Spontán asztrowoodstock Belecskán

Nem szerveztünk tábort, és ennek egyszerű oka van: nem szeretnénk konkurálni a már jól bevált csillagászati összejövetelekkel, találkozókkal, nem kívánjuk el azok lelkes tagjait, nem szeretnénk, ha lemorzsolódnának értékes közösségek. A nyári táboroknak erős emberi kapcsolatok és a szokásjog képezi alapját, nem beszélve a beletett rettenetesen sok erőfeszítésről a szervezők részéről. A Magyar Asztrofotósok Egyesülete alapvetően olyan célokat tűz ki, amelyeket más nem valósít meg. A nagy, csillagos ég alatti közösségi összejöveteleket megvalósítják mások. Vagyis, nem egészen.

Bármilyen hihetetlen, a korábbról ismert nyári találkozókban is van valami hiány, kompromisszum. Ezt nem gondoltuk volna, mégis így van. A felismerés abból ered, hogy a múlt hét elején, tehát az újhold előtt egy héttel Feltóti Péter feldobta a közösségi felületünkbe, hogy leugrik Belecskára, a Magyar Asztrofotósok Egyesülete sötét egű észlelőbázisára, aki akar, tartson vele. Senki nem számított rá, hogy ebből 3 órán belül mozgalom lesz, melynek következménye az volt, hogy aki nem ígérkezett el máshova, velünk tartott. 3 nap alatt több, mint húszan fordultak meg az Asztrofotós észlelőhelyen, többen olyanok, akik nem voltak még igazán sötét ég alatt.

Belecska jelenleg nem alkalmas táborozásra. Mivel tavasszal jártunk ott először, nem volt lehetőségünk infrastruktúrát kialakítani, az még jóváhagyási procedúra alatt áll. A dombháton nincsen semmi, ami a folyamatos ottlétet biztosítaná, a nappalokat elég nehézkesen lehet ott tölteni. Enne ellenére hétvégén kiemelkedően nagy volt a forgalom, szombat este fesztiválhangulat uralkodott a réten, családok, gyerekek élvezték a jó levegőt.

Mi lehet ennek az oka? Lehet találgatni, sokminden felsorolni, hogy hogyan lesz egy apró ötletből kis túlzással népvándorlás. De legvalószínűbb válasz az, hogy a Belecska Obszerving Station nagyon alkalmas arra, amire való: asztrofotózásra. Ezt az asztrofotók bizonyítják leginkább, azonban az asztrofotók az elkészülési ideje kifejezetten hosszú, van, aki a napokban tervezi befejezni maratoni, többnapos, hetes expozíciós felvételsorozatát.

Egy elkészült fotóval azonban készültünk. A példaként álljon Kiss Péter Tejút centrum felvétele, amelynek érdekessége, hogy alacsony horizont feletti magasságban készült, nagy látómezővel, ahol a légkörfény és a főként a fényszennyezés okozta gradiens rendkívül megnehezíti a képfeldolgozást. A sötét belecskai déli égnek hála, ez a fotó remekül sikerült, szinte már-már azt a látszatot kelti, hogy egy délebbi vidékről készült. Ám ez nem így van, a remek és kivételesen tiszta ég mellett Péter rátermettsége is kellet a felvételhez. Ezúton is gratulálunk, és várjuk a további felvételek elkészültét.

És nem utolsó sorban ne feledkezzünk meg az égboltról sem. Így fest a Tejút, alatta a csipet-csapat.