Az eddigi legszebb képek a NEOWISE-üstökösről

A NEOWISE-üstökös a hasonló elnevezésű űreszközről, mint a felfedezőjéről kapta a nevét, éppen úgy, ahogy sok-sok évvel ezelőtt a Halley, vagy a Hale-Bopp üstökös is. Csakhogy az utóbbiak csillagászok neveit jelentik, míg a NEOWISE egy földre veszélyes aszteroidákat felkutató automata űrtávcsőét. Amikor a távcső észrevette március 27-én a jövevényt, az még szabad szemmel láthatatlan volt, és 250 millió kilométerre tartózkodott a Földtől, ami több, mint a Föld és a Nap közötti távolság. Akkor még nem lehetett biztosan sejteni, hogy milyen látványosságban lesz részünk, ez csak az elmúlt egy héten derült ki. Az üstökös július 3-án közelítette meg a Napot, és egy nappal később már láthatóvá vált az északi féltekén.

Az elsők között volt Soponyai György, aki a napközelséget éppen elhagyó kométát szinte azonnal lencsevégre tudta kapni, nagyon nehéz körülmények között. Az üstökös hajnalban annyira közel volt a Naphoz, hogy a teljes világosság beállta előtt csupán 5 fokkal emelkedett a horizont fölé.

Néhány nappal később a világ, pontosabban az északi félteke hazánkénál  jobb asztroklímájú helyszínein elkezdtek készülni az izgalmasabbnál izgalmasabb képek. Szerencsére Szakály Nikoletta és Szendrői Gábor asztrofotós páros éppen Horvátországban tartózkodtak - természetesen asztrofotós felszereléssel oldalukon - és készítették az első magyar felvételt mely teljes pompájában ábrázolja az üstököst a tiszta tengeri levegő felett. (Csak óvatosan jegyzem meg, hogy a látványra nem lehetett készülni, tehát nagyfokú elhivatottságot feltételez a felszerelés külföldre szállítása!)

Majd elérkezett június 7-e és 8-a, amikor a magyarországi láthatóság is jelentősen javult, sokan vonultak az ég alá az üstökös nyomában hajnalban, és meglepetésükre olyan körítéssel láthatták az égitestet, mint azt még soha. A ritkaságszámba menő, csakis ebben az időszakban látható NLC, vagyis éjszakai világító felhők sziporkáztak az égi vándor előtt.  Komka Péter MTI fotós képe éppen egy ilyen együttállást mutat a NEOWISE és az NLC-k között.

Nagyobb távcsővel az üstökös meg a szépen szemügyre vehető a halvány csillagok és az NLC fodrai között Feltóti Péter nagytávcsöves fényképén.

Drámai hangulatot idéz a hagyományos sötét felhősávok között átszűrődő NLC kavalkád erős színe, és a felhősávok felett megbújó NEOWISE Gergácz Roland felvételén Fertőszentmiklósról.

Mester Tamás letisztult képe ugyanazokból a napokból a szürkületi éggel, és az NLC vékony filamentjével Tiszalökről, a  Kis-Tisza Ökocentrumból.

Július 8-án, szerda hajnalban pedig talán minden magyar idők leglátványosabb éjszakai világítófelhők arzenálja volt megfigyelhető, de mivel ezek a felhők nem takarják el a távoli fényforrásokat, az üstökös átderengett Kiss Péter amatőrcsillagász fotóján.

A következő napokban az NLC-k elmúltak és a felhők között, vagy mások számára a teljesen derült égen már zavartalanul volt fotózható a NEOWISE-üstökös, ahogy Ágoston Zsolt és Bajmóczy György képén is látható.

Gyenes Imre teleobjektíves felvétele Fertőrákos és Fertőmeggyes között, valahol a hajdani vasfüggöny nyomvonalán készült.

Tepliczky Csillát nyaralás közben érte a NEOWISE, Bükfürdőről örökítette meg a kométát.

Schmall Rafael egy korai pillanatban a Badacsony mellett egy felhőrésben kapta lencsevégre. Érdekesség, hogy a képen a víztükör fölött a délibáb légköroptikai jelenség is látszódik.

Vámosi Flórián pedig a vízben állva, legalábbis az állványt a vízbe állítva örökítette meg a parti diszkófényeket is maga mögé utasító NEOWISE-üstököst pontosan egy héttel később.

Július 13-a hétfőre virradó éjszaka rendkívül tiszta levegő érkezett a Kárpát-medencébe, és ezen az éjszakán amatőrcsillagászok és fotósok több csoportja látogatott el Dobogókőre, különösebb szervezés nélkül, ahol többek között Éder Iván készített páratlan felvételt a hajnali fényekben, ahol a NEOWISE-üstökös kék ioncsóvája is jól látszik már.

Szémár Ferenc ugyanezen az éjszakán örökítette meg az üstökös átvonulását a Börzsöny felett. Érdekesség, hogy ezekre a napokra olyan magasra emelkedett már az égitest az északi félteke csillagai között, hogy magaslati helyekről nézve már nem nyugszik le a horizont alá, hanem körbejár az égen, azaz cirkumpoláris.

Majzik Lionel rendkívül részletes felvételén a porcsóva (sárga) és az ioncsóva (kék) finom részleteit, pászmáit is szemügyre vehetjük. Az utóbbi töltött részecskéket tartalmaz, ezáltal kénytelen a napszél hatására egyenes távozni az üstökösből, ellentétben a lassan szétterülő porból álló íves csóvával.

Szücs Mátyás felvétele Szárról eszményi környezetből a Vértesből.

Fent Kozma-Bognár Tamás hajnali felvétele Drávaszentesről, alább pedig Mayer Martin János fotója a Malomvölgyi-tóval és Pécs fényeivel.

Látványos búcsúzás a fotósorozattól Schmall Rafael fotójával, amiről sokan azt gondolnák, hogy montázs, de nem az. 135 mm gyújtótávolságú fényerős lencse tud rövid idő alatt ilyen képet rajzolni. Természetesen a szerző kellő távolságból az árokban lévő bozótba hátrálva tudta a párost egybekomponálni a képpel.

A C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös láthatósága még nem ért véget, továbbra is várunk gyönyörű képeket, és bátorítunk mindenkit, hogy keresse fel az égen ezt a páratlan jelenséget.

További szép képeket találtok a Turista-magazin oldalán

Érdekes leírást találtok az égitest fotózhatóságáról a Tiszta ég tiszta föld oldalán