Észlelőrét

Porból formálódó fények - NGC 7129 és környezete

Üstökös fotózás után nem hagyhattam kihasználatlanul a gyönyörű derült eget; a „tervezett fotózások” könyvtáramban időablakokra bontva megtervezett kompozíciókkal sorakoznak egymás után a kiszemelt objektumok. Felkiáltójellel meg volt jelölve az NGC 7129, a Cepheus optimális helyen volt, így nem volt kérdés mit fotózzak az éjjel. Ráfordítottam a távcsövet, kis igazítás, beállítás és teszt felvételek után elkezdődött a fények begyűjtése.
Az NGC 7129 csillagkeletkezési régió, mintegy 3300 fényévnyire a Földtől, a Cepheus csillagkép poros ölelésében.
Jobb alsó sarokban a kékes reflexiós köd uralja a teret, amely a fiatal csillagok fényét veri vissza. A köd belsejében rózsaszínes árnyalatok jelzik a hidrogén emisszióját, ahol az intenzív sugárzás ionizálja a gázt.
A ködön belül apró vöröses foltok tűnnek fel – ezek a Herbig–Haro objektumok (HH 103, HH 104, HH 105), fiatal csillagokból kiáramló nagy sebességű gáznyalábok, amelyek a környező anyagba ütköznek. Az ütközés során lökéshullámok alakulnak ki, a gáz pedig ionizálódik – ennek fénye vöröses-lilás árnyalatban jelenik meg.
A kozmosz legfiatalabb objektumai közé tartoznak.
Sárga színfolt a köd jobb oldalánál: a terület reflexiós és emissziós komponensei itt egymásba fonódnak, ez a zóna átmenet a hideg porfelhők és a forró ionizált gázok között, ahol a csillagfény még visszaverődik a porszemcsékről, de már megjelenik a fiatal csillagok által ionizált hidrogén vörös emissziója is.
A jobb felső rész finom, vöröses fátyla a köd peremén túlnyúló, gyengén gerjesztett hidrogéngáz és por maradványa. Itt a reflexiós és emissziós fény már keveredik, és a por által szórt galaktikus fény finom, IFN-szerű (Integrated Flux Nebula) derengést is ad.
Bal oldalon sötét porködök szabálytalan alakjai rajzolódnak ki, elnyelve a háttér csillagfényét. Ezek a sűrű porfelhők a jövő csillagait rejtik, ahol a gravitáció lassan összehúzza az anyagot.