Észlelőrét

Majzik Lionel 2026.08.22. 11:14:06

Sziaszok! Köszönöm szépen Kristóf és Gergő!
Kristóf: A kijelzőn már láttam, hogy az ott egy protuberancia lesz, aztán mikor eljutottam oda, hogy végre fel is tudtam nézni, akkor döbbentem meg igazán, hogy hát ezt szabad szemmel is látni... :) Tényleg elképesztő pillanat lehetett, majd jövőre lehet inkább már csak a vizuális megfigyelés mellett döntök.
Gergő: Köszönöm még egyszer! Abszolút egyetértek, jövőre ezt ki kell használni, sőt ki kell élvezni, főleg, hogy valamelyest hosszabb is lesz! :)

Tóth Gergely 2026.08.20. 12:57:03

Gratulálok Lio! Nem semmi történet, nagyon örülök, hogy összejött végül az idei is. Az a pár másodperc nekem is leírhatatlan volt, amíg szabad szemmel figyeltem. Érdemes lesz azért a jövő évit is kihasználni, ennyire elérhető napfogyatkozások nem nagyon lesznek utána.

Vágenhoffer Kristóf 2026.08.19. 19:05:28

Én 2 éves voltam a 99-es fogyatkozásnál, szüleim szerint láttam, és van egy homályos emlékem amit ehhez kötök. De nyilván én is évek óta készültem erre a fogyatkozásra. A protuberanciát én is láttam szabad szemmel, de nem igazán hittem el először hogy az tényleg az vagy csak odaképzeltem utólag a fotók miatt. De így hogy te is láttad akkor tényleg jól láttam :D Nekem talán a totalitás előtti utolsó pillanat tetszett a leginkább, itt már levettem a szemüveget hogy lássam a közeledő árnyékot, de ahogy az utolsó napsugár még átjutott, a túloldalon pedig már látszott a korona, az hihetetlen látvány volt. Örökre beleégett az emlékezetembe. A kép egyébként nagyon szép lett!

Majzik Lionel 2026.08.19. 18:47:58

Nagyon sok embernek van kimondott vagy kimondatlan bakancslistája: olyan élmények és célok, amelyeket szeretne egyszer, még az élete során megvalósítani. Számomra az egyik ilyen régi vágy egy teljes napfogyatkozás megfigyelése volt, egy olyan élmény, amelyhez már eddig is egy egészen különös emlék fűződött.

1999 augusztusában, az ezredforduló előtti utolsó nyáron, az általános iskola második osztálya előtti izgatott készülődés közepette szinte mindenhol a Magyarországról is látható teljes napfogyatkozásról lehetett hallani. Túlzás lenne azt állítani, hogy ekkor már érdekelt a csillagászat, de a világ, a természet és az olyan ritka, különleges események mindig is felkeltették a figyelmemet.

Megkértem a szüleimet, hogy szerezzenek nekem speciális szemüveget, ám ez végül nem sikerült. Makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy mégis lássam az eseményt, ezért a legbiztonságosabb megoldásként otthon, lehúzott redőnyök mögött, a televízió élő közvetítésénél maradhattam. Ez a történet sokáig bennem maradt, de ismerve az akkori vakmerőségemet, könnyen lehet, hogy éppen ennek köszönhetem, hogy megőriztem a szemem világát.
Amikor évekkel később komolyabban kezdett érdekelni a csillagászat, még fájóbb lett visszagondolni erre a történetre. Néztem a világ különböző, egzotikus pontjain készült lenyűgöző napfogyatkozás-felvételeket, és sokáig úgy gondoltam, hogy egy ilyen élmény talán örökre elérhetetlen marad számomra.

Ahogy telt az idő, rájöttem, hogy egyre közeledik a gyerekként még időben olyan távolinak tűnő spanyolországi napfogyatkozás. A földrajzi szempontból már sokkal kecsegtetőbb helyszínen 2026-ban és 2027-ben teljes, 2028-ban pedig gyűrűs napfogyatkozás lesz megfigyelhető. Elhatároztam, hogy legalább az egyiket megnézem, és ezzel pótolom életem egy régóta hiányzó élményét; nemcsak látni szerettem volna a jelenséget, hanem saját fotót is készíteni róla. Ahogy közeledett az időpont, a lelkesedésem nem csökkent, de egyre több más elfoglaltság került elém, így már inkább úgy gondoltam: ha 2026-ban valamiért mégsem sikerülne, majd a következő alkalommal próbálkozom.

Ekkor lépett közbe a menyasszonyom. Ismerte a történetemet és tudta, mennyit jelentene számomra ez az élmény. A születésnapomon a kezembe adta a tabletemet, amelyen egy prezentáció indult el. A címsorban mindössze ennyi állt: „Expedíció 2026”. A háttérben pedig a jellegzetes spanyol színek jelentek meg. Abban a pillanatban már tudtam, hogy életem eddigi egyik legcsodálatosabb születésnapi ajándékát kaptam: nem egy tárgyat, hanem egy élményt. Egy olyan élményt, amelyet egészen biztosan soha nem fogok elfelejteni.

Kedd délelőtt indultunk útnak Tápióbicskéről a Madridtól mintegy 68 kilométerre fekvő Guadalajarába, hogy végre szemtanúi lehessünk a teljes napfogyatkozásnak. A spanyol főváros aluljáróiban és utcáin a hirdetőtáblák, az újságok és a különböző tájékoztatók is a közelgő eseményről szóltak. Guadalajarában szintén komoly előkészületekkel várták az érkező tömeget: az önkormányzat kijelölt helyszínekkel és rendőri biztosítással készült a látogatókra.

Mi már jó előre kinéztünk magunknak egy, a város forgatagától távolabb eső helyszínt. A biztonság kedvéért azonban néhány órával a jelenség előtt személyesen is felkerestük és megbizonyosodtunk róla, hogy tökéletes lesz a megfigyeléshez.

Eleinte úgy tűnt, hogy mi leszünk az egyetlenek ezen a félreeső helyen. Ahogy azonban közeledett a totalitás, hamar kiderült, hogy még itt sem maradhatunk kettesben. Rövid idő alatt egy kisebb, nemzetközi társaság gyűlt össze körülöttünk, akik szintén látni akarták a csodát.
Szerencsénkre az égbolt végig gyönyörűen tiszta maradt. A napfény fokozatosan egyre különösebbé vált. A telefonos felvételeken megjelenő becsillanásokban már jól látható volt a fogyatkozó Nap jellegzetes kifli alakja. A környezet egyre sötétebb lett, egyre több madár jelent meg az égen, megszólalt egy kakas, a környék kutyái ugatni kezdtek. A távolban pedig egyszer csak hatalmas sikítás tört ki egy pláza tetőteréről: elérkezett a totalitás.

Amit ekkor láttunk, azt szinte lehetetlen szavakkal leírni, mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy élje át! Soha nem láttam még ehhez fogható, lenyűgöző csillagászati jelenséget, és külön ajándék volt, hogy a Nap bal oldalán egy protuberancia is kirajzolódott, amelyet szabad szemmel is meg lehetett csodálni. Talán csak néhány másodpercig tudtam igazán átadni magam a látványnak, de azt a néhány másodpercet örökre magammal viszem. Amint a szűrő visszakerült a helyére, leírhatatlan nyugalom és boldogság öntött el. Huszonhét év vágyakozás, több hónapos tervezés „súlya” esett le a vállamról mindössze egyetlen perc alatt.

A fényképezés szerencsére a tervek szerint alakult. Egyszerűbb és mobilis felszerelést vittem magammal, de arra figyeltem, hogy a fogyatkozás különböző szakaszait is megfelelően tudjam vele rögzíteni. A rendkívül gyors reakciókat igénylő pillanatok megörökítéséhez az expozíciós beállításokat előre elmentettem a fényképezőgép felhasználói profiljaiba, a különböző lépéseket, mint például a szűrő eltávolítását vagy az expozíció módosítását előre felvett hangjelzésekkel irányítottam magamnak.

A felvétel a fogyatkozás maximumának idején készült helyi idő szerint 20:31:49-kor. A protuberancia mellett megfigyelhetővé vált a napkorona csodás struktúrája is.