Hónap képe - 2026. január - Sculptor-galaxis

2026.01.01.

Tóth Gábor, Feltóti Péter, Tarczi Patrik, Tóth Bence - Sculptor-galaxis

Az NGC 253, vagy Sculptor-galaxis (Ezüstdollár-galaxis)

Az NGC 253 galaxis, a déli égbolt egyik legfényesebb objektuma, amit a Szobrász csillagképben figyelhetünk meg. A galaxis az úgynevezett "starburst" galaxisok közé tartozik, ami azt jelenti, hogy központjában intenzív csillagkeletkezés folyik, amit egy múltban bekövetkezett galaxisütközés indított be, amikor is egy gázban gazdag törpegalaxissal végbemenő galaktikus kölcsönhatás felkavarta a galaxis gázkészletét.

A galaxis szerkezete erősen dőlt, majdnem az éléről látunk rá, ezért igen elnyúlt alakú. Jellemzőek rá a sötét porsávok és a fényes, fiatal kék csillaghalmazok.

Történeti érdekesség

A csillagvárost Caroline Herschel fedezte fel 1783-ban üstököskeresés közben. Ez volt az egyik első jelentős mélyég-objektum, amelyet női csillagász azonosított.

Sötét porsávok:

A galaxis felszínét és spirálkarjait sötét porfelhők tagolják. Ezek a porsávok elnyelik a mögöttük lévő fényt, sötét, erezett hatást keltve, és jelzik a hideg, sűrű anyag jelenlétét, amely a jövőbeli csillagok "üzemanyaga".

Színek jelentése:

A képen a csillagokhoz társított fény fehér színű, míg az ionizált hidrogénből álló gáz (a csillagkeletkezési régiókban) rózsaszínként jelenik meg. A spirálkarokban található a csillagok és a gáz legnagyobb koncentrációja.

Érdekesség - Galaktikus szél:

A heves csillagkeletkezés és szupernóva-robbanások következtében a galaxisból hatalmas, forró gázfelhők áramlanak ki, amit más hullámhosszú (pl. röntgen) felvételeken "X" vagy "pillangó" alakú struktúraként lehet azonosítani.

Január hónap képének külön érdekesége, hogy összefogás keretében készült el, négy szerző közös munkája révén, amely újra igazolja, hogy közöségben történő fotózás erejét és ezt még fokozza, hogy a kiváló alapanyag a namíbiai sötét ég alatt lett gyűjtve. A nyersanyagok garantálták, hogy az elkészült fotó új fényben és részleteségben mutathassa meg a Sculptor-galaxist.

Feltóti Péter beszámolója a képfeldolgozásról:

Az asztrofotózásban is minden "nagy vadnak" megvan a maga szezonja, és nincs ez máshogy a déli féltekén sem. Nem is meglepő, hogy az egyik legegzotikusabb fotótéma, az NGC 253 sokunknak felkerült az észlelési tervére 2025-ben. Az egzotikusságot, amúgy nem is igen adja más, mint az, hogy leginkább az északi őszben (déli tavaszban) lehet legkényelmesebben fotózni, amikor túl sok expedíció nem indul meg dél felé. Idén azonban a nagy érdeklődés miatt augusztusban utaztunk ki, illetve ekkortájt élesedtek az első robottávcsövek is, így végül úgy alakult, hogy nagyjából egy időben szinte mindenki, aki tudta, fotózta ezt a galaxist. A kép Tóth Gábor, Tarczi Patrik, Tóth Bence és az én nyerseimből készült, nagyjából 100 óra RGB, 21 óra Luminancia és 30 óra H-alfa felhasználásval. Azonban ezen a ponton azt mondanám, hogy az óraszámok nem igen mondanak már sokat, de az biztos, hogy azt nem, amit általában szoktak. A feldolgozás egyik sarokpontja ugyanis az volt, hogy a különböző rendszerekkel gyűjtött adatokat közös nevezeőre hozzuk. Eltérnek az átmérők, az expo hosszok, az expo darabszámok, a szűrők és a szenzorok is, valamint számos olyan tényező is, amiket igazából csak becsülni, vagy még azt sem tudunk. A szokásos integrációs lépést ezért meg is előzte egy kis gondolkozás, egy kis matekozás, hogy végülis melyik rendszer mennyit vesz ki az egészből egyedi expo jelszint, integrált stack jel/zaj arány és felbontás szempontból, ami végül kiadott egy súlyozást, arányt, ami némiképp el is tért a tényleges össz idő arányoktól. Ezért egy ilyen kooperáció nem tipikusan straight forward, de én nagyon élveztem a matek ezen részét is. Ami a meg a feldolgozást illeti?

Ez a fotó visszaigazolta, hogy ha kiváló az ég, kiválóak a műszerek és az azokat operáló srácok, és válogatottan jó minőségűek a nyersek (a méréseink), akkor a feldolgozás már csak pár mozzanat, és inkább öröm, mint kínlódás. A kép az ASI2600 MM látómezejének 6%-a.

A feldolgozás során azt is szerettem volna megmutatni (legalábbis magamnak), hogy amint van felbontás, amint van jel, már nem is igényli a fotó a szaturációt, a látványos kontrasztot, akár elég is lehet megmutatni azt, ami a nyersanyagban van. Mindig is imádtam a részletes, mégis lágy, finom, természetes színátmeneteket, a galxisszürke fénylést a karokban, az aranysárga ragyogást a magban, az izzadságmentes nyers valóságot ábrázolni igyekvő fotókat. Szerettem volna egy ilyet, és hála a csapat kiváló nyersanyagának, én ezt meg is találtam ebben a fotóban. Olyannyira, hogy a H- alfát is egy hétig néztem, hogy elhiggyem, hogy ott van, eredetileg nem is akartam beletenni.

Képadatok:

Optika: 250/1000 Newton - 170/700 Newton - 200/800 Newton
Kamera: ZWO ASI1600 MM Pro / ZWO ASI2600 MM Pro / Touptek Astro ATR2600M
Mechanika: Sky-Watcher Wave 150i / Sky-Watcher NEQ6 Pro / Sky-Watcher EQ6-R Pro (átépített)
Helyszín: Isabis - Namíbia
Dátum: 2025-08-31
Expozíciós adatok: 100 óra RGB, 21 óra L, 30 óra H-alfa

További díjazott fotók január hónapban:

2. helyezett

Tóth Bence - A Pók barlangjában

Új szint a magyar asztrofotózásban, amikor már a Tejútból kilépve egy kisérő galaxisban a Nagy Magellán-felhőben lévő csillagbölcsőbe (Tarantula-köd) olyan részleteséggel látunk bele, mintha a saját galaxisunkban lennék.

Képadatok: