Észlelőrét

C/2024 G3 (ATLAS)-üstökös 2025. január 19-én

A C/2024 G3 (ATLAS)-üstököst 2024 áprilisában fedezte fel T. Linder, a chilei ATLAS-projekt 0,5 méteres távcsövével. A számítások alapján rendkívül elnyúlt pályán érkezett a Naprendszer külső tartományaiból, és 2025. január 13-án mindössze 0,09 CSE-re (körülbelül 13,5 millió km) haladt el a Nap mellett, vagyis szinte már a "napsúroló" üstökösök közé tartozik. Bár a kezdeti számítások szerint csekély esélye volt a túlélésre a rendkívüli hőterhelés miatt, a megfigyelések azt mutatták, hogy nemcsak átvészelte a perihéliumot, de másnapra tovább erősödött a fényessége, elérve a kb. -3,5 magnitúdót. A megfigyelését nehezítette, hogy az égitest csupán 5-6 fokra látszott a Naptól.

2025. január 11-én hajnalban még nem hittem volna, hogy saját eszközeimmel újra sikerül megörökítenem a kométát, ráadásul kétszer is. Az időjárás változása végül lehetővé tette, hogy a vártnál fényesebb üstököst ne csak hajnalban, hanem fényes nappal is megpróbáljam lencsevégre kapni – ilyen vállalkozásra addig nem volt példa az életemben. A sikeres nappali észlelés után néhány órával később a naplemente utáni rövid időablakot is kihasználtam.

Hazánkból ezt követően már lehetetlenné vált az észlelése, ezért az iTelescope-hálózat chilei, távvezérelt optikáival terveztem folytatni a megfigyeléseket. 2025. január 18-án hajnalban készítettem egy tesztfelvételt, hogy a következő éjszakákon már megfelelő kompozícióban szerepeljen a kométa. Másnap, a felvételek átnézésekor azonban döbbenten vettem észre, hogy az előző esti képekhez képest teljesen eltűnt az üstökös „feje”. Azonnal felkerestem Sárneczky Krisztián csillagászt, akinek segítségével különböző szakmai fórumokon elsőként jelentettem be a mag teljes megsemmisülését. A felfedezésemet néhány órával később többen is megerősítették világszerte.

Bár a mag szétesett, jelentős mennyiségű por szabadult fel, így a „fej nélküli” üstökös a déli féltekéről szabad szemmel is jól látható, több mint tíz fok hosszú csóvával volt megfigyelhető.