Észlelőrét

Óriások között

A 3000 méteres magasságba törő Sassolungo-csoport kolosszális csúcsai előtt állva igazán porszemnek éreztem magam ezekhez a hatalmas sziklafalakhoz képest. Ha drámai hegyi tájakról van szó, a Dolomitokat nehéz felülmúlni. Amikor megláttam, hogy a Hattyú csillagkép és annak emissziós régiói tökéletesen egy vonalba esnek majd a hegycsúcsokkal, egyszerűen nem hagyhattam ki a lehetőséget.

Az asztrofotózást több tényező is kihívássá teszi a Dolomitokban: egyrészt nagy szerencse kell a kristálytiszta égbolthoz, másrészt a fényszennyezés mértéke sem éppen ideális. Szerencsére a szeptemberi újhold környékén sikerült kifognom egy teljesen felhőtlen éjszakát. A környező menedékházak és járművek fényeit pedig a képfeldolgozás során sikerült mérsékelni.

A csúcsok felett szembetűnő a Hattyú-komplexum hidrogén-alfa emissziós régióinak vörös derengése – ezek közül is a legkifejezőbbek a Sadr környéki ködösségek, az Észak-Amerika- és a Pelikán-köd, valamint a Fátyol-köd.