Belecska - Egyesületi firstlight

Egyesületünk alakulása után talán az első konkrétan megfogalmazott középtávú terv volt egy közösségi észlelőhely megteremtése. Az első nem hivatalos közgyűlésünkön a Magyar Természettudományi Múzeumban is hosszasan beszélgettünk arról, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy ilyen helyszínnek, milyen kompromisszumokat leszünk kénytelenek vállalni, és milyen nehézségek állnak előttünk a terv végleges megvalósulása útján.


Előzmények

Emlékeztetőül pár szóban, hogy pontosan miről is beszéltünk akkor, és beszélünk azóta is.: Egyesületünk vezetősége elkötelezett arra, hogy találjon egy olyan területet Magyarország határain belül, mely:

  • égboltja kellően sötét az asztrofotográfia minden hazai módszerének gyakorlására
  • megközelítése nem ütközik komolyabb fizikai illetve jogi akadályokba (nem engedély köteles burkolt út)
  • közbiztonsága kielégítő
  • asztroklímája magyar viszonylatban elfogadható (lokális magaslat és nem lakott belterület)
  • állandó infrastruktúra kialakítására van kilátás (állandó áram, keríthető, zárható, fedett lakó alkalmatosság telepíthető)
  • hosszútávú bérlésre vagy magántulajdon szerzésre van lehetőség
  • súlyponti helyen, Budapestről 2 órán belül elérhető

Azóta fókuszunk egyértelműen egy tolna megyei település határában fekvő magaslati rétre terelődött, melyet azóta is – a település neve után - Belecska Station-nek hívunk. Számos okunk van arra, hogy azt feltételezzük, hogy ez a terület meg tud felelni a legfontosabb elvárásoknak.

Belecska-Station pozíciója madártávlati képen délről nézve

Miért éppen Belecska?

Égboltja kivételesen sötét, zenitje az elérhető legjobb, és semmilyen más irányban sincs jelentős fényszenny forrás, ezért bármely égtáj irányába nyugodtan fotózható. A hatalmas kiterjedésű rét lehetővé is teszi ezt, hisz tökéletes 360 fokos panorámát biztosít horizonttól horizontig.  A táj eszményi szépségű; mesekönyvbe illő lankák, tisztások és erdős területek váltják egymást, vadban (jellemzően dámszarvas) rendkívül gazdag, a réten és környékén mégsincs vadászat. A behajtást sem jogszabály sem fizikai akadály nem nehezíti, mivel nem természetvédelmi terület, valamint könnyen és közvetlenül megközelíthető a Belecskát Miszlával összekötő megfelelő minőségű betonúton. A dombhát legmagasabb pontja 250 méter feletti, mely 100-150 méterrel magasodik a környező települések és völgyek fölé, ezzel az ott keletkező füst és megülő pára és köd réteg fölé. Nem utolsó szempontként a terület Budapestről 75-100 percen belül elérhető az M6-os autópályáról.

Belecska pozíciója Magyarország fényszennyezés térképén

A résztvevő felek

Belecska polgármestere Szemeti Sándor úr első megkeresésünk óta lelkes támogatója terveinknek és saját szabadidejét sem kímélve viszi előre ügyünket. A környékben köztiszteletnek örvendő független polgármester kezességének és közbenjárásának köszönhetően rövid úton eljutottunk Gőbölös Péterhez a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. –a területen gazdálkodó szervezet – vezérigazgatójához, ahol szintén pozitív fogadatásban volt részünk, hisz mint később kiderült, Péter maga is természetfotós, ezért nagyon kíváncsi volt ránk. A személyes találkozót ezért úgy kérte, hogy közben ne csak velünk egy íróasztalnál, hanem tevékenységünkkel is meg tudjon ismerkedni. Ezen kérése kapcsán született az ötlet, hogy tartsuk meg első közös egyesületi asztrofotózásunkat is, mely során a vezérigazgató úr is meg tud minket ismerni, és tagjaink is megismerhetik a kiszemelt rétet és sötét egét.

A vezérigazgató úrral folytatott rövid egyeztetés mindenképp sikeres és előremutató volt, melyet azóta már a hivatalos úton folytatunk első sorban a terület használat feltételeinek tisztázásáról és a lehetséges infrastruktúra fejlesztések mikéntjéről. Ennek eredményeiről igyekszünk folyamatosan beszámolni.

Az első észlelés és eredményei

Azonban magáról az észlelésről is érdemes pár szót ejteni, hisz ennek önmagában is nagy jelentősége volt. Egyrészt rendkívül fontos gyakorlatban is megtapasztalni a terület adta lehetőségeket, saját méréseinkre és észleléseinkre támaszkodva felmérni a valós adottságokat akár fotós szempontból, akár a kellemes kint tartózkodás tekintetében, másrészt fontos közösség formáló alkalom is volt ez, hisz újabb lehetőség volt arra, hogy tagjaink találkozhassanak egymással.

A téli Tejút, előtérben Tarczi Patrik távcsöve


Nehéz helyzetben voltunk a szervezés tekintetében, mert szerettük volna, ha minél többen eljöttök, és azt is, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen lemondanunk a vezérigazgató úrnál a találkozót borult idő miatt. Minden az időjáráson múlott, azt pedig nálunk talán senki sem tudja jobban, hogy mennyire nem lehet számítani rá, amikor igazán fontos lenne. Most azonban szerencsénk volt. Már hétfőn derült időt jelzett minden modell, ami szerda reggelre még biztosabb lett, ezért nagy örömünkre végül 6-an gyűltünk össze a belecskai rét dombtetőjén. A lejutás és a rétre történő behajtás senkinek sem okozott problémát, az este és az éjjel végig derült volt, a szinte teljes szélcsendben semmi sem nehezítette a fotózást. Még az a párásodás sem, melytől kicsit tartottunk, de szerencsére az a feltételezésünk is beigazolódott, hogy a 250 méteres tengerszint feletti magasság - ha nem is minden körülmény között, de sok esetben - éppen elég ahhoz, hogy kilógjon a talajmenti köd rétegből. Most is ez történt. A falvak fölött létrejött köd nem ért fel a dombtetőig.

Csend, béke és nyugalom.

Személyes vélemények előtt álljon itt egy érdekesség, két pár összehasonlító skálázatlan nyerskép, melyeknek egyike a déli égről, másika pedig a zenitről készült!

A déli égboltra fókuszáló első képpár egyikét Francsics László készítette 2011 februárjában 200/800-as newtonnal, 350D-vel ISO 800-on 300 sec alatt, a másikat pedig Kiss Péter szintén 200/800-as csővel 600D-vel ISO 1600-on 150 sec alatt (Figyelem! A fényképezőgépek ISO skálája eltérhet egymástól!). Ez alapján nem mondhatjuk, hogy Ágasvár ennyivel világosabb, de mégis valamivel több látszik a belecskai képen.:

Az ágasvári és a belecskai Orion, ebben a sorrendben.

A második képpár mindegyikét Feltóti Péter készítette azonos paraméterek mellett a Nagy Hideg-hegyről, illetve Belecskáról, 200/800-as newton távcsővel, 600D-vel, ISO800-on, 300 sec alatt. Az M63 galaxist ábrázolják a zenit közelében.

Az M63 a Nagy Hideg-hegyről és Belecskáról, ebben a sorrendben.


Asztrofotósok tapasztalatai

Kiss Péter

"Régóta szerettem volna már megörökíteni az Oriont ebben a kompozícióban, csak sajnos a szokásos kitelepülős helyemről nem volt sok értelme próbálkozni, mert Budapest nagyon közel és pont délen van onnan nézve. Mikor jött a belecskai lehetőség, rögtön tudtam, hogy ez lesz az első célpontom. Sajnos csak bő 3 órányi anyag jött össze, de ez minőségi alapanyag! A kép egyetlen nyers felvétel kis módosítással. A közepe termesztésen beégett, de nem probléma, mert készítettem egészen rövid expozíciós idejű sorozatokat is, melyeken a Trapézium beégés nélkül látszik.

Az észlelőhely nekem szimpatikus volt, főleg a szép déli égbolt miatt. (Alig van elhaladó autó, sok fotós elfér, a kocsival be lehet hajtani, vagyis nem kell a cuccokat cipelni, és van alapanyag egy jó kis vaddisznó/szarvas pörkölthöz) Számomra a legnagyobb problémát a megközelíthetősége okozza. Budapest északi részéről kb. 190km (az M0 használatával) és több mint 2 óra. Tisztában vagyok vele, hogy ez az ára a jó égnek, de ez egy időigényes ulticél."

A belecskai Orion-köd

  • SW f4 200 karbon
  • SW EQ6-R
  • Mgen + 50/270 vezetőtávcső
  • Canon 600d (átalakított)
  • SW f4 kómakorrektor
  • Expozíció: 1 db iso1600 x 150 sec, utólagos fehéregyensúly beállítás


Tóth Gábor

"A hely nekem is szimpatikus, kár hogy nem Budapesten van. :-) De ha már kicsit messze is van, legalább az út jelentős része autópályán tehető meg, és végig jó út van. A szél a hosszú expóimat zavarta kicsit, sajnos nem annyira szélvédett hely, mint mondjuk a Nagy Hideg-hegyi parkoló, de remélhetőleg erre fogunk találni megoldást. Ami az expó hosszát illeti, én mindig úgy igyekszem belőni, hogy a histogram alja minimum elváljon a nullától. Ez most nem sikerült! Még 24 perces expóidőnél is csak a piros vált el, a kék és zöld csatornán sajnos alulexponált részek voltak. Budapesten valószínűleg ezzel sem lenne gond. :-)"

Mellékelek egy kalibrált nyerset, hevenyészett görbézés után erősen cropolva, mert kicsi az objektum.

  • Sky-Watcher Quattro 10" (átalakított)
  • ParaCorr Type II
  • Astronomik UHC 2"
  • Canon EOS 600D (átalakított)
  • Sky-Watcher NEQ-6 Pro (átalakított)
  • Expozíció: 1x1080s ISO1600



Konklúzió

Remek csapat, remek hangulat, 100%-osan derült, vaksötét égbolt, szikrázó téli Tejúttal. Ez fogadta a kilenc óra körül érkező Gőbölös Pétert is, aki a kocsiból kiszállva felnézett az égre és ennyit mondott:

„Már értem miről van itt szó!”