Észlelőrét

Hirtelen sötétség

A horizont közelében átélni a totalitást egészen szürreális élmény volt. Ahogy felnéztem, a Nap utolsó fénysugarai is eltűntek, és körülöttünk hirtelen minden sötétségbe borult. A hegycsúcs fölött megjelenő napkoronára nézve olyan érzésem volt, mintha karnyújtásnyira lenne tőlünk. Az is megtéveszti a szemünket, amikor a Nap és a Hold ilyen közel van a horizonthoz: sokkal nagyobbnak tűnnek, mint magasan az égen, ahol nincs a közelükben semmi, amihez viszonyítani lehetne a méretüket.

Amint leszállt a sötétség, körülbelül 10 óra irányában megpillantottam a Vénuszt, de sajnos nem került bele a kompozícióba. Azonban a képen látható a Regulus, az Algieba, valamint az Oroszlán csillagkép több más csillaga is. A bal oldali előtérben néhány utcai lámpa is feltűnik, amelyek éppen akkor kapcsolódtak fel, amikor ránk borult a sötétség.

A totalitás felvételének elkészítése után az égboltra ráillesztettem a részleges fázisok során készült napkorongokat is. A végső kép összesen 15 korongot tartalmaz, amelyek az egész napfogyatkozás történetét mesélik el: 19:30-tól egészen 20:50-ig, amikor a fogyatkozó Nap végül a hegygerinc mögé bukott.