Zselic tabló 3

Az asztrofotográfia kezdetei

Az első csillagászati felvételt Jacques-Mandé Daguerre francia fotográfus készítette 1839-ben a Holdról. A korai fényérzékeny anyagok rossz minősége ellenére már az 1880-as években halványabb csillagokat sikerült fotólemezen rögzíteni, mint amit az észlelő ugyanabban a távcsőben saját szemével látott. Gothard Jenő is az úttörők közé tartozott, 1886 őszén ő mutatta ki először fotográfiai úton a Lyra-gyűrűsköd (M57) központi csillagát. Az analóg fotós technika szinte a teljes 20. századi csillagászatot meghatározta, és rengeteg felfedezéshez segítette hozzá a csillagászokat. A 21. századra azonban végleg kiszorította a digitális technológia térnyerése.

Amatőr asztrofotósok a digitális forradalom előtt

Az amatőrcsillagászat az égbolt személyes megismerésére irányul, nem szükséges hozzá szakképzettség, de a legtöbb esetben nem is vezet tudományos felfedezésekhez sem. Az amatőrcsillagászokat az égbolt szépsége és
a megismerés élménye motiválja. Az 1990-as évekre felerősödött az igény az amatőrcsillagászokban, hogy a szakcsillagszokhoz hasonlóan ők is képesek legyen az égbolt jelenségeit megörökíteni. Ehhez azonban nem állt rendelkezésükre a mai fejlett digitális technológia, így az akkor korszerűnek számító mai szemmel nézve kezdetleges képeiket elkészíteni. Ezek a fotók a mai napig kuriózumnak számítanak.

A szerzők

Gothard Jenő: (1857-1909) Gépészmérnök, csillagász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Munkássága úttörő volt a fotográfia és az asztrofotográfia területén.

Szitkay Gábor: Amatőrcsillagász, győri fogtechnikus. A magyar amatőr asztrofotózás meghatározó alakja,

független szupernóva-felfedező.