Hónap képe - 2021. február - Az Éta Carinae

A különleges csillag

Az ÉTA Carinae csillag egy igen fényes hiperóriás, melyek a tömege 100 és 150 naptömeg közötti lehet, fényessége pedig csaknem 4 milliószorosa a Napunkénak, a Földtől mért távolsága pedig 7500 fényév. Az óriáscsillag agresszív ultraibolya sugárzása ragyogtatja fel a róla elnevezett köd legfényesebb részeit. Iszonyú csillagszele, ami évente egy Jupiternyi anyagot fúj el a csillag felszínéről, észrevehetően a saját arcára formálja a ködösség centrális részét, és ezzel rendkívül érdekes, formákban és színekben gazdag csillagközi gáz és porstruktúrát hoz létre, melyet a déli féltekéről, a hajógerinc csillagképben figyelhetünk meg.

A szupernóva imposztor

Az ÉTA Carinae óriáscsillag nem csupán fényes, de néha eljátssza halálának főpróbáját is, azaz kitör, sőt majdhogynem felrobban. A tudománytörténet két ilyen alkalmat jegyzett fel, egyet 1887-96 között és egyet valamivel korábban 1838 és 1858 között. Ez utóbbit GE-nek, vagyis nagy kitörésnek (Great Eruption) nevezték el. Az Éta Carinae -0,7 magnitúdóra fényesedett, ezzel a Tejút legfényesebb, a földi égbolt második legfényesebb csillaga lett. Ebben az időszakban a nyugtalan égitest egy szupernóva-robbanás energiájának 10 százalékát sugározta szét, és 10-12 Napnak megfelelő mennyiségű anyagot lökött ki magából.

Fotózás a déli féltekéről

A déli félteke objektumait kétféleképpen örökíthetjük meg. A legkézenfekvőbb odautazni, azonban a felszerelés szállítása, és maga az utazás sem egyszerű, legfőképpen a jelenleg kialakult világhelyzetben nem az. Van azonban egy másik megoldás, a távvezérelhető robottávcsöves fotózás, melyről maga a szerző mesél nekünk.

A távcső

A rendkívül kedvezőtlen hazai időjárás miatt úgy döntöttem, hogy egy „online túrát” teszek Chilébe, és a Telescope Live robottávcső-hálózat egyik legjobb optikáját, a 61 cm-es PlaneWave CDK24-et egy látványos déli objektum felé irányítom. Érdemes megjegyezni, hogy ezeket a távcsöveket online kezelőfelületen keresztül előre lehetséges felprogramozni, és a távcső a lefoglalt idősávban elkészíti nekünk a kért nyersanyagot. Ez utóbbinak az összes paraméterével nem árt tisztában lenni a jó kép elkészítéséhez. (a szerk).

A fotózás

2021. január 14-től egészen 2021. február 1-ig, összesen öt éjszakán gyűjtöttem közel 2,5 órányi RGB és keskenysávos anyagot az Éta Carinae csillag környezetéről. Erről az égboltterületről már korábban is készítettem hasonló távvezérlésű felvételt, de sokkal szélesebb látómezővel. A néhány évvel ezelőtti képfeldolgozásom idején részletesebben is megismertem a köd belső területének csodálatos struktúráit, elhatároztam, hogy a későbbiekben részleteiben is szeretném megörökíteni.

Az elmúlt hónapokban sokat kísérleteztem a hagyományos RGB és a keskenysávú (Ha, SII, OIII) felvételek összedolgozásán, ezért nem volt kérdés, hogy az Éta Carinae környezetét is ilyen módon próbálom bemutatni. Az esztétikus feldolgozáshoz szűrőnként közel azonos expozíciós időket használtam, majd a színek összeadásánál 50-50%-os arányban kevertem a hagyományos és a keskenysávot: (R+SII)+(G+Ha)+(B+OIII). Ezek után nem meglepő módon, a megszokottól valamelyest eltérő színvilágot kaptam, amit igyekeztem természetes és visszafogott módon prezentálni.