Észlelőrét

Csillagszél anatómia – NGC 6888 SII, Hα, proxy-NII és OIII palettával

Az utóbbi időben egyre kevésbé motivál a klasszikus asztrofotográfia, vagyis hogy egy jól ismert objektumról pusztán még mélyebb vagy technikailag tökéletesebb SHO/HOO képet készítsek. Inkább azok a projektek érdekelnek, amelyekben van valamilyen kísérlet, vagy az objektum egy kevésbé megszokott tulajdonságát lehet megmutatni.

Ezért kezdtem kísérletezni az NII emisszió fotózásával, 3 és 7 nm-es Hα szűrők eltérő áteresztését kihasználva. Az adatok illesztése után a keskenyebb Hα-jel skálázott kivonásával állítok elő egy NII-ben gazdagított képet. Ez nem spektroszkópiailag izolált NII mérés, inkább a nitrogénemisszió térbeli eloszlásának kísérleti közelítése – ezért proxy-NII-nek nevezem.

A módszert tavasszal az M57-en teszteltem először, de rendszerem látómezejéhez és felbontásához a nitrogéndús planetáris ködök túl kicsik. Emiatt fordultam a nagyobb Wolf–Rayet-ködök felé. Az NGC 6888 központi csillaga, a WR 136 a nitrogénsorozat WN csillaga. Az intenzív tömegvesztés olyan, CNO-cikluson átesett anyagot tesz szabaddá, amelynek egyik jellegzetessége a nitrogén feldúsulása.
Forrás: https://academic.oup.com/mnras/article/441/4/3065/1205915
Már 1–2 óra integráció után biztató volt, hogy a kivonás eredményeként nem diffúz foltok, hanem jól meghatározható filamentek jelentek meg.
A projekttel nem egy újabb klasszikus HOO/SHO NGC 6888-at szerettem volna készíteni, hanem elkülöníteni annak eltérő ionizációs és kémiai struktúráit. A végső kép SII, Hα, proxy-NII és OIII adatokat használ. Az OIII a hideg kék-cián struktúrákat adja, a proxy-NII elsősorban a zöld, az SII a vörös csatornába került, míg a Hα részben hídként szolgál közöttük. Így a K–DK-i filamentek inkább proxy-NII-dominánsak, míg az ÉNY-i narancsos struktúrákban az SII hozzájárulása erősebb.