Észlelőrét

NGC1333

Az NGC 1333 egy reflexiós köd, amely az északi félteke Perseus csillagképében, a nagy kiterjedésű molekuláris porfelhőben található, a Taurus (Bika) és az Aries (Kos) csillagképek határán. Eduard Schönfeld német csillagász fedezte fel 1855-ben. A köd egy kis távcsőben csak homályos foltként látható, míg egy nagyobb fókusztávolságon már két sötét ködpátként látható, ezek a Barnard 1 és Barnard 2 számon vannak nyilvántartva. Az egész az LDN1450 (vagy Barnard 205) sötét porfelhőhöz kapcsolódik. A köd távolságának becslései 980–1140 fényév között mozognak.
A terület egy nagyon aktív, fiatal, és az egyik legjobban tanulmányozott csillagkeletkezési régió. Egy meglehetősen tipikus csillaghalmaz-hierarchiát tartalmaz, amelyek még mindig beágyazódnak abba a molekuláris felhőbe, amelyben kialakultak Két fő alcsoportra oszlanak északira és délire. Az infravörös emisszió nagy része a köd déli részén történik.
A ködben 20 fiatal csillagobjektum található, amelyek kiáramlást produkálnak, köztük Herbig–Haro objektumok, és összesen 95 röntgenforrás, amelyek beágyazott csillaghalmazok ismert tagjaihoz kapcsolódnak. 2011-ben a kutatók 30-40 barna törpe objektumot találtak a felhőben és a Rho Ophiuchi felhőkomplexumban.