Jelinek Gábor: Rendkívül hatékony csillagkicsinyítés Adobe Photoshop-ban

Miért van szükség a képfeldolgozás során csillagkicsinyítésre?

Asztrofotózásnál rendszeresen szembesülhetünk azzal a problémával, hogy a sűrű csillagmező, illetve a képek feldolgozása során a csillagok jelentősen megnövekedett mérete elnyomja, háttérbe szorítja a fotózott témát, melyet többek között csillagkicsinyítéssel kompenzálhatunk.

Miért Photoshop?

A csillagkicsinyítés természetesen sokféle programmal, sokféleképpen elvégezhető. Tapasztalataink szerint azonban mindmáig ez az egyik legelterjedtebb program az asztrofotósok körében.

Milyen szempontokat vettünk figyelembe a csillagkicsinyítés során?

Az alábbiakban pár lépésben összeszedtük azt az eljárást, mellyel a csillagkicsinyítés viszonylag kedvező eredménnyel elvégezhető.

A rendszeresen felmerülő problémáknál az alábbiakra koncentráltunk:

  • az eljárás során a ködösségek kivételével a lehető legtöbb csillagra hatással legyen a kijelölés, 
  • a csillagok körül komolyabb, zavaró „blokkosodás”, valamint peremsötétedés ne alakuljon ki.

Tapasztalataink szerint természetesebb végeredményt érhetünk el:

  • ha a csillagkicsinyítést a feldolgozás legvégső fázisában végezzük el,
  • továbbá korábbi Photoshop verziók jellemzője, hogy az alábbi módszerben alkalmazott „minimál szűrő” a csillagokat rombusz alakúvá tehetik, ezért a program újabb verzióit javasoljuk használatra.

A módszer mindazonáltal a sűrű csillagmező kezelésére csak részben alkalmas.

Csillagkicsinyítés lépései

1.

Első lépésként jelöljük ki a teljes képünket, melyen csillagkicsinyítést szeretnénk végezni (továbbiakban alapréteg) és készítsünk róla egy másolatot új rétegként az alapréteg fölé.
(Ctrl+A, Ctrl+C, Ctrl+V)

1.jpg

2.

A másolt rétegen végezzünk csillagtalanítást (por és karcok szűrő segítségével több lépésben, vagy egy más, erre fejlesztett program segítségével pl.: „starnet++”), majd a csillagtalanított réteget állítsuk a lenyíló menüből ”normál”-ról „különbségre”

2.jpg

Az így kinyert csillagmezőt mentsük el egy új rétegként. 

(Alt+Ctrl+Shift+E)
A csillagtalanított réteg törölhető

2-2.jpg

3.

Az előző lépésben kinyert csillagmezőt állítsuk fekete-fehérre (kép>korrekciók>Fekete-fehér), majd a „Szintek” menüpontban a csúszkák segítségével próbáljuk meg a csillagokat a lehető legjobban elhatárolni a háttértől*. (Tehát a csillagok minél világosabbak legyenek, míg a háttér maradjon sötét.)

3.jpg

*Ennél a lépésnél különösen figyeljünk arra, hogy a csillagok méretét ne növeljük meg, csak az intenzitásukat.

(Ezt az előnézet ki-, bekapcsolásával folyamatosan ellenőrizhetjük.)

4.

Az előző lépés tovább pontosítható, ha a réteget ezután negatívba tesszük (Crtl+I) és megismételjük az eljárást, ugyanis ekkor elkülöníthetjük a jelen lévő zajt is –ha van- a halványabb csillagoktól.

4-1-előtte.jpg

előtte

4-2-utána.jpg

utána

5.

Az inverz csillagmező rétegen végezzünk színtartomány szerinti kijelölést. Az elmosódottság csúszkát állítsuk úgy, hogy segítségével a leghalványabb csillagok - szürke pixelek - is kijelölésre kerüljenek.

5.jpg

6.

A kijelölést növeljük meg 2 pixellel (kijelölés>módosítás>kibővítés), és adjunk hozzá 1 pixel lágy peremet (kijelölés>módosítás>lágy perem).

6-1.jpg

6-2.jpg

7.

A kijelölés megtartása mellett másoljuk le az alapréteget egy új rétegként. A csillagmező rétegünket törölhetjük.

7-1.jpg

Ezután a kijelölés szélén hozzunk létre egy átmenetet „szegély finomítása” (Alt+Crtl+R) menüpontban a „lágy perem” csúszkával melyet állítsuk - képünknek megfelelően kb. - 1-2 érték közé.

7-2.jpg

[ennél a lépésnél érdemes lehet megjegyezni, hogy akár el is menthetjük a kijelölésünket (kijelölés>kijelölés mentése)]

8.

A kijelölésen alkalmazzunk 1-es értékkel minimál szűrőt. (szűrő>egyéb>minimális)

8-1.jpg

Majd másoljuk ki új rétegként a minimál szűrővel kicsinyített csillagmezőt (Crtl+C, Crtl+V), és a réteg átlátszhatóságát állítsuk ízlés szerint (ajánlott maximum 50%).

8-2.jpg