Észlelőrét

A Herkules kokárdája (M13)

Az északi égbolt legfényesebb gömbhalmazát Edmund Halley fedezte fel, ami a Hercules csillagképben látható. Halley egyszerű lencséjű tévcsöveivel csak fénykorongnak látta 1714-ben.Charles Meisser, még nagyobb távcsöveivel sem tudta csillagaira bontani és csillag nélküli ködösségként írta le, csak a 18. század végétől és a 19. század közepétől, az akkor nagy méretűnek számító tükrös távcsövek használói, mint a két Herschel és Lord Rosse állapította meg biztosan, hogy az M13 csillagok sokaságából áll.Az MT. Wilson Obszervatórium 2,5 méteres távcsövével készített fényképeken 21 fényrendig mintegy 30000 csillagot számláltak meg, valójában a halmazt alkotó csillagok száma ennek tízszeresénél is több lehet.A Herkules-gömbhalmaz átmérője mintegy 170 fényév, távolsága jelenleg leginkább elfogadott adatok alapján 23000 fényévre becsülik. Az M13 szín és fényerősség diagramjából a csillagászok azt a következtetést vonták le, hogy az M13 csillagai aránylag öregek, régóta világítanak és felélték hidrogénkészletüket, most már hélium átalakulás folyik belsejükben, korát 13-13,5 milliárd évre becsülik.(Forrás:Bartha Lajos 2007.03.28.)
Ezt a cikket olvasva kedvet kaptam a gömbhalmaz megörökítésére, és örömmel tapasztaltam, hogy ma már egy kisebb távcsővel is jól láthatóak a halmaz fiatalabb fehér és kékes, valamint az idősebb sárgás és narancsos színű csillagai.