Csillag-Képek 2021 megnyitó beszámoló

Belül egy kis izgalmat, kívül pedig egy hátitáskát vittem magammal ezen a kellemes őszi délután a Ludovika térre. Utóbbit nem nehéz kitalálni, hogy a könyv, vagyis a könyvek miatt, mivel most több példány is készült, úgy gondoltam, hogy többet is vásárolok, elvégre ajándékként is felhasználhatom a jövőben. Ezzel nem voltam egyedül, ahogy láttam jó pár asztrofotós kolléga szintén betárazott a kiadványból. Akárcsak a falakon, a könyv lapjain is visszaköszön mindaz, amit mi hajdanán a monitoron megálmodtunk – aki nyomtatott már asztrofotót tudhatja, hogy ez bizony nem magától értetődő dolog, hanem professzionális kalibrációs munka van mögötte. Visszatérve: miért vittem izgalmat? Ez egy jól eső izgalom volt, mivel a kiállításmegnyitó minden alkalommal megfelelően előkészített volt, így most sem kellett emiatt aggódni – külön köszönet a képeket felhelyező csapatnak, idén is nagyszerű összhatás fogadta a látogatókat. Izgalom inkább amiatt volt, hogy vajon kikkel fogok megismerkedni, esetleg sok év után találkozni. Legutóbb 2019-ben találkoztunk ilyen formában és azóta is számtalan tehetséges asztrofotóssal színesedett a hazai paletta. Nagy örömünkre tényleg sokan voltak kíváncsiak a megnyitóra, ismert és ismeretlen arcok egyaránt: kiállítók és családtagjaik, ismerőseik és a csillagászat/fényképészet vagy kimondottan az asztrofotográfia rajongói. Jó volt megismerkedni velük és néhány szót váltani azokkal, akikkel eddig csak online fórumokon találkozott az ember.

A hivatalos programot Bagi László kezdte, aki mesélt a kulisszák mögötti megfeszített munkáról, vagyis hogyan jutottunk el oda, hogy több száz elektronikusan beküldött fénykép közül most 106 csodálatos asztrofotót lehet megtekinteni a Magyar Természettudományi Múzeumban. A beszéd végén biztatta az asztrofotós kollégákat, hogy merjenek kísérletezni, lépjék át saját határaikat.

Ezt követően Feltóti Péter alelnök állt a pulpitus mögé. Szerintem sokan egyetértettünk Péter gondolataival, tényleg a hazai asztrofotózás egyik ünnepnapjává vált a Csillag-Képek megnyitója. Kiemelte a közösség erejét, mivel valóban nagyon merész álomnak tűnt, hogy pár év elteltével nem csak egy önálló „észlelőtelke” van az egyesületnek, hanem a sülysápiakkal karöltve egy nemzetközi szinten is élvonalba tartozó közösségi asztrográfot is sikerült szolgálatba állítani.

Végül, a kiállítást megnyitó Francsics László elnök szavait hallhattuk. Örömét fejezte ki, hogy ismét milyen jó ennyi embert együtt látni a Csillag-Képeken. Gondolatait a Magyar Csillagászati Egyesület által 2009-ben szervezett első nagy országos asztrofotó kiállításig vezette vissza. Elmesélte, hogy Kincses Károly, az akkori kiállítás egyik zsűritagja megjegyezte számára, hogy milyen nagyszerű dolog az, hogy a polgári fotózás művelőihez képest, az asztrofotós viszonylag hosszan kapcsolatban maradhat a témájával. Ez jó és rossz is lehet. A „flow-élményt” tényleg nehéz megtalálni akkor, amikor télen -10 Celsius fokban hajnali 4-kor egy utolsó fókuszellenőrzést kell végrehajtani, de a hobbinknak valóban van egy kellemesebb pontja is, amikor a számítógép képernyőjén megjelenik az összeadott fotó és elénk tárul a kemény, emberpróbáló munkánk gyümölcse. Ez a küzdelem és öröm együtt köszön vissza minden egyes képről, ez teszi különösen értékes műalkotássá az asztrofotókat.

A megnyitót követően egy szabadabb, kötetlen beszélgetésre és barangolásra alkalmas idő következett. Sokan körbejárták a termet, megcsodálták a fényképeket, néhány alkotó pedig egy-egy fénykép erejére büszkén állt a kiállított képe mellé. Aznap egy másik rendezvényre is hivatalos voltam, így sietve én fotóztam néhányat, majd a hátitáskámban három könyvvel, belül pedig izgalom helyett immár élményekkel tele távoztam.

Az eseményt követő panelbeszélgetést másnap tudtam megnézni. A Bagi László, Csordás Péter, Feltóti Péter, Francsics László és Tarczi Patrik részvételével zajlott eszmecsere tanulságai egy külön cikket érdemelnének, aki nem látta, mindenképp nézze vissza a Magyar Asztrofotósok Egyesületének YouTube-csatornáján. Az asztrofotós kollégák a sülysápi projekten kívül az asztrofotográfia jövőjével kapcsolatban is kifejtették a véleményüket, többet között a greenwichi világverseny által mutatott irányról is beszélgettek.

Hálás köszönet a szervezőknek, az alkotóknak és mindenkinek, aki bármilyen módon részt vett a kiállítás létrejöttében!