC 300 spirálgalaxis és az 1937-ben felfedezett, a Tejútrendszerünket kísérő PGC 3589 törpegalaxis az üstökössel együtt alkottak egy „égi háromszöget”. Ezt az együttállást örökítettem meg egy chilei robottávcső segítségével.

2026 márciusának elején az üstökös magja nem bírta tovább a napközelséget és a kigőzölgés okozta belső feszültséget, így drasztikus halványodás mellett szétesett.