Csillag-Képek 2019 Online tárlat

A Nyilas-csillagképben található sötét ködöt Edward Emerson Barnard fedezte fel 1919-ben. A köd elnevezése is Barnard-tól ered, ő ugyanis így jellemezte a katalógusában 86-os azonosítót kapó objektumot: "egy csepp tinta a fénylő égbolton". Ahogy a képen is látszik, az égbolt ezen részén rengeteg csillag található, minden egyes fénylő pont egy csillag, a kép szinte minden egyes pixele csillagra esik. A csillagmező olyan sűrű, hogy sötét égen szabad szemmel is könnyen látható, igaz nem különálló csillagokként, hanem összefüggő, diffúz foltokként, amit az emberiség az ókori görögök óta Tejútnak hív. A képen látható terület a Tejút egyik legfényesebb régiójában található, a képen aprónak tűnő csillagok együttes fénye elég erős ahhoz, hogy a tárgyak szabad szemmel is érzékelhető árnyékot vessenek benne, ehhez azonban fényszennyezéstől távoli helyre kell utazni, ahol lehetőleg minél magasabban delel a Nyilas csillagkép.

A Barnard 86 csillagközi porból és gázokból álló, a környezetéhez képest sűrű anyagfelhő, ami elnyeli a mögötte található csillagok fényét. A képen üresnek ható rész tehát nem üres, csak ott az előtérben lévő sötét köd eltakarja a csillagok fényét. Megfigyelhető, hogy a köd vastagsága nem egyenletes: a pereménél vékonyabb, ott még átsejlenek a csillagok, de a köd közepe felé haladva egyre kevésbé. A köd belsejében látható néhány fényes csillag. Ezek a csillagok a köd és köztünk vannak, ezért fényük háborítatlanul tud eljutni hozzánk.