Csillagporos Androméda-köd

Már augusztus 3-án egy kisebb csapat, Éder Iván, Bach Zoltán, Tóth Gábor és Francsics László legfőképpen Éder Iván irányításával bejusztírozták és pólusra állították a gyakorlatilag addigra készre szerelt félméteres távcsövet. Ekkor és ezt megelőzően is készültek próbafelvételek, melyek legfőképpen a mechanika és a kollimáció pontosságát és a szoftveres környezet alkalmasságát tesztelték. A telihold elmúltával, 3 héttel később augusztus 26-án Tóth Gábor vezetésével egy másik csapat érkezett, hogy elkészítsék az első érdemi felvételeket a sülysápi félméteressel.

Az alkalom apropóját az adta, hogy Németh Csaba asztrofotózás iránt érdeklődő ismerősünk diplomamunkát készít adaptív optikákkal felszerelt távcsövekről, és összehasonlító tesztképekre van szüksége hagyományos asztrográfoktól. A sülysápi pedig éppen ilyen. Az összehasonlító célpontok az északi féltekéről lettek kiválasztva: Észak-Amerika-ködben a Cygnus-fal és az NGC 206 csillagcsoportosulás az Androméda-galaxisban.

Pénteken az időjárás alkalmasnak bizonyult a fotózásra a némileg előrejelzése ellenére, ezért belevágtunk a műveletbe. Tóth Gábor bonyolította le a fotózást, vele voltak még Bánhidi Béla, Francsics László, a Szegedi Tudomány Egyetemről pedig Németh Csaba és Molnár Milán. Az NGC 7000-et az éjszaka első felében, az Androméda-részlet fotót a másodikban terveztük elkészíteni, az előbbit csak Hidrogén -alfa tartományban, a másikat pedig LRGB képként. Igen hosszadalmas beállítások után Tóth Gábor kameraszettjével elkészült a H-alfa sorozat az Észak-Amerika ismert részletéről. A rendszer felbontását dicséri, hogy számtalan apró részletet viszont csak igen kevés felvételen láttunk ezidáig.

A felvételek elkészülte közben nézelődtünk az sülysápi 40 cm-es távcsővel, melyet alapvetően bemutatásra használnak. Az Észak-Amerika-köd részletfotónál is érzékelhető volt, hogy a felbontás szokatlanul nagy, a nagy különbséget igazán az Androméda-köd csillagmezőjén lehetett érezni. Az éjszaka 2. felében LRGB képsorozat készült az Androméda délnyugati feléről. Az összeillesztett luminance nyerképenek látszott igazán, mekkora ereje van a távcsőnek. Az NGC 206-os csoportban rengeteg egyedi csillag látszódott, de az egyedi csillagok végig, az egész spirálkaron megfigyelhetőek voltak, több parányi csillaghalmaz bomlott csillagokra. A galaktikus korongon pedig egy furcsa "zaj" mintázat jelent meg, ami nem más, mint az egyedi csillagok szőnyege az Androméda korongjában. Ez igazán bravúrosnak számít asztrofotós körökben.

Az Androméda részletfotóhoz RGB szűrőkkel is készült anyag. A nyersképek csillagain mért FWHM (full width at half maximum) érték 1,99" volt, ami jóval felülmúlja a jó 20-25 cm-es asztrofotós műszerektől megszokott 2,4-2,7"-es értéket. Nagy valószínűséggel nem csupán a távcső félméteres optikájának nagyobb felbontása (ami a légkör miatt nem érvényesül maradéktalanul, ha egyáltalán érvényesül), hanem a direct drive meghajtású ASA mechanika rendkívül kicsi (0,01" körüli) vezetési hibája miatt is ennyire jó.

Tóth Gábor és Éder Iván szerint is ennél az értéknél az akkorinál jobb légkör esetén - ami előfordulhat Magyarországon - ennél még jobb felbontás is elérhető. Mind a felvételt, mindpedig a kísérletezés, finomhangolást tovább folytatjuk. A szoftverkörnyezet fejlesztése, a tükör hűtése és a megfelelő méretű (azaz óriási) flatpanel elkészítése vannak jelen időszakban terítéken. További kihívás a vezérlő asztalon lévő eszközök és egyéb kiegészítők fénytelenítése, árnyékolása, hogy ne zavarják a képernyők és LED-ek a fotózást, ugyanis képek készítése jelenleg csak kikapcsolt monitorral, és üres elhagyott épülettel lehetséges. Amíg a fotók készültek, addig mi kint várakoztunk a zárt csillagdaajtó előtt.