Észlelőrét

Helix-köd

A Helix-köd (más néven NGC 7293 vagy Caldwell 63) egy planetáris köd (PN), amely a Vízöntő csillagképben található. Karl Ludwig Harding fedezte fel, valószínűleg 1824 előtt. Ez a Földhöz egyik legközelebb levő, fényes planetáris köd. A Gaia misszió által mért távolság 655±13 fényév. Egy haldokló, Napunkhoz hasonló csillag izzó maradványa, amely ledobta külső rétegeit, és egy forró fehér törpét hagyott maga után a középpontjában. A Földről egy nagy "kozmikus szemnek" vagy izzó gázalagútnak tűnik, amely olyan elemekből áll, mint a hidrogén, az oxigén és a nitrogén. Megjelenésében nagyon hasonlít a Macskaszem-ködhöz valamint a Gyűrű-ködhöz, amelyek mérete, kora és fizikai jellemzői hasonlóak, csak relatív közelségükben és az egyenlítői látószögből való megjelenésükben különböznek. A Helix-köd még ismert Csiga-ködként is név de a popkultúrában néha „Isten szemeként”, valamint „Szauron szemeként” is emlegetik.
Ezen az SHO palettás képen jól látható a szerkezete és az üstököscsomók. A teljes planetáris köd szerkezetének tágulása a becslések szerint az elmúlt 12 100 évben, a belső korongé pedig 6560 évben történt. Spektroszkópiailag a belső korong tágulási sebessége 40 km/s, a külső gyűrűé pedig körülbelül 32 km/s.
A Helix-köd volt az első planetáris köd, amelyről felfedezték, hogy üstökös csomókat tartalmaz. Fő gyűrűje ködösségi csomókat tartalmaz, amelyeket ma már számos közeli planetáris ködben észleltek, különösen azokban, amelyek molekuláris burokkal rendelkeznek, mint például a Gyűrű-köd és a Súlyzó-köd.